Fordított fordulat Bulgáriában Kire emlékeztet Radev: Orbánra vagy Magyarra?

A Hormuzi-szorosban folytatódik a patthelyzet. A tengeri aknák eltávolítása hat hónapig is eltarthat. Trump az utolsó pillanatban meghosszabbította a tűzszünetet Iránnal. A bolgár parlamenti választásokat a volt elnök Radev vezetésével a balközép szövetség nyerte meg. Az ukrajnai háború fejleményei is aggasztóak, de legalább a bukott Orbán-kormány felhagyott az Ukrajnának nyújtandó uniós támogatás blokádjával. – Átlapoztuk a világsajtót Szófiától Sanghajig és Bécstől Bakuig.  

Küzdelem a Hormuzi-szoros ellenőrzéséért

A brüsszeli de Tijd című gazdasági és politikai napilap így foglalja össze a témát:

„A Hormuzi-szoros körüli helyzet valóban abszurd fordulatokat vesz. Pénteken megkönnyebbülés volt, amikor Abbász Araghcsi iráni külügyminiszter bejelentette a blokád teljes feloldását. A Forradalmi Gárda azonban azonnal rendreutasította: a hajók csak bizonyos korlátozások mellett, jóváhagyás és díj megfizetése után haladhatnak át. Röviddel ez után Irán ismét teljesen lezárta a szorost, mivel Trump nem volt hajlandó feloldani az amerikai blokádot. Ez az epizód számos olyan tényezőt illusztrál, amelyek jelentős hatással vannak a lehetséges tárgyalásokra. Azzal, hogy Araghcsit azonnal a helyére tették, a Forradalmi Gárda kinyilvánította, hogy ők irányítanak, nem a politikusok.”

A londoni The Guardian című független napilap elemzése szerint:

„Mindössze 24 órával azután, hogy Irán ismét lezárta a Hormuzi-szorost, Trump amerikai elnök tárgyalókat kívánt küldeni Iszlámábádba további tárgyalásokra Iránnal. Ez azt jelzi Teheránnak, hogy a stratégiailag fontos vízi út továbbra is jelentős alkualap. Az amerikai elnök kaotikus hozzáállása azonban azt is hangsúlyozza, hogy Irán számára fontos a nyugodt és stratégiai fellépés.”

A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című liberális napilap ezt jegyzi meg erről:

„Mindkét ország láthatóan fokozza a nyomást egy jobb tárgyalási pozíció elérése érdekében. Csakhogy az egész világ szenved ettől az ágyú-diplomáciától: a következmények valószínűleg még hónapokig terhelik majd a globális ellátási láncokat. Jelenleg körülbelül 400-500 hajó rekedt a Perzsa-öbölben. Még ha Irán és az Egyesült Államok [azonnal] meg is állapodna a Hormuzi-szoros megnyitása felől, hónapokba telhetne a tartályhajó-felhalmozódás felszámolása.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja erről:

„Az X-en keresztül folytatott háborús diplomácia a legkárosabb oldalát mutatja, és azzal fenyeget, hogy teljesen kisiklatja a tárgyalásokat. Trump és Teherán a Hormuzi-szorost, az iráni nukleáris programot és a rakétaarzenált övező ellentmondásos jelentések és hazugságok, valamint a vörös vonalak örvényébe keveredtek, amelyből nehéz kiszabadulni. Ezen csak az érintettek önmérséklete segítene – de erre aligha lehet számítani.”

A londoni Sharq Al-Awsat című, angol nyelvű pánarab nemzetközi napilap Pakisztán közvetítői szerepéről az iráni háborúban így ír:

„Asim Munir pakisztáni főtárgyaló tisztában van a felelősségével. Országának nem érdeke, hogy Irán káoszba süllyedjen és széthulljon. Munirnak az sem érdeke, hogy Irán veszélyeztesse az Öböl-térség stabilitását. Munir tisztában van Teherán és Washington évtizedek óta tartó ellenségeskedésével is. Így megérti a nehéz feladatot, amellyel szembesül.”

„Az iráni háború több okból is aggodalomra ad okot, ezek egyike az a valós kockázat, hogy a légi közlekedés a következő hetekben kifogy az üzemanyagból” – hangsúlyozza a barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap:

„A problémát csak a Hormuzi-szoros megnyitásával lehetne megoldani, és még így sem változna azonnal a helyzet. A Perzsa-öbölben található finomítókat az iráni támadások megrongálták, így az újraindításukhoz  több időre van szükség. Amíg a harcok folytatódnak, ezek a létesítmények nem lesznek teljesen biztonságban. A Nemzetközi Energiaügynökség több európai országban potenciális ellátási hiányokra figyelmeztetett, mivel Európa nagymértékben a Perzsa-öböl menti államoktól függ a kerozinfogyasztás tekintetében.”

