Csak a saját sérelmeink vezérelnek-e bennünket az életben vagy képesek vagyunk belehelyezni magunkat édesanyánk, édesapánk, nagyszüleink helyzetébe? Tudjuk-e, hogy ők milyen érzelmi kihívásokkal küzdöttek az életben és ez milyen nyomot hagyott rajtuk? Megtudjuk-e látni a nagymamában a kislányt, aki önfeledten szánkózott gyermekkorában az édesapjával?
A Szabadkai Népszínház magyar társulatának legújabb előadása, A régi hó mindig az újat várja (Egy vekni kenyér), olyan alapvető kérdéseket boncolgat, amelyekkel mindannyiunknak szembe kellene nézni, ha mernénk, persze.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az előadás, amely három generáció nőtagjainak sorsán keresztül boncolgatja a generációk közötti különbségek kérdéseit, s azt, hogy vajon meg tudjuk, meg akarjuk-e érteni, hogy a generáció másik tagja miért bántott meg bennünket egy-egy mondatával? Meg tudjuk-e látni a másikban a törékeny kislányt s együtt tudunk-e érezni vele?

Részlet az előadásból – Pámer Csilla, Greguss Erdélyi Hermina és Dedovity Tomity Dina (Fotó: Szabadkai Népszínház)
Némedi Emese rendező bátran és köntörfalazás nélkül nyúlt ehhez a témához, a darabban pedig minden egyes mondatnak súlya és fontos jelentése van. Az Egy vekni kenyér egy olyan előadás, amely teljes egészében a miénk, vajdasági magyaroké.
Greguss Erdélyi Hermina (Piri – nagymama), Pámer Csilla (Ildi, anyuka) és Dedovity Tomity Dina (unoka, Lotti) a három generáció, akik, miután a nagymamánál demencia jelentkezik, megpróbálnak együtt, egy fedél alatt élni, s ellátni a nagymamát. A folyamatos nyomás a család minden tagjánál feszültségeket okoz, feltörnek a régi sérelmek, újabbak sebek keletkeznek. Az anya nem akar a saját anyjára hasonlítani, mégis visszhangozza a mondatait, amivel őt is megbántották valamikor. Az unoka, aki nem akar olyan lenni, mint az édesanyja, s úgy érzi, ahhoz, hogy önmaga lehessen, menekülnie kell.
Az előadás csodálatos, megható, szívszorongató jelenetei azok, amikor a nagymama emlékei előtörnek. Itt kap szerepet az előadás három férfi szereplője: Csernik Árpád, Nyári Ákos és Szadikovity Márió.
A régi hó mindig az újat várja az elmúlt időszak egyik legmélyebb és legtöbb mondanivalóval rendelkező előadása a Népszínház színpadán.
