Óriási hibát követtek el az észak-bácskai fogadóirodák, amikor nem vették be a kínálatba az adai helyi járulékról szóló szavazást. Ugyanis ha megteszik, busás haszonra tehettek volna szert, mert valljuk be, kevesen hittek abban és kevesen is fogadtak volna arra, hogy Ada községben a választáson megjelenteknek a 72 százaléka a nemet karikázza be.
Vagyis úgy dönt, hogy köszöni szépen, de nem kívánja 2026 júniusától kezdve egészen 2038. december 31-ig leadni a nettó fizetésének három százalékát; a mezőgazdasági termelők pedig egyértelművé tették, hogy nem szeretnének hektáronként húsz kilogramm búzával hozzájárulni a közös kasszához.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
2020-ban a népszavazás névjegyzékében szereplő választópolgárok 52,4 százaléka adta le voksát az akkor még négynaposra elnyújtott referendum során. Hat évvel ezelőtt 4959-en szavaztak igennel, 3530-an pedig a nemet karikázták be. Most a polgárok mindössze egy fél napot kaptak arra, hogy leadják a szavazatukat. Ezzel a lehetőséggel a 33 százalékuk élt is, ám ezúttal a nemre szavazók arattak fölényes győzelmet: a nem hivatalos adatok szerint 3540-en ellenezték a helyi járulék fizetésének meghosszabbítását a következő tizenkét évre, míg 1334-en igennel szavaztak. Vagyis 2,6-szor többen voksoltak nemmel, mint igennel.
A mostani szavazásból több következtetést is levonhatunk: a hatalomnak nem sikerült mozgósítania a saját szavazóbázisát, ugyanis két évvel ezelőtt az önkormányzati választáson a polgárok 53, most pedig csak 33 százaléka szavazott. (Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a választói névjegyzék már réges-rég nem a valós állapotokat tükrözi, s így ha azokat vesszük figyelembe, akik életvitelszerűen élnek a községben, akkor a 33 százalékos részvételi arány mintegy ötven százalékosnak felel meg).
Az is látszik, hogy a köztársasági választásokra gőzerővel készülő egyetemisták és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösség (VMDK) felhívása, miszerint a polgárok utasítsák el a helyi járulék fizetését, jóval erősebbnek bizonyult, mint a hatalom által közölt üzenetek és szórólapok. Igazából nem lehet pontosan lemérni, mekkora szerepe volt az egyetemistáknak és a VMDK-nak abban, hogy két és félszer többen karikázták be a NEM-et, mint az IGEN-t, az viszont biztos, hogy a hatalom kommunikációja gyenge és erőtlen volt ezen a téren. A polgárok nem elégedtek meg azokkal a közhelyekkel és lózungokkal, amelyek szerint azért fontos a helyi járulék, mert az önkormányzat és a helyi közösségek nagyobb volumenű, hosszabb lefutású projekteket is előkészíthetnek. A polgárok konkrétumokra vágytak, pontosan szerették volna tudni, mire megy el a pénzük. Az olyan általános megfogalmazások és célkitűzések, mint a vízhálózat felújítása, a lakott területeken belüli úthálózat karbantartása és a háztartások csatlakoztatása a szennyvízhálózatra, már nem érték el a szavazók ingerküszöbét.
Az adai referendum a hatalom állatorvosi lova lett: egy olyan pillanatban, amikor a polgárok egyre nehezebben jönnek ki a fizetésükből, és emiatt egyre bizonytalanabbak a jövőjüket illetően, az önkormányzat a személyi jövedelem-, az ingatlan- és a nyereségadó mellett még egy terhet tenne a nyakukba – ennek egyenes következménye nem lehet más, csakis az elutasítás.
És akármennyire gondolják is sokan, hogy a polgárok közömbösek a saját sorsuk iránt, amikor a hatalom telhetetlenné válik, és mint egy polip, újabb csáppal kezd turkálni az adófizetők pénztárcájában, akkor bizony az emberek felkelnek a fotelból, és bekarikázzák azt az opciót, amely szerintük helyes. Az adai voksolásból nehéz messzemenő következtetéseket levonni a közelgő köztársasági választásokra nézve, de az biztos, hogy a végeredmény, ha jól meglovagolják a kialakult helyzetet, komoly lendületet adhat az egyetemistáknak és az ellenzéki tömörülés(ek)nek.