Parlamenti választások Bulgáriában                             

A szófiai Sega című független napilap így értékeli a bolgár parlamenti választások eredményét:

„Rumen Radev és a Progresszív Bulgária szövetség elsöprő többséget szerzett. Ez szabad kezet ad Radevnek: új törvényre van szüksége? Azt már másnap szavazásra bocsáthatja. Lényegében ez nem parlamenti választás volt, hanem a miniszterelnök közvetlen megválasztása – és Radev úgy nyert, hogy következetesen folytatta a »Soha nem Oroszország ellen« stratégiát. Nos, ez Bulgáriában működhet, de Európában Radevet most elkötelezett Putyin-támogatónak és EU-szkeptikusnak tekintik – és ez egy kockázatos manőver. Radev azért is nyert, mert a választók olyan valakit kerestek, aki lebontja a meglévő rendszert; az állam és a szervezett bűnözés szörnyű fúzióját. Radev hatalmas bizalmi szavazatot kapott, és így most már teljes mértékben rajta múlik, hogy képes-e megfelelni az elvárásoknak.”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap így értelmezi a bulgáriai választási eredményt:

„Radev személyében Bulgária oroszbarát miniszterelnököt kap, aki nyíltan elutasítja az EU Kreml elleni szankcióit és felszólalt az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek ellen. Így Orbán magyarországi veresége ellenére Putyin orosz elnök megtartja a lábát az Európai Unióban.”

„Még ha Radev valóban a Moszkvával való közeledésre törekszik is, az országban uralkodó politikai helyzet egyszerűen megakadályozhatja ebben” – vág vissza a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap:

„A közvélemény-kutatások szerint a bolgárok jelenleg nem az EU vezetésével való konfliktusra, hanem az EU-n belüli kapcsolatok erősítésére összpontosítanak. Radev olyan politikusként mutatja be magát, aki elsősorban országa nemzeti érdekeit védi. Ha a Moszkvával folytatott konstruktív párbeszéd előnyös ezeknek az érdekeknek, akkor véleménye szerint pontosan ezt a párbeszédet kell folytatni. Ezt az álláspontot a bolgár lakosság jelentős része támogatja.”

Ez most a bolgár Orbán vagy Magyar? Teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap a megválasztott bolgár miniszterelnökről:

„Jobb egy borzalommal teli vég, mint egy vég nélküli borzalom: Bulgária öt éven belül nyolcadik parlamenti választása megerősítette annak a kilátását, hogy a balkáni állam végre újra stabil kormányzattal rendelkezzék – vagy legalábbis olyannal, amely nem omlik össze néhány hét után. Az előző hét választás folyamatosan csökkenő részvételi aránnyal zárult, amelyek után vagy egyáltalán nem alakult kabinet, vagy nem volt tartós. Néha a koalíciós partnerek gyorsan elváltak, néha pedig egyáltalán nem sikerült koalíciót összehozni. Most más a helyzet: a Rumen Radev volt elnök által mindössze hetekkel ezelőtt alapított Progresszív Bulgária mozgalom, amelynek még rendes pártstruktúrája sincs, abszolút többséget szerzett a parlamentben.

Mit jelent ez Bulgária számára – és mit az EU számára, amelynek ez az ország 2007 óta tagja? Radev »oroszbarát« kijelentései lényegében arra tesznek kísérletet, hogy kisebbítsék Moszkva imperialista fenyegetését Ukrajnára és Európára nézve, pragmatizmusként beállítva azt. Ez aggodalomra ad okot. De valóban megválasztották-e Szófiában az új Orbán Viktort? Vagy a bolgárok saját Magyar Péter-változatukra szavaztak, ahogy azt néha magában Bulgáriában is hallani lehet?

Bár a szkepticizmus jogos, az előrehozott európai bizalmatlanság Radev ellen túlzottnak tűnik. Először is, hiányzik belőle a kétharmados többség, amely ahhoz szükséges, hogy a bolgár államot Orbán modellje szerint alakítsa át. Ráadásul Radev gyorsan elveszítené sokszínű választóinak egy részét, ha országát egy Putyin-barát szakadékba vezetné.

