A szerbiai textil- és autóipari gyárak dolgozói munkahelyi fő problémaként az alacsony béreket, a rendszeressé vált túlórákat, a munkabiztonság és egészség veszélyeztetését, a diszkriminációt és az emberi méltóság megsértését nevezték meg – áll a Emancipációs Politikai Központ (CPE) jelentésében, melyet a Nova ekonomija portál tett közzé.
„Az összkép azt mutatja, hogy a munkahelyi kockázatok és jogsértések nem elszigetelt esetek, hanem a termelés, az irányítás és a költségkontroll megszervezésének következményei” – olvasható a CPE jelentésében.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A jelentés több mint 100 munkás számára szervezett képzés eredményeként készült, amelyet a CPE az elmúlt egy év során tartott különböző gyárak dolgozóinak a Sloga Szerbiai Egyesült Szakszervezetekkel és a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségével együttműködésben.
A dolgozók szerint sok gyárban hétvégi munka vagy meghosszabbított műszakok nélkül nem lehet biztosítani még a minimálisan tisztességes megélhetést sem. Az alkalmazottak gyakran nem tudják, hogy a ledolgozott órákat túlóraként vagy munkaidő-átszervezésként könyvelik-e el, az ilyen átláthatatlanság pedig megnehezíti a bérek ellenőrzését, a magánélet megtervezését és a törvényes jogok érvényesítését.
A jelentés szerint a munkáltatók a kényszerszabadságot is a munkaszervezés egyik eszközeként használják, ami bizonytalansághoz vezet, és a szabadság intézményének visszaélését jelenti szervezési problémák megoldására.
Problémák a munkabiztonság és az egészségvédelem terén
A dolgozók extrém hőmérsékletű csarnokokról, rossz szellőzésről, zajnak, pornak és gőzöknek való kitettségről, valamint a nem ergonomikus testhelyzetben végzett mindennapi munkáról számoltak be.
A hosszan tartó állás, az ismétlődő mozdulatok és az intenzív fizikai megterhelés egészségkárosodást okoz – a krónikus fájdalmaktól egészen a súlyos foglalkozási megbetegedésekig. A problémákat gyakran jelentik, de azokat nem jegyzik foglalkozási megbetegedésként, és nem vezetnek komoly kockázatértékeléshez – áll a jelentésben.
A munkások elmondása szerint nyáron a gyártócsarnokokban a hőmérséklet eléri a 38 fokot is, miközben a szellőző- és légkondicionáló rendszerek meghibásodásainak javítását halogatják, mert az „túl nagy költséget” jelent. Egyes üzemekben szerintük a körülményeket inkább a gépek és az anyagok igényeihez igazítják, nem pedig az emberekéhez.
Sértegetés és diszkrimináció
A fizikai munkakörülmények mellett a dolgozók súlyos emberi kapcsolati problémákra is rámutattak. Több műhelymunkán is visszatérő panasz volt a közvetlen vezetők részéről érkező kiabálás, sértegetés, lekezelés és megalázás. Az alkalmazottak olyan légkörről számoltak be, ahol a félelmet irányítási eszközként használják, a nyomást és a stresszt pedig a termelési folyamat normális részének tekintik.
Különösen hangsúlyosak voltak az idősebb dolgozókkal – főként a nőkkel – szembeni diszkrimináció példái, valamint a szakszervezeti képviselőkre és a visszaéléseket jelző munkavállalókra nehezedő nyomás. Egyes esetekben a dolgozók azt állították, hogy azokat, akik problémákra hívták fel a figyelmet, eltávolították a munkahelyükről, miközben a vállalatok új munkásokat vettek fel.
A munkások szerint a teljesítménynormák folyamatosan az emberi tűrőképesség határait feszegetik.
„Amikor nő a megrendelések száma, az elvárások egyik napról a másikra emelkednek: a szombati munka kötelezővé válik, az elutasítást nyomásgyakorlás követi, a fokozott munkatempó pedig gyorsan új normává alakul. Új munkások felvétele helyett a meglévő munkaerőt ‘széthúzzák’ hosszabb munkaidővel, néha fizetetlen túlórával is” – áll a jelentésben.
A képzés résztvevői közül sokan hangsúlyozták, hogy a fizetések annyira alacsonyak, hogy folyamatos túlóra nélkül nem tudják fedezni az alapvető megélhetési költségeket. A bónuszrendszerek és ösztönzők a stabil fizetés helyett gyakran az alkalmazottak ellenőrzésének és fegyelmezésének eszközeként működnek.
A tereptapasztalatok szerint a szakszervezetek leggyakrabban a munkáltatóval folytatott tárgyalásokkal, a munkaügyi felügyelethez benyújtott panaszokkal és más intézmények megkeresésével próbálnak közbelépni. A CPE jelentése szerint azonban az eredmények gyakran korlátozottak.
Hétvégi munka vagy meghosszabbított műszakok nélkül nem lehet biztosítani még a minimálisan tisztességes megélhetést sem
