Zoran Stojiljković nyugalmazott professzor szerint a nyugdíjasok és a jövedelemmel nem rendelkező, 65 évnél idősebb polgárok a választói testület körülbelül egyharmadát alkotják, ami miatt egyetlen politikai opció sem nyerhet választást a támogatásuk nélkül. Úgy véli, az ellenzéknek és a diákoknak közvetlen kommunikációt kell kialakítaniuk ezzel a csoporttal, világos garanciákat kell nyújtaniuk a nyugