Az elmúlt tíz napban (heti lapszemlénk ezúttal késve jelenik meg) kétszer is bejelentették az USA és Irán közötti háború lezárását célzó keretmegállapodást, miután június 14-én Donald Trump saját 80-ik születésnapját ünnepeltette a Fehér Ház kertjében(!) megrendezett ketrecbirkózással – amihez egy óriási ideiglenes stadiont is felhúzatott. Vagy, vagy se! A megállapodás alapján megnyílik a Hormuzi-szoros, és az Egyesült Államok véget vet az iráni kikötők tengeri blokádjának. Iránnak nem lehet atomfegyvere a jövőben sem. Trump születésnapjáról a franciaországi Evianban megtartott G7-es csúcson is megemlékeztek, ahol Friedrich Merz német kancellár ajándékkal lepte meg, mlghozzá a foci-vébére utalva: Merz a német labdarúgó-válogatott mezét adta át az amerikai elnöknek, amelyen a játékos neve Trump, száma pedig 47. A G7-országok fokozni kívánják erőfeszítéseiket az ukrajnai háború befejezéséért az Oroszországra nehezedő nyomás fokozásával. Az csúcstalálkozón kiadott nyilatkozat szerint szigorítják a szankciókat, többek között az olaj- és gázszektorban is. Megállapodtak továbbá a nagy hatótávolságú fegyverek és a légvédelmi eszközök szállításának bővítéséről. Svájcban népszavazást tartottak a népességplafonról. Szó esett még a közösségi média gyermekekre vonatkozó legújabb fejleményeiről is. Ukrajna és Moldova EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdése fontos mozzanat volt. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydney-ig és Rómától Tokióig.
Keretmegállapodás az USA és Irán között
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Vége a háborúnak? Donald Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok megállapodott Iránnal, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az Egyesült Államok megállapodott Iránnal a 2026. február 28-án elindított háború lezárásáról – jelentette be Donald Trump amerikai elnök vasárnap. Az elnök egy Truth Social-bejegyzésben közölte, hogy a megállapodás nyomán azonnal megnyílik a Hormuzi-szoros, az Egyesült Államok véget vet az iráni kikötők tengeri blokádjának. »Ezennel teljes felhatalmazást adok a Hormuzi-szoros áthajózási díj nélküli megnyitására, és ezzel egy időben elrendelem az Egyesült Államok tengeri blokádjának megszüntetését« — fogalmazott Donald Trump, és a Hormuzi-szoros újranyitásának legfontosabb következményére utalva hozzátette: »Hadd áramoljon a kőolaj!«
Nem sokkal Donald Trump bejelentését követően JD Vance alelnök a Fox News hírtelevíziónak adott telefoninterjúban közölte, hogy az amerikai—iráni megállapodás hivatalos aláírását június 19-én pénteken Genfben tarthatják, amelyen akár Donald Trump is részt vehet. Hozzátette, dolgoznak a részleteken, hogy ki képviselje az Egyesült Államokat a tervezett eseményen.
Az amerikai alelnök megjegyezte, hogy az a légicsapás, amelyet Izrael vasárnap hajtott végre Libanon fővárosa, Bejrút ellen, azt kockáztatta, hogy meghiúsul az amerikai—iráni megállapodás, és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy Irán válaszcsapásként Izrael ellen indít támadást.
JD Vance a megállapodás tartalmával kapcsolatban elmondta, hogy a Hormuzi-szoros újranyitása és az amerikai blokád megszüntetése mellett az tartalmazza azt is, hogy Iránnak nem lehet atomfegyvere a jövőben sem.
Az Egyesült Államok és Irán közötti megállapodás létrejöttéről először Pakisztán tett bejelentést. A tárgyalásokon közvetítőként résztvevő Sebaz Saríf pakisztáni miniszterelnök azt mondta, hogy mindkét oldal vállalta minden katonai művelet azonnali és állandó jellegű leállítását az összes fronton, beleértve Libanont is. Egyúttal köszönetet mondott a katari kormányzatnak, hogy bekapcsolódott a közvetítésbe Teheránnal, valamint háláját fejezte ki Szaúd-Arábia és Törökország vezetésének a hozzájárulásért.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap előretekint.
