Vučić Vance-t méltatja és Orwellhez hasonlítja, Obama könyvét pedig pamfletnek nevezi

Aleksandar Vučić szerb elnök a Washington Examiner hasábjain szombaton megjelent szerzői cikkében elismerően írt az Egyesült Államok alelnökéről, J.D. Vance-ről. Elemzi a politikus könyveit, miközben az Egyesült Államok korábbi elnökének, Barack Obamának a második könyvét politikai pamfletnek nevezi.

Vučić szerint Obama második könyve Vance művével ellentétben „gördülékeny és szép”, ugyanakkor „egy politikus pamfletje”, szemlézi a cikket az N1.

– Nem pejoratív értelemben mondom ezt – én is politikus vagyok – írja Vučić, akiről a cikk végén szereplő szerkesztőségi megjegyzés azt állítja, hogy „jelenleg egy részben történelmi, részben memoárjellegű könyvön dolgozik”. Hozzáteszi:

– Úgy vélem, hogy minden eleganciája ellenére Obama könyvét, a Vakmerő remények: Gondolatok az amerikai álom újraélesztéséről című művet szerzőjének szekuláris óvatossága végső soron meggyengíti.

Vučić különösen nagy hangsúlyt fektet Vance vallásosságára, és azt állítja, hogy „a vallás úgy inspirálja Vance politikáját, hogy időnként inkább George Orwellre emlékeztet, mint egy átlagos amerikai konzervatívra”.

A szerb elnök szerint Obama és Vance hasonló háttérből indult: „szétesett családok, hiányzó apák, erős akaratú és feltétel nélkül szerető nagyszülők”, majd mindketten az amerikai meritokrácián keresztül, rangos egyetemeken szereztek diplomát, végül az írásban találták meg saját „katarzisukat”.

Vučić úgy véli, hogy első könyvük mindkettőjüket országos ismertséghez segítette, ezt követően „kvantumugrást” tettek az állami tisztségek felé, második könyveik pedig megmutatták, „mi különbözteti meg őket valójában”.

Vance második könyvéről, a Communion: Finding My Way Back to Faith (Szentáldozás – Hogyan találtam vissza a hithez) című kötetről azt írja, hogy az „értekezés a hívők számára”, és inkább „a spirituális életrajzok hagyományához tartozik – attól a műfajtól kezdve, amely C. S. Lewis Surprised by Joy (Megdöbbentő öröm) című könyvétől az egyszerű megtérők őszinte vallomásaiig ível –, semmint a kampányirodalomhoz”.

– Valójában nem emlékszem még egy olyan könyvre, amelyet hivatalban lévő politikus írt – különösen nem olyasvalaki, aki a világ legerősebb országának második legfontosabb tisztségét tölti be –, és amely ilyen bensőségesen és szemérmesen tárná fel szerzője lelki vívódásait, világi elégedetlenségét, személyes hibáit, kudarcait és kételyeit – írja Vučić.

Vance könyveit elemezve a szerb elnök kitér arra is, hogy a szerző részletesen leírja „lassú hidzsráját”: fiatalkori pünkösdista kötődését, rövid ateista időszakát, majd harmincas évei közepén bekövetkezett katolikus hitre térését, amelyet „útközben természetfeletti élmények is kísértek – olyan események, amelyeket nem könnyű megmagyarázni”.

Vučić így fogalmaz:

– Gyanítom, hogy Vance hite – részben örökségként, részben élettapasztalatként – valójában soha nem tűnt el. Csupán szunnyadó állapotba került. A katolikus egyház gazdag örökségével, intézményi folytonosságával és mindennapi jelenlétével újra felébresztette, és új célt adott neki. A Szerb Ortodox Egyház tagjaként ezt ösztönösen felismerem.

A szerb elnök szerint „a hit mélyebb a puszta tanításnál: emlékezeten, közösségen, liturgián és a nemzedékek felhalmozott bölcsességén keresztül marad fenn”. Vance-ről pedig azt írja, hogy „egy frissen megtért emberhez képest figyelemre méltó módon nem pártos”, katolicizmusa pedig „sem nem önelégült, sem nem szűklátókörű, hanem alázatos és nyitott”.

Vučić úgy véli, hogy az a jelentős anyagi siker, amelyet Vance „szinte lehetetlen körülmények ellenére” ért el, könnyen „önmagát ünneplő nárcisztikussá” tehette volna, aki azzal dicsekszik, hogy mindent egyedül ért el.

Magáról Vance-ről azt írja, hogy „a közösségi médiában talán harciasnak tűnik, könyvének lapjain azonban rendkívüli mélységű ember”, és amikor befejezte a Communion olvasását, „mély közelséget érzett az ő küzdelméhez”.

– Én is lobbanékony ember voltam egykor. Az évek, a tragédiák, a szenvedés, valamint az állam irányításával járó terhek, kompromisszumok és engedmények azonban képesek megszelídíteni bennünket és alázatra tanítani. Az igazi kihívás ezen az úton az, hogy ne herdáljuk el, és ne veszítsük el meggyőződéseinket – írja Vučić.

A cikk végén szereplő szerkesztőségi megjegyzés szerint Aleksandar Vučić jelenleg egy részben történelmi, részben memoárjellegű könyvön dolgozik.

A szerb elnök a polgári tiltakozások csúcspontján – amelyeket ő „színes forradalomnak” nevezett – azt állította, hogy legyőzte ezt a „forradalmat”, és bejelentette, hogy 2025. június 28-án, Szent Vitus napján (Vidovdan) könyvet jelentet meg róla.

A kötet azonban mindmáig nem jelent meg.

Illusztráció (ChatGPT)