Bár Szerbia lakossága folyamatosan öregszik, és csökken a munkaképes korúak száma, a nyugdíjrendszer még sokáig fennmaradhat – mondta az Insajdernek dr. Mihail Arandarenko, a Belgrádi Közgazdasági Kar professzora. Ugyanakkor figyelmeztetett: a fő probléma nem a rendszer fenntarthatósága, hanem az, hogy egyre több nyugdíjas jövedelme nem lesz elegendő a tisztességes és méltó élethez. Véleménye szerint a növekvő nyugdíjegyenlőtlenség már most is látható az idősek körében növekvő szegénységen keresztül.
„A fenntarthatóság kisebb probléma, különösen rövidebb távon – mondjuk 2050-ig –, mint a megfelelőség kérdése, amely hamarosan égető problémává válhat, miközben sem a hatalom, sem a szakmai közvélemény nem foglalkozik vele. A megfelelőség problémája arra vonatkozik, hogy egyre több nyugdíjas számára a nyugdíj nem lesz elegendő a szegénységi küszöb feletti tisztességes élethez. A nyugdíjasok és az idősek szegénysége már most növekszik, annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben a nyugdíjak jóval gyorsabban emelkedtek, mint a megélhetési költségek. Amint ez a trend lelassul, a megfelelőség problémája akut formában jelentkezik majd, mert a szerb nyugdíjrendszer nyugdíjszámítási szabályai, kombinálva a mostani és jövőbeni nyugdíjasok kilencvenes és kétezres évekbeli munkaviszonyaival, egyre nagyobb egyenlőtlenséget termelnek” – véli Arandarenko.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Úgy értékeli, hogy a szabadúszó munkák és a bizonytalan foglalkoztatási formák jelenleg nagyon kis hatással vannak a szerbiai nyugdíjrendszer fenntarthatóságára.
A fiatalabb generációkról szólva Arandarenko azt mondja, nem kell attól félniük, hogy egy nap nem lesz nyugdíjuk, ugyanakkor figyelmeztet: sokkal komolyabb kérdés a nyugdíj összege.
„Az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők joggal kételkedhetnek abban, hogy megfelelő nyugdíjuk lesz, amely biztosíthatja számukra a tisztes időskort a szegénységi küszöb fölött” – hangsúlyozza.
A foglalkoztatottak és nyugdíjasok arányáról szólva Arandarenko úgy véli, hogy bár problémás, a helyzet ma mégis kedvezőbb, mint tíz évvel ezelőtt.
Felmerül a kérdés, hogy Szerbiának tovább kell-e emelnie a nyugdíjkorhatárt.
Az Insajder beszélgetőtársa szerint ez a jövőben elkerülhetetlenül meg fog történni.
„Valószínűleg a jövőben, talán 20 vagy több év múlva, de akkor differenciált nyugdíjkorhatárokat kellene bevezetni, hogy azoknál a foglalkozásoknál, amelyek nagyobb egészségügyi kockázattal járnak vagy rövidebb várható élettartamot feltételeznek, ne emelkedjen a nyugdíjkorhatár” – hangsúlyozta.
Mihail Arandarenko professzor szerint a munkaerő-import is elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy Szerbia enyhítse a demográfiai visszaesés következményeit a nyugdíjrendszerre és a munkaerőpiacra nézve.
„A munkaerő-import enyhítheti és enyhítenie is kell a problémát, mert nélküle lehetetlen lesz fenntartani a jelenlegi foglalkoztatottsági szintet, márpedig erre szükség van ahhoz, hogy lassuljon a foglalkoztatottak és nyugdíjasok arányának romlása. Szerbia évente 50–60 ezer munkaképes korú embert veszít. A munkaképes korú lakosság száma hamarosan négymillió alá esik – jelenleg körülbelül 4,1 millió, míg mindössze 15 évvel ezelőtt 4,9 millió volt” – mutat rá.
Arandarenko professzor szerint a magánnyugdíj-megtakarítás jelenleg még nem szükségszerűség a fiatalabb generációk számára, hanem elsősorban a magasabb jövedelmű polgárok számára elérhető lehetőség.
„A jelenlegi önkéntes formájában a magánnyugdíj-megtakarítás hasznos azok számára, akik az átlag felett keresnek, de a dolgozó lakosság többsége számára elérhetetlen luxus” – mondja Arandarenko.
Arra a kérdésre, hogy késik-e az állam a munkaerőpiaci és járulékrendszeri reformokkal, igennel válaszol, és hozzáteszi: a járulékrendszer nagyobb probléma, mint a munkajogi szabályozás.
„A mi járulékrendszerünk gyakorlatilag – leegyszerűsítve – a német rendszert másolja, legalábbis a nyugdíj összegének meghatározási szabályait illetően, de két nagy különbséggel. Az első különbség, hogy a német rendszer a minimális és maximális nyugdíjak tekintetében igazságosabb megoldást tartalmaz, vagyis a minimális nyugdíjakat védik és emelik, míg a magasabb nyugdíjakat további adó terheli, tehát a nyugdíjak után progresszív adót fizetnek, mint bármely más jövedelem után. Így valamelyest csökken a nyugdíjegyenlőtlenség” – mondja Arandarenko professzor.
A német és a szerb rendszer közötti másik nagy különbségként azt említi, hogy Nyugat- és Kelet-Németországban a lakosság többsége teljes munkaképes élete során hivatalosan foglalkoztatott volt, és folyamatosan fizette a járulékokat, függetlenül a kereset nagyságától.