„Még ha sor is kerül az aláírásra, és még ha a további tárgyalások sikeresek is lesznek, legfeljebb az ellenségeskedés beszüntetésére lehet számítani. Nyugati szempontból a problémák ezután is foglalkoztatni fognak minket: az iráni atomprogram, a ballisztikus rakéták, Irán befolyásos politikája a régióban, az emberi jogok megsértése. Egy új biztonsági architektúra – az USA-nak mint szuperhatalomnak a régióból való kivonulása után – nem látszik.”
„Vajon Izrael megtorpedózza-e az Iránnal kötött megállapodást?” – kérdezi a varsói Polityka című közép-baloldali hetilap, majd így folytatja:
„A már rendelkezésre álló információk alapján Netanjahu két hatalmas problémával néz szembe. Először is, a terv állandó tűzszünetet ír elő minden fronton, beleértve Libanont is. Netanjahu abban reménykedett, hogy Trump szabad kezet ad neki ebben. A második probléma az iráni nukleáris program. Netanjahu évek óta ígérgeti, hogy Teherán nem fog atomfegyverrel rendelkezni az ő vezetése alatt. Trump számára egy harmadik konfliktus Iránnal rémálom lenne – mindent megtesz majd, hogy megakadályozza annak megismétlődését. Netanjahu azonban másképp kalkulál. Tudja, hogy az izraeliek többsége a háború folytatását támogatja.”
A teheráni Shargh című, egyik legnépszerűbb reformpárti iráni napilap iráni szemszögből elemzi az eseményeket:
„A következő hónapokban zajló tárgyalások csak akkor tekinthetők történelmi sikernek Irán számára, ha nemcsak a nukleáris program és a szankciók kérdéseit oldják meg, hanem elhárítják az ország fenntartható fejlődését akadályozó meglévő akadályokat is. Ennek eléréséhez a tárgyalásokat úgy kell strukturálni, hogy az Egyesült Államokkal és Európával fennálló nézeteltérések átfogó rendezéséhez vezessenek, lehetővé téve az ország számára, hogy erőforrásait a hazai feladatokra összpontosítsa.”
A bejrúti An-Nahar című arab nyelvű közép-baloldali, szociál-liberális, pluralista napilap a Perzsa-öböl menti államokban uralkodó helyzetet vizsgálja:
„Az ottani fővárosokban az az uralkodó vélemény, hogy az iráni támadások terhét ők viselték. A háború azt is megmutatta az öböl menti társadalmaknak, hogy az Egyesült Államok már nem megbízható szövetséges a biztonságuk megőrzésében. Az is világossá vált számukra, hogy sürgősen felül kell vizsgálniuk és újra kell értékelniük a fegyverkezési és védelmi politikájukat.”
A mumbai Hindustan Times című közép-jobboldali napilap az iráni háború okozta helyzetre nemzetibb perspektívát lát:
„Amióta Irán februárban lezárta a Hormuzi-szorost, India teljes mértékben érzi az importenergiától való függőségét. India nyersolajszükségletének nagyjából 85-90 százalékát importálja. Ezzel a valósággal szembesülve itt az ideje, hogy India energiaátállását ne pusztán klímavédelmi kötelezettségvállalásként, hanem biztonsági stratégiaként is kezeljük. Ez a célkitűzés egyértelmű jelzést küldene a piacoknak és a befektetőknek is. Enélkül az ambíció nélkül India nem tudna vezető szerepet vállalni a mesterséges intelligencia következő hullámában.”
