Felgyorsult ütemben zajlik Magyarországon az új kormány hivatalba lépésének előkészítése. Már most világos, hogy a miniszteri posztokra jelölt személyek nem pártkatonák. Miközben a rendszerváltás szakértői csapata a munkára készül, az előző hatalom képviselői menekülési utakat keresnek, írja a Népszava.
Míg egyesek csendben próbálnak visszavonulni a politikai életből, lemondva parlamenti mandátumukról, mások már megkezdték a jogtalanul szerzett, több ezer milliárd értékű vagyon kimenekítését – jegyzi meg a lap.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Gazdasági intézkedések, intenzív törvényhozás és a modern magyar állam újjáépítését célzó lépések következnek, miközben tanúi lehetünk a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) bukott rendszerének felelősei elleni hajtóvadászatnak.
A társadalmi elvárás egyértelmű: a bűnösöket meg kell büntetni – szigorúan, de a jogszabályok teljes betartásával.
Már most látszik, hogy sem a pénz, sem azok számára, akik külföldre menekülnének az igazságszolgáltatás elől, nem sok ország kínál hosszú távú megoldást. Vannak helyek, ahol legfeljebb egy-két évre biztosított a tartózkodás, és amíg a délkelet-ázsiai nagy befektetési és pénzügyi központok általában szeretik a nagy pénzt és a kétes eredetű tőke gyakran vonzó számukra, de annak tulajdonosai már jóval kevésbé.
A Fidesz politikai elitje és azok, akik önérdekből szolgálták őket, az elmúlt években állítólag elképzelhetetlen mértékű fosztogatást hajtottak végre a magyar nép kárára. Bármit építettek vagy hoztak létre, annak a politikai „maffiájuk” gazdagodását kellett szolgálnia.
Leginkább azt használták – pontosabban visszaéltek azzal –, ami működött. Eközben teljes szakmákat, gazdasági ágazatokat, emberi életeket romboltak le, és megfosztották a vállalkozásokat a fejlődés lehetőségétől.
Közeledik a rendszer leváltásának pillanata, amikor elkerülhetetlenné válik a szembenézés azokkal a sajátos visszaélésekkel, amelyeket az Orbán-korszak, az állítások szerint a magyarokkal szemben elkövetett, úgy az országban, mint a diaszpórában.
A NER egyik különösen fájdalmas és tartós következménye az a seb, amelyet Magyarország nemzetközi helyzetén, beágyazottságán, nemzetközi megítélésén, valamint a magyarok egymáshoz, történelmi barátaikhoz és szomszédaikhoz fűződő kapcsolatán ejtett. Könnyen lehet, hogy ezen a téren a helyreállítás tovább tart majd, mint a gazdaság egyébként is lassú helyrehozása.
Különösen fájdalmas az a kíméletlenség, amellyel az Orbán-rendszer a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikát – beleértve a szavazati befolyást és a hatalmas pénzeszközök elosztását – saját hatalmi érdekeinek rendelte alá.
Az Orbán-korszak előtt minden kormányban politikai konszenzus volt arról, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatos politika elsődleges célja a szülőföldön való megmaradásuk támogatása. Ez Szijjártó irányítása alatt – amit nehéz valódi külügyminisztériumnak nevezni – gyorsan feledésbe merült.
Helyette stadionok épültek, futballcsapatok gazdagodtak, és egy globális szervezeti és vállalati hálózat jött létre, amely átláthatatlanná tette a pénzmozgásokat. Ebbe a rendszerbe – Erdélyben, Vajdaságban, Szlovákiában, Kárpátalján, valamint a nyugati világban, Ausztráliától Kaliforniáig – beépült a Fidesz iránti politikai lojalitás elvárása.
Hogy mindez mennyibe került az átlagos adófizetőknek, azt csak sejteni lehet.
Csak nézőpont kérdése, hogy az Orbán-kormány nagyobb kárt okozott-e a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájával, vagy Magyarország nemzetközi kapcsolatainak teljes szétrombolásával. A kár mértéke azonban olyan nagy, hogy az elkövetkező években diplomáciai bravúrok sorára lesz szükség a következmények felszámolásához.
Elég belegondolni abba, mit tett az Orbán–Szijjártó páros Magyarország legfontosabb szövetségeseivel, az Európai Unió és a NATO tagállamaival. Röviden: az „árulás” szó is használható a magyar miniszterelnök lépéseinek leírására.
Nagy probléma, hogy Orbán nem magánemberként hibázott, hanem Magyarország miniszterelnökeként, döntései minden következményével együtt.
Így bár sikerült rontania Magyarország nemzetközi megítélését, fő szövetségeseik és szomszédaik számára egyértelmű, hogy Orbán „a háborús bűnös Vlagyimir Putyin iránti lojalitásával”, Donald Trump felé való hízelgésével – aki nap mint nap korlátozott szellemi és erkölcsi képességekről tesz tanúbizonyságot –, valamint Hszi Csin-ping kegyeinek keresésével nem a választók akaratát képviseli.
Ezt Magyarország barátai jól látják, de nehéz lesz például a lengyelekkel elfeledtetni a „derékon aluli ütéseket”, a németekkel – legfontosabb gazdasági partnerünkkel – a náci múltra tett ízléstelen utalásokat, vagy Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának indokolatlan késleltetését.
Orbán Viktor és munkatársai mély sebeket ejtettek Magyarország szuverenitásán, nemzeti önbecsülésén és azon a bizalmon, amelyet barátaink Magyarország iránt táplálnak.
Ebben a tekintetben rendkívül nehéz feladat hárul az egész magyar kormányra, különösen a leendő külügyminiszterre, Orbán Anitára – írja a Népszava.
Fotó: 444.hu