Természetesen egy populista vezető sok honfitársának csalódást okozna. A rávetített elvárások alapján Radevnek mindenre van felhatalmazása, és annak az ellenkezőjére is. Ha közelebb kerül Oroszországhoz, elveszíti szavazóinak egy részét. Ha nem, másokat veszít el.

Az a tény, hogy Radev mind a konzervatív beállítottságú tartományokban, mind a nyugat-barát, liberális Szófiában a legtöbb szavazatot kapta, már önmagában is jelzi a hozzá kapcsolódó elvárások skáláját. Egy vicc már kering is Bulgáriában: amikor megkérdezték, hogy a Progresszív Bulgária az Európai Parlament melyik politikai csoportjához szándékozik csatlakozni, Radev állítólag azt válaszolta: mindegyikhez.

Míg Radev Oroszországgal kapcsolatos álláspontja külföldön jelentős figyelmet kapott, a bulgáriai választási kampányt gazdasági aggodalmak uralták, különösen a súlyosbodó infláció veszélye. A lényegi kérdésekről szóló vitákban Radev eddig nem meggyőződéses emberként vagy ideológusként, hanem elsősorban szégyentelen populistaként tüntette fel magát. Az a tény, hogy közel tíz évi elnöki hivatal után is kívülállóként ábrázolja magát, aki félelmet kelt az elkülönült elit szívében, a legkevésbé sértő példa. Az ilyen taktikák minden populista alapvető repertoárjának részét képezik. Populista remekmű volt azonban a tavalyi, még elnökként folytatott kampánya az euró Bulgáriába való bevezetéséről (és az ellene) szóló népszavazás során. Radev tökéletesen tudta, hogy kezdeményezésének nincs esélye alkotmányos sikerre. De ezzel fel akarta kavarni a hangulatot – valószínűleg a kormányfői ambícióit szem előtt tartva.”

Az ukrajnai háború folytatódik

A bakui Müsavat című liberális napilap Fehéroroszország szerepével foglalkozik ebben a háborúban:

„Az ukrán hírszerző szolgálatok szerint jelentősen megnőtt a katonai tevékenység Fehéroroszország területén. Fehéroroszország katonai felhalmozódása közvetett figyelmeztetés nemcsak Ukrajna, hanem a NATO és az egész Nyugat számára is. A Kreml és Minszk ezzel megpróbálja gyengíteni Ukrajna integrációs lehetőségeit az Európai Unióba. Ha viszont Kijevnek sikerül javítania a kapcsolatait Magyarországgal, az jelentős lépés lenne Ukrajnának az Európai Unióba való integrációja felé vezető úton.”

A stockholmi Svenska Dagbladet című liberális-konzervatív, független napilap vendégkommentátora így értékeli a jelenlegi ukrán helyzetet:

„A tavaszi orosz offenzíva még a kezdete előtt leállt, Ukrajna pedig eközben kulcsfontosságú logisztikai és kommunikációs pontokra mért csapásokat. Túl korai lenne erről a helyzetről végleges értékelést adni, de Putyin számára egyre rosszabbnak tűnik. Nem világos, hogy Moszkva meddig tudja fenntartani, hogy az állami költségvetés 40 százalékát háborúra fordítsa. A hadsereg rosszul felszerelt, az egységek pedig nem megfelelően képzettek. A háború tehát jó irányba halad, de fokozni kell az Ukrajnának nyújtott támogatást, hogy térdre kényszerítsük Oroszországot.”

Az iráni háború fejleményei

Az oslói Verdens Gang című független napilap arról ír, hogy a béketárgyalások folytatása bizonytalan:

„A háború kimerítő, de nem feltétlenül azokért az okokért, amelyekre azonnal gondolnánk. Nem csak a bombákról, a tengeri blokádról vagy a jövő miatti aggodalomról van szó – hanem a zűrzavarról, az ellentmondásos jelentésekről és a bizalom hiányáról. A tűzszünet diplomáciai áttörés helyett csupán egy macska-egér játék és kölcsönös vádaskodás volt. Teheránban egyre inkább az a benyomás alakult ki, hogy a további tárgyalások csak diplomáciai figyelemelterelés egy új támadás előtt. Trump viselkedése aligha bizalomkeltő. Az állítólagos iráni engedményekkel kapcsolatos fenyegetések vagy állítások nem vezetnek tartós megállapodáshoz. Trump impulzuskontrolljának hiánya és kijelentései inkább a béke legnagyobb akadályának tűnnek. Ezért most a legjobb az lenne, ha az Egyesült Államok nem a Hormuzi-szorost, hanem elnöke közösségi-média fiókját blokkolná.”