A bejrúti L’Orient-le Jour című liberális napilap az USA és Irán között pénteken Svájcban aláírott keretmegállapodással foglalkozik. A lap arra mutat rá, hogy ez nem más, mint:
„… egy közös szándék, hogy hatvan napon belül végleges megállapodásra jussanak – a kulcsfontosságú nukleáris kérdést, a konfliktus valódi okát, furcsa módon csak a tárgyalások utolsó fordulójára időzítve. Mindenekelőtt a teheráni rezsim továbbra is hatalmon van. Már az is, hogy túlélte a közvetlen konfrontációt a vezető világhatalommal, okot ad az Iszlám Köztársaságnak az ünneplésre. Ráadásul az amerikai »Nagy Sátánnal« kötött kétoldalú megállapodás aláírása gyakorlatilag nemzetközi legitimitást biztosít egy olyan országnak, amelyet régóta »lator államnak« bélyegeznek.”
Az oslói Aftenposten című, egyik legnagyobb és legmeghatározóbb, konzervatív norvég napilap meg van győződve, hogy:
„Egy végleges megállapodásnak konkrét kötelezettségvállalásokat kellene tartalmaznia a nukleáris program leállítására. Iránnak át kellene adnia dúsított uránját, és a nemzetközi ellenőröknek korlátlan hozzáférésre lenne szükségük a létesítmények ellenőrzésére. Továbbá Iránnak korlátoznia kellene a nagy hatótávolságú fegyverek gyártását, és fel kellene hagynia a régióban folytatott proxy háborúk támogatásával. Végül a rezsimnek véget kell vetnie a lakosság elnyomásának, és tiszteletben kell tartania az emberi jogokat. A jelenlegi helyzetben Irán nem hajlandó beleegyezni ezekbe a követelésekbe. Természetesen reménykedhetünk abban, hogy mindkét fél jó megállapodásra jut, amely biztonságosabbá teszi a régiót. De egy elkapkodott és befejezetlen folyamat ellentétes hatást is kiválthat.”
A G7-es csúcstalálkozó
Macron csúcsa, Trump ünneplése. Az éviani G7-en a házigazda Franciaország udvarol az amerikai elnöknek, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Évianban minden szem az amerikai elnökre szegeződik. A Genfi-tó partján tartott G7-csúcstalálkozó kezdetén Donald Trump bejelentette, hogy keretmegállapodás született Iránnal, amelyet pénteken – a tó túloldalán – írnak alá. A házigazda, Emmanuel Macron hétfő délután elsőként kapott közvetlen betekintést a tárgyalások eredményébe. Macron és Trump kétoldalú találkozója várhatóan az európaiak szerepére fog összpontosítani. A G7-csoport négy európai tagja – Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság – korábban közös nyilatkozatban üdvözölte a keretmegállapodást. Felszólítottak a Hormuzi-szoros »feltétel nélküli és korlátozás nélküli« megnyitására a kereskedelmi hajózás előtt.
Franciaország és az Egyesült Királyság már egy ideje kezdeményezte egy nemzetközi haditengerészeti misszió létrehozását, hogy hozzájáruljon a szoros biztonságához, amely oly létfontosságú a globális gazdaság számára. Macron szándékában állt megismételni ezt az ajánlatot Trumpnak. Évianban arról számoltak be, hogy az amerikai fél nagy érdeklődést mutatott a G7-országok katonai haditengerészeti jelenléte iránt. Az ezzel a témával kapcsolatos közös közleményt különösen Berlinben hangoztatott aggodalmak jellemzik: az »alkotmányos rendelkezésekre« hivatkozik, ami egyértelműen jelzi, hogy a német részvétel parlamenti jóváhagyástól függ.
A vezető ipari országok állam- és kormányfőjének vacsoráján várhatóan az Irán elleni szankciók fokozatos feloldásáról is szó lesz. […] Megbeszélések várhatók arról is, hogy az európai fél képviselteti-e magát a tervezett genfi aláírási ünnepségen, és ha igen, hogyan. Franciaország számára kulcsfontosságú, hogy a tűzszünet Libanonra is vonatkozzon. Ez várhatóan központi téma lesz Macron és Trump tárgyalásain.
