A Szerbiai Kőolajipari Vállalatban (NIS) lévő 56,15%-os orosz részesedés eladásáról szóló tárgyalások elhúzódtak. Hónapok óta folynak az egyeztetések, folyamatosan új határidők merülnek fel, amelyekig az ügyet rendezni kellene, de az a benyomás, hogy a történet még messze van a végétől. Nincsenek egyértelmű adatok arról, meddig jutottak a Gazpromnyeft és a magyar MOL közötti tárgyalások, és Szerbia attól is tart, hogy végül nem tudja majd további 5%-kal növelni részesedését, amit a magyar fél megígért. Az egész folyamatot bonyolíthatja a magyarországi hatalomváltás is, tekintettel arra, hogy Orbán Viktor, aki mind az orosz, mind a szerb vezetéssel jó kapcsolatokat ápolt, már nem Magyarország miniszterelnöke.
Aleksandar Vučić szerb elnök bejelentése szerint hétfőn tárgyalások zajlanak a szerb és a magyar fél között, amelyek egyik témája a NIS és annak eladása lesz. Vučić szerint a NIS eladásáról szóló tárgyalások „minden nehézség ellenére jó irányba haladnak”.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Szerbia nem mond le arról a szándékáról, hogy további 5%-kal növelje részesedését a NIS-ben. Ugyanakkor nem ismert, hogy milyen fázisban vannak az orosz féllel folytatott tárgyalások, mit állapítottak meg eddig, így ez az 5% is kérdésessé vált.
A Nova.rs által megszólaltatott szakértők szerint a nyilvános állítások ellenére Oroszországnak nincs szándékában eladni a részvényeit, sem a magyaroknak, sem másnak, inkább húzza az időt, és arra vár, hogy a szankciókat feloldják. Hozzáteszik, hogy a MOL valószínűleg nagyobb rugalmasságot szeretne a finomító működtetésében, és a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha egyáltalán nem születne megállapodás, mert akkor a működési engedély is veszélybe kerülhet.
Srećko Đukić diplomata, Szerbia volt fehérorosz nagykövete hangsúlyozza, hogy nem tudni, mi történik ezekben a tárgyalásokban, semmi sem átlátható, és a nyilvánosság számára ez egy „fekete doboz”.
„Hónapok óta ugyanazokat a történeteket halljuk, és a fókusz Szerbia, vagyis a szerb kormány mint kisebbségi tulajdonos és a potenciális vevő, a magyar MOL viszonyára irányul. Ugyanakkor semmilyen információnk nincs arról, hogy a MOL és az orosz Gazprom mit és hogyan állapodott meg, pedig ez a kulcs. A NIS eladásáról nem mi döntünk, hanem az orosz tulajdonos. Emlékezzünk rá, hogy Oroszország korábban elutasította, hogy visszaadja a NIS-t szerb többségi tulajdonba. Ez a rész teljesen homályos, és minden más ettől függ – hogy egyáltalán meg tudnak-e egyezni. Csak ezután jön képbe Szerbia mint kisebbségi tulajdonos, illetve a harmadik partner az Egyesült Arab Emírségekből” – mondta.
Hozzátette, hogy a tárgyalási folyamat nem természetes módon halad, és a nyilvánosságot nem tájékoztatják. Kiemelte, hogy nem lehet megállapodni a MOL-lal, amíg a magyar és az orosz fél nem jut egyezségre, viszont nem tudni, zajlanak-e egyáltalán tárgyalások a MOL és a Gazpromnyeft között. Hozzátette, a NIS nem jelentős energetikai tényező Oroszország számára, inkább fontos politikai eszköz Moszkva kezében.
Dragan Vlaisavljević független energetikai szakértő szerint a tárgyalásokat titok övezi, de Szerbia számára továbbra is az lenne a legjobb megoldás, ha többségi tulajdonossá válna, élne elővásárlási jogával, és lezárná az ügyet. Szerinte jelenleg inkább arra törekednek, hogy két külső fél egyezzen meg egymással.
„Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az oroszoknak érdekében áll az eladás. Lehet, hogy egy év múlva másképp látják majd a helyzetet, és teljesen megváltozik minden. Akkor miért adnák el most? Mi ezt nem tudjuk. A hivatalos kommunikáció szerint közel a megállapodás, de hiányoznak a lényegi elemek. Az a plusz 5% Szerbiának igazából nem jelentene sokat a vállalat irányítása szempontjából” – mondta.
Hozzátette, hogy a MOL valószínűleg nagyobb rugalmasságot szeretne a pancsovai finomító működtetésében.
„Ez azt jelenti, hogy ők határozhatják meg, mikor működik teljes kapacitással, és mikor nem. Szerbia számára az az előnyös, ha teljes kapacitással működik, a MOL számára viszont nem biztos. Nem rövid távon, hanem 5–10 éves perspektívában. A másik kérdés a Petrohemija helyzete: mennyire érdeke a MOL-nak, hogy nyereségessé váljon. A NIS alatt nem volt az. Ehhez beruházások kellenek. Bár jelentős exportőr és komoly devizabevételt hoz, összességében veszteséget termel a tulajdonosának. Ezt csak befektetésekkel lehet megszüntetni” – tette hozzá.
Kiemelte, hogy a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha egyáltalán nem születne megállapodás, és az amerikaiak nem hosszabbítanák meg az engedélyt.
Fotó: 021.rs