A londoni Al Araby Al-Jadeed című független pánarab napilap hozzáteszi:

„A tervezett tárgyalások előkészítése során mindkét fél az erőszakos összecsapások újabb fordulójára való felkészülésre és a célpontok listájának frissítésére összpontosított. A támadások valószínűleg egyre inkább az energiatermelő létesítményeket, a stratégiai helyszíneket és a gazdasági infrastruktúrát veszik célba, mind Iránban, mind az Öböl-államokban. Ha most nem születik egy átfogó politikai megoldás, akkor az egész régiót tűzvész fogja elnyelni. Különösen az Öböl-államok néznek szembe a legnagyobb veszélyekkel. Patthelyzetbe kerültek és kevés esélyük van a kimenekülésre.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-bn alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió kiadású, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő, közép-baloldali, liberális napilapjának jelentése szerint:

„Már önmagában az a tény, hogy Washington hajlandóságot mutat a közvetlen tárgyalásokra Teheránnal, siker az iráni Forradalmi Gárda számára. Trump amerikai elnök ezzel szemben napok óta úgy állítja be a helyzetet, mintha Irán már veszített volna. Ez jól mutatja, hogy Trump mennyire tagadja a Forradalmi Gárda sikerét. Egy ilyen csapásváltás valószínűleg azt jelenti, hogy a kedvező pozícióért folytatott küzdelem a tárgyalások következő fordulójára már megkezdődött.”

Az isztambuli ​Sabah című kormánypárti napilap erre mutat rá:

„A két ország között az ellenségeskedés és a bizalmatlanság már közel fél évszázada fennáll. Ennek leküzdése időbe telik. Másrészt Irán és az Egyesült Államok által szabott feltételek nem annyira kibékíthetetlenek, mint amilyennek látszanak. A dokumentumok azt mutatják, hogy egy kompromisszum nagyon könnyen elérhető lenne. Például mindkét fél egyetért abban, hogy nem lesz atomfegyver-program. A Hormuzi-szorossal kapcsolatban Irán és az Egyesült Államok valószínűleg szintén közel állnak a megállapodáshoz. Ha ez létrejön, mind Irán, mind az Egyesült Államok profitálna belőle. Ha azonban nem születik megállapodás, az mindkét fél számára súlyos visszaesés lenne. A nyertesek pedig Kína és Oroszország lennének.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így összegzi ezt a témát:

„Az irániak nem küldtek tárgyalókat Iszlámábádba. Donald Trump viszont nem jelentett be nagyobb támadást Irán ellen, ehelyett ismét kiterjesztette ultimátumát. Egyik fél sem érdekelt a háború folytatásában. Mindazonáltal a békemegállapodás esélyei jelenleg csekélyek. Irán nagyrészt negatívan reagált Trump egyoldalú döntésére a tűzszünet meghosszabbításáról. Teherán kijelentette, hogy Trump döntése irreleváns – a vesztes fél nem szabhat feltételeket. Továbbra is reménykedni kell abban, hogy megállapodás születik a tűzszünet folytatásáról, és hogy a nehéz tárgyalásokat olyan szakértőkre bízzák, mint diplomaták és nukleáris szakemberek.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap rendkívülinek tartja a tárgyalásokat:

„Mindkét fél úgy viselkedik, mintha az »igen« lenne az egyetlen módja a megoldásnak, ha folyamatosan »nemet« mondanak. Trump és az irániak látszólag megállapodást akarnak, de ragaszkodnak ahhoz az állításhoz, hogy nincs rá szükségük – és hogy a másik fél akarja ezt jobban. Mindketten szenvednek gazdaságilag, mégis azzal dicsekszenek, hogy készek a végtelenségig harcolni. Az ilyen dicsekvő kijelentések egyik magyarázata a fájdalmas kompromisszumok leplezésének szükségessége lehet. Irán valószínűleg beleegyezne abba, hogy csökkenti a magasan dúsított uránkészleteit. Másrészt a megállapodás valószínűleg magában foglalja majd a befagyasztott iráni eszközök felszabadítását is. Trump legalább névleges korlátozásokat fog követelni az iráni nukleáris rakétákkal kapcsolatban. De ez messze lesz a »feltétel nélküli megadástól«, amelyet a konfliktus elején követelt.”

A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap méltatja Pakisztán közvetítő szerepét a konfliktusban:

„A pakisztáni kormány és teljhatalmú hadserege csendben és türelmesen váltott üzeneteket a harcoló felek nevében, feltárta a helyzetet és feszegetett a vörös vonalak ellen. Mindketten központi közvetítőként léptek fel, szert téve a diplomáciai tekintélyre: ez új élmény egy egyébként meglehetősen megtépázott ország számára. Magát Pakisztánt is súlyosan érintette ez a háború: a gazdaságilag küszködő iszlám országban az üzemanyagárak mintegy 50 százalékkal emelkedtek. Az Iránnal való határ miatt Iszlámábád attól tart, hogy a konfliktus következményei még nagyobb mértékben átterjedhetnek, ha nem születik hamarosan egy békemegállapodás. Pakisztánnak eddig ügyesen sikerült nélkülözhetetlenné tennie magát.”

Donald Trump meghosszabbítja az iráni tűzszünetet. Az amerikai elnök közölte, pakisztáni kérésre hozta meg az erről szóló döntését, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Az amerikai elnök úgy fogalmazott:

»Tekintettel arra, hogy nem meglepő módon az iráni kormány súlyosan megosztott, Aszim Munir tábornagy (pakisztáni vezérkari főnök) és Sehbaz Sarif pakisztáni miniszterelnök arra kértek minket, hogy függesszük fel Irán elleni támadásunkat mindaddig, amíg vezetőik és képviselőik egységes javaslatot nem tudnak előterjeszteni. Ezért utasítottam a hadseregünket, hogy folytassa a (Hormuzi-szorosra vonatkozó) blokádot, és minden más tekintetben maradjon készenlétben és cselekvésre kész állapotban, és meghosszabbítom a fegyverszünetet mindaddig, amíg javaslatukat benyújtják, és az egyeztetések ilyen, vagy olyan módon lezárulnak«.

A pakisztáni miniszterelnök üdvözölte a fejleményeket és köszönetet is mondott Trumpnak az eredetileg szerdán lejáró kéthetes tűzszünet meghosszabbításáért. »Őszintén remélem, hogy mindkét fél továbbra is be fogja tartani a tűzszünetet és képesek lesznek egy átfogó »békemegállapodást« kötni a konfliktus végleges lezárását szolgáló, Iszlámábádban tervezett második tárgyalási fordulón« – írta Sarif az X-en.

[…] Amerikai sajtóértesülések szerint a JD Vance alelnök vezette amerikai küldöttség keddi indulását elhalasztották, és a teheráni vezetés sem erősítette meg hivatalosan, hogy részt vesz-e a további iszlámábádi béketárgyalásokon.

Az iráni félhivatalos Tasznim hírügynökség korábban arról számolt be, hogy az iráni delegáció sem utazott még el Pakisztánba a tárgyalásokra, mondván, hogy az Egyesült Államok nem állt el a »túlzott követelésektől«, és hogy nem történt érdemi előrelépés. Közölték azt is, hogy ilyen körülmények között időpocsékolás lenne a tárgyalásokon való részvétel.”

Orbán kontra uniós csomag Ukrajnának

Magyarországon a leköszönő miniszterelnök, Orbán Viktor (akinek ereje sem volt elmenni az e heti EU-csúcsra) – hosszú ellenállás után – lemondott az Ukrajnának nyújtott segély blokkolásáról. Az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámú nyontatott újsága így ír erről:

„Tűrhetetlen lenne, ha Oroszország sikerrel járna az agresszív háborújában. Ukrajna és más országok joga a saját jövőjük eldöntéséhez. Semmi kevesebb. Most egy 90 milliárd eurós kedvező kölcsönt szabadítanak fel egy olyan védelmi küzdelemre, amely szó szerint élet-halál kérdése. Most már a magyar miniszterelnök sem blokkolja a segélyt. Ez létfontosságú Ukrajna számára, és hideg zuhany a Kremlben lévő háborús uszítóknak.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja így nyilatkozott erről:

„Ukrajna júniusban azzal a veszéllyel nézett szembe, hogy kiürül a hadi kincstár, de Magyarország jóváhagyásával ez elkerülhető. Kijev ennek ellenére továbbra is nehéz pénzügyi helyzetben van. Az EU-s forrásokra szükség van a fegyverekhez, de a katonák béremelését is az állami költségvetésnek kell fedeznie. Marcsenko pénzügyminiszter szerint jövőre nagy költségvetési hiány fenyeget. A Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások elakadtak. Az IMF reformokat követel Kijevtől. Ezek az ukrán lakosságot fogják sújtani, például a kisvállalkozások adóemelésével. Ha azonban az IMF-fel folytatott tárgyalások sikertelenek, az EU és más partnerország is befagyaszthatja a pénzügyi támogatást.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)