Az európaiak abban reménykednek, hogy az Iránnal kötött keretmegállapodás javítja gazdasági kilátásaikat. A gazdasági fejlődés szempontjából továbbra is elengedhetetlen a Washingtonnal folytatott párbeszéd. Az Egyesült Államok gazdasági súlya a G7-en belül folyamatosan nőtt az 1975-ben törtönt alapítás óta: az amerikai gazdaság részesedése a G7-en belül 45-ről 57 százalékra emelkedett, ahogy az Élysée-palota hangsúlyozta. Ez más gazdaságok, különösen Japán és Olaszország stagnálásának köszönhető.
A vendéglátó Franciaország jelentős erőfeszítéseket tett Trump megnyerésére a csúcstalálkozó sikerének biztosítása érdekében. A francia elnök elhalasztotta a genfi-tavi csúcstalálkozó időpontját, hogy Trump részt vehessen rajta. Vasárnap ugyanis Trump ketrecbirkózással ünnepelte 80. születésnapját a Fehér Ház kertjében. Évian híres golfpályával büszkélkedhet – hasonlóval, mint amelyet a 2019-es, Biarritz-ban megrendezett csúcson használtak Trumppal. Macron szándékában áll lehetőséget biztosítani az amerikainak, hogy a Genfi-tóra és az Alpokra néző kilátással golfozzon. Az olyan témák, mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, nem szerepelnek a csúcstalálkozó napirendjén, hogy ne provokálják Trumpot. A franciák el akarják kerülni Trump korai távozásának megismétlődését, ami az előző, kanadai G7-találkozón történt; ezért meghívást kaptak egy ünnepi bankettre a versailles-i palotába. Trumpot a G7-csúcstalálkozó végén a Tükörteremben fogadják – ahogyan nemrégiben Károly királyt is.
A francia házigazdák már ünneplik, hogy Trump elfogadta a meghívást, és hogy a további meghívott országok – India, Brazília, Dél-Korea, Kenya és Egyiptom – a legmagasabb szinten képviseltetik magukat. Azt állítják, hogy tanultak a kanadai G7-elnökség hibáiból. Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt meghívják a kedd reggeli első munkamegbeszélésre, amely az Oroszországgal folytatott tárgyalásokra fog összpontosítani. Trump már elutazott Kanadából, amikor Zelenszkijt fogadták. Évianban a cél Ukrajna folyamatos támogatásának biztosítása és Trump meggyőzése a Kremlre nehezedő nyomás fokozásáról.
Macron több mint egy tucat vezető digitális és MI-cég vezérigazgatóját hívta meg a Genfi-tóhoz. A várhatóan ott lesz Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója, Alex Wang (Meta) és Dario Amodei (Anthropic). Elon Musk a francia igazságszolgáltatás ellene indított vizsgálata miatt lemondta a találkozót. Megállapodás születhet a gyermekek digitális korban való védelméről is.
A csúcstalálkozó szigorú biztonsági intézkedések mellett zajlik. A fürdőváros 2003-ban már adott otthont egy G8-csúcstalálkozónak, amikor Oroszország még tag volt. Évian egy félreeső, könnyen biztosítható helyszínként kínálja magát. A legfontosabb német és francia vállalatok vezetői minden évben találkoznak ott, és gyakran az állam- és kormányfők is részt vesznek rajta. Macron számára ez egy búcsúcsúcs.
A G7-találkozók francia kezdeményezésre indultak. Az ötlet egy karibi medencében született, ahol Gerald Ford akkori amerikai elnök és Valéry Giscard d’Estaing francia elnök úszott 1974 decemberében. Ekkor merült fel az ötlet egy informális fórum létrehozására az olajválság által sújtott vezető ipari országok közötti megbeszélésekre. Helmut Schmidt német kancellár (SPD) Giscard d’Estaing szoros együttműködésével valósította meg a kezdeményezést. Az első találkozóra Nagy-Britannia, Japán, Olaszország, Németország, az Egyesült Államok és Franciaország részvételével a Párizs közelében található Rambouillet-kastélyban került sor. Egy évvel később Kanada csatlakozott hetedik országként.”
A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap ezt jegyzi meg:
„A G7 alapvető multilaterális elképzelése az, hogy az amerikai szuperhatalmat és azokat az államokat, amelyeket Donald Trump legjobb esetben is alárendeltnek tart, legalább néhány órára egyenlő partnerként ültesse asztalhoz. Ez aligha tetszhet annak, aki szisztematikusan lebontja a multilateralizmust. Az elavult, anakronisztikus és fő „részvényese” által delegitimált G7 ennek ellenére nem áll a tűrhetetlenség előtt. Mindenekelőtt azért, mert jelenleg semmi sem tűnik képesnek helyettesíteni.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap másképp látja a helyzetet:
„Az egykor nagyszerű klubot már most is a hanyatlás jellemzi. Szinte az összes G7-ország gazdasági recessziótól, magas államadósságtól, csökkenő termelékenységtől, társadalmi megosztottságtól és elöregedő népességtől szenved. Ahelyett, hogy együttműködnének abban, hogy ezekre a problémákra megoldást találjanak, folyamatosan ellentétekben állnak. Mindenki a saját érdekeit nézi. Furcsa módon ezek az országok Kínát okolják a problémáikért. Ehelyett azonban fel kellene hagyniuk azzal az illúzióval, hogy világvezetők.”
A G7-országok fokozni kívánják erőfeszítéseiket az ukrajnai háború befejezésére az Oroszországra nehezedő nyomás fokozásával. A római La Repubblica című liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap két kártyáról beszél, amelyeket a G7 véleménye szerint kijátszhat:
„Az első kártya a katonai: továbbra is támogatni Ukrajnát, és ellátni azokkal a fegyverekkel, amelyeket az Egyesült Államok most egyre vonakodva biztosít. Nem arról van szó, hogy Ukrajnát támogassuk, hogy megnyerje a háborút. Arról van szó, hogy megadjuk neki az eszközöket ahhoz, hogy továbbra is ellenállhasson Putyin cinikus makacsságának, és elérje a 2022-ben kitűzött céljait – amíg nem lesz kénytelen elfogadni egy kompromisszumot és egy tárgyalóasztalhoz ülni. Az új EU-s szankciócsomag, amely kifejezetten az orosz katonai-ipari komplexumot célozza meg, jó lépés ebbe az irányba. A második kártya a politikai-diplomáciai kártya, amely Ukrajna EU-csatlakozásáról szóló tárgyalások első fordulójának megnyitásával vált ismertté.”
Népszavazás Svájcban
A svájci népszavazáson a többség elutasította a lakosság 10 millióra való korlátozására irányuló javaslatot. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap elemzése szerint:
„Az SVP [Schweizerische Volkspartei azaz Svájci Néppárt] kezdeményezése túl radikálisnak bizonyult a merev népességi korlátozás iránti követelése miatt. Az ellenzők különösen sikeresek voltak a városi szavazók mozgósításában. A választók így ismét egyértelműen elkötelezték magukat az emberek szabad mozgása és a kétoldalú megállapodások mellett. A törékeny geopolitikai helyzetben a többség nem volt felkészülve arra, hogy előreláthatóan szakítson az EU-val.”
„A politikai földrengés nem valósult meg!” – olvasható a zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilapban:
„A kezdetben gyenge közvélemény-kutatási eredmények után a kezdeményezés ellenzőinek sikerült mozgósítaniuk támogatóikat, és meggyőzniük őket a kezdeményezés gazdaságra és az EU-val kötött kétoldalú megállapodásokra leselkedő veszélyeiről. Ez tiszteletre méltó siker egy erősen polarizált vita fényében. De az ellenzők most nem ülhetnek a babérjaikon. Társadalmunk nagy rétegének elege van ebből. A féktelen növekedés már nem elvont fogalom számukra, hanem mindennapi tapasztalat. A bérleti díjak robbanásszerű növekedése, a lakáshiány, a túlzsúfolt vonatok, a közlekedési dugók és a rosszul integrált bevándorlók az erős bevándorlás következményei. Svájc lakossága az elmúlt 25 évben közel 2 millió lakossal nőtt – és vonzereje töretlen.”
