A neves nyugati tudósítók, Tim Judah és Michael Martens szerint a gazdag külföldiekről szóló történet, akik mesterlövészpuskákkal „vadásztak” civilekre Szarajevóban, szenzációhajhász állítás, amely nem megbízható forrásokra épül, írja a Vreme.
Tavaly óta a regionális és a nemzetközi média is sokat foglalkozik az úgynevezett „Szarajevó-szafarival”. Az állítás szerint gazdag külföldiek – főként olaszok – szervezetten érkeztek a bekerített Szarajevó fölötti szerb állásokhoz, és jelentős összegeket fizettek azért, hogy civilekre lőhessenek.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A történet egy filmhez és két könyvhöz kapcsolódik. Az egyiket Ezio Gavazzeni írta, aki gyakran nyilatkozik a médiának, és a milánói ügyészségnél kezdeményezte az ügy kivizsgálását. A Reuters azonban nemrég arról számolt be, hogy az ügyészségnek nincs konkrét bizonyíték a kezében.
A másik könyv szerzője a vitatott megítélésű horvát újságíró, Domagoj Margetić.
Most Michael Martens, a Frankfurter Allgemeine Zeitung tapasztalt tudósítója, aki hosszú ideje követi a volt Jugoszlávia térségét, azt írja, hogy az egész „szafari”-történet valójában a média – beleértve a nyugati sajtót is – szakmaiatlanságáról szól, amely könnyelműen terjeszt ellenőrizetlen híreszteléseket.
Judah soha nem hallott róla
Martens az X közösségi oldalon megjegyezte, hogy azok a tudósítók, akik valóban jól ismerik a térséget, nem kívántak foglalkozni a témával. Cikke előkészítése során beszélt Tim Judah-val, aki 1992-ben a The Times és az The Economist belgrádi tudósítója volt, de a kulcsfontosságú időszakokban Szarajevóban is tartózkodott.
Martens beszámolója szerint Judah elmagyarázta, miért nem írt egyetlen sort sem a feltételezett „szafariról”, noha a korabeli tudósítók tudtak a mesterlövészek jelenlétéről és arról, hogy időnként külföldiek is megfordultak a frontvonalakon.
„Nem tudom teljesen kizárni, hogy előfordulhatott néhány elszigetelt eset, amikor valaki emiatt érkezett oda, bár ilyesmiről soha nem hallottam” – mondta Judah a civilekre való „vadászat” állításairól. „Az viszont nem igaz, hogy sok ilyen ember lett volna, ráadásul szervezetten, és hogy erről egyetlen újságíró, humanitárius munkás vagy ENSZ-alkalmazott sem tett volna említést.”
Judah elmondta, hogy megkérdezte azokat az embereket, akiknek hisz, például Nataša Kandić vagy a BIRN oknyomozó újságíróit, és ők is hasonló véleményen vannak.
„A Nemzetközi Törvényszék a volt Jugoszláviáért biztosan foglalkozott volna ezzel az üggyel, ha valóban igaz lenne” – tette hozzá.
„Kinek higgyünk?”
Judah szerint egy szenzációhajhász történetről van szó, amelynek azok dőlnek be, akik nem voltak ott, és nem tudják elképzelni, mennyire valószínűtlen lenne egy ilyen dolog.
„Néhány részlet, amit erről olvasok, például a logisztikáról vagy a Triesztből Belgrádba tartó repülőjáratokról, csak olyan emberek tollából származhat, akik nem tudják, hogy akkoriban a belgrádi repülőtér zárva volt.”
Martens jelezte, hogy részletesen írni fog az egész ügyről, valamint Gavazzeni és Margetić könyveiről. Az X-en közzétett bejegyzését így zárta:
„Kinek higgyünk: Tim Judahnak, a tapasztalt, szakmailag elismert és nagy tiszteletnek örvendő tudósítónak, vagy egy olasz fikciós írónak, aki semmit sem tud a Balkánról, illetve egy horvát összeesküvés-elmélet hívőnek, akinek nincs hitelessége a horvát kollégái körében? Nehéz választás…”
Egyébként nemrég egy német bíróság kötelezte a Der Spiegel című hetilapot, hogy vonja vissza azt a cikkét, amelyben Aleksandar Vučić nevét összefüggésbe hozták az állítólagos „Szarajevó-szafarival”. A magazin ezt követően megszólaltatta Vučićot, módosította a cikket, majd újra közzétette azt.
Fotó: freepik
