Az lenne a logikus, hogy a vajdasági közösség kövesse azokat a demokratikus változásokat, amelyek Magyarországon zajlanak, de akkor elveszítheti szerbiai kiváltságait, amennyiben azonban a végsőkig kitart a szerb rezsim mellett, akkor az anyaországi támogatásoktól esik el. A közösségre ezért egy kihívásokkal teli időszak vár – vélekedik Kokan Mladenović szerb rendező, akadémikus.
A művésszel, aki jól ismeri a vajdasági magyarság, és ezen belül is a vajdasági magyar kultúra és színjátszás helyzetét, Szabadkán beszélgettünk színházról és a vajdasági magyarokat érintő szerbiai és magyarországi politikáról.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Miként látja hazai viszonylatban a vajdasági magyar színházak jelenlegi helyzetét?
„A Szerbiában élő magyarok csodálatos színházzal rendelkeznek. Ez a színház nagyrészt modernebb és szemléletében tudatosabb, illetve közelebb áll bizonyos európai normákhoz, mint a hazai intézmények zöme, különösen Belgrádtól délre. Ez természetesen a kiváló szerzőknek és a Kosztolányi Dezső Színháznak is köszönhető, amely évekig a vajdasági magyarok egyik legmodernebb színháza volt. De itt van például az Újvidéki Színáz is. Urbán András ópusza is figyelemre méltó, ő európai viszonylatban is jelentős színházi rendező. Ő maga, teljes színházi generációjával és társulatával egyetemben nagymértékben hozzájárult ehhez a korszerűsödéshez. Úgy vélem ezért, hogy a hazai színházaink közül éppen a magyar színházak azok, amelyek progresszívebbek.”
Kokan Mladenović (Fotó: Tóth Zsuzsanna)
Most is egy magyar előadáson dolgozik a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban.
„Új előadásunkban éppen arról beszélünk, hogy milyen változások következhetnek be. Ezek a berendezések, amelyek az iratokat semmisítik meg, előrevetítik, hogy mi történhet Szerbiában egy hatalomváltás esetén. A dolgok pánikszerű megsemmisítése, azaz a bürokratikus bűntények bizonyítékainak eltüntetése az előtető leomlásával vette kezdetét. Azokét a bizonyítékokét, hogy valaki a rossz becslésekkel, rosszul felvett hitelekkel veszélybe sodorta mások életét.”
„Nem vagyok bűnös, én csak a munkámat végeztem, amikor az iratokat daráltam”
Miként hatnak a magyarországi változások a vajdasági magyarság életére?
„A vajdasági magyar közösség nagyon furcsa és kihívásokkal teli időszak előtt áll. Az lenne a logikus, hogy a közösség kövesse azokat a demokratikus változásokat, amelyek Magyarországon történnek, és amelyek sokkal progresszívebbek azoknál, mint amik Szerbiában zajlanak. De ha ezt követi, az azzal jár, hogy felhagy a jelenlegi szerbiai hatalom támogatásával. Akkor azonban elveszíti minden kiváltságát, és úgy vélem, hogy ebben az esetben a jelenlegi hatalom bosszúja meglehetősen kegyetlen lesz. Hiszen ők képesek bosszút állni mindenért, ami nem megfelelő számukra. Úgy gondolom, Szerbiában is hamarosan bekövetkeznek a demokratikus változások – legalábbis reménykedem. Azt hiszem, egyáltalán nem lesznek kellemes pozícióban a vajdasági magyarok, ha pártjaik összehangolják politikájukat az anyaországgal – ami logikusan elvárható lenne. Ez egyáltalán nem eredményezne számukra kedvező helyzetet Szerbiában. Amennyiben azonban a végletekig észszerűtlen módon kitartanak a leáldozóban lévő szerb hatalom mellett – ami már senkinek sincs dicsőségére, hogy annak a részese legyen – akkor feltételezhetően az anyaország fogja elvetni őket, mivel az nem fogja sem finanszírozni, sem támogatni a Magyarországon kívül élő magyarok észszerűtlen viselkedését”.
Kokan Mladenović interjút ad a Szabad Magyar Szó újságírójának (Fotó: Tóth Zsuzsanna)
Milyen hatása lehet a magyarországi változásoknak a szerbiai országos politikára, példaként szolgálhat-e az egy itteni hatalomváltáshoz?
„Magyar Péter kampányában éppen az volt a nagyszerű, hogy a terepen mindenütt jelen volt. Szerbiában nem szabad a sajtó, ezért is nagyszerű az, amit a mi egyetemistáink tettek, hogy végiggyalogolták egész Szerbiát, és gyakorlatilag minden faluba elmentek, ezzel némiképp sikerült felrázniuk az apátiába süllyedt társadalmat. Úgy gondolom, hogy velük ellentétben a mi ellenzékünk továbbra sem ismeri a saját országát, amelyben él. Az pedig, amit Magyar csinált, hogy gyakorlatilag minden településre elment és megmozdulásokat szervezett, beszélgetett a polgárokkal, megismertette velük a programját, olyan dolog, amit szükségszerűen a mi ellenzékünknek is meg kellene tennie ahhoz, hogy olyan szavazatokat szerezzen meg, amelyekre szükség van ahhoz, hogy demokratikus változások történjenek.”