Gyermekvédelem
Az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy betiltja a közösségi médiát a 16 év alatti gyermekek és tinédzserek számára. Az észak-írországi Belfast Telegraph című liberális-konzervatív, közép-jobboldali napilap lehetőséget adott egy 13. évfolyamos diáknak, hogy ossza meg véleményét egy vendégkommentárban. Ezt írta:
„A valóság az, hogy a gyerekek már nem játszanak a szabadban a barátaikkal. Az online közösségeknek köszönhetően valójában több barátjuk van, mint korábban. Az olyan alkalmazások, mint a Discord [ingyenes kommunikációs alkalmazás, amelyen keresztül hangot, és videót lehet megosztani, illetve lehet csevegni barátokkal, játékosközösségekkel és fejlesztőkkel] vagy a Snapchat betiltása ezeknek a közösségeknek az összeomlásához vezet. A közösségi média azt is megváltoztatja, hogyan jutnak az emberek információhoz. Egyes alkalmazások, mint például a TikTok kifejezetten arra szolgálnak, hogy rövid, lebilincselő tartalmakkal tartsák fenn a felhasználók érdeklődését. Úgy tervezték őket, hogy fenntartsák a gyerekek érdeklődését is. Fontos információk találhatók ezeken a platformokon, és ezt semmiképpen sem szabad teljesen betiltani.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja a közösségi média betiltásával kapcsolatban a következőket írja:
„A világ államai jelenleg két csoportra oszlanak. A szigorú csoport teljes betiltást akar, míg a másik csoport a kevésbé szigorú szabályozásokat támogatja, például egy olyan szülői felügyeleti rendszert, amely lehetővé teszi a szülők számára, hogy korlátozzák gyermekeik közösségi médiahasználatát. A japán kormány is jelenleg erre a megközelítésre hajlik. Mindenesetre azok az idők, amikor a platformok hatalmas profitot termelhettek tetszés szerint a gyermekeknek és tinédzsereknek szóló hirdetésekkel, lassan, de biztosan véget érnek.”
Bővül az EU?
A helsinki Helsingen Sanomat című, legnagyobb példányszámban kiadott finn napilap Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásaira összpontosít, amelyek ezen a héten kezdődtek. Az újság ezt elsősorban Ukrajna újabb kísérletének tekinti a moszkvai befolyás alóli menekülésre:
„Finnország akkoriban azért kérte az EU-tagságot, mert meg akart szabadulni az Oroszországgal ápolt szoros kapcsolataitól. Ugyanez igaz volt Közép- és Kelet-Európa államaira is. Támogatnunk kell Ukrajna azon erőfeszítéseit, hogy a lehető legnagyobb mértékben eltávolodjon az orosz befolyási övezettől. Az orosz terrorista imperializmus elleni harcban ukránok halnak meg, és ennek felül kell múlnia az európai gazdák versenyképességével kapcsolatos aggodalmakat.”
Az EU hivatalosan is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat a Moldova Köztársasággal is. A kisjenői Jurnalul című moldovai napilap ezt írja erről:
„Rajtunk múlik, hogy milyen gyorsan haladnak a dolgok. Erős elkötelezettséggel és őszinteséggel sikerrel járhatunk, és utolérhetjük Montenegrót és Albániát. Az a tény, hogy ez a két ország még nem tagja az EU-nak, elsősorban az igazságszolgáltatás és a biztonság területén felmerülő problémáknak tudható be. Moldova is komoly problémákkal néz szembe ezeken a területeken, amelyek jelentősen csökkentik a csatlakozási esélyeinket. Örülnünk kell, hogy a tárgyalások megkezdődtek, de realistáknak kell maradnunk: ha 2030-ig alá akarjuk írni a csatlakozási szerződést, akkor valódi reformokat kell végrehajtanunk az igazságszolgáltatási rendszerben.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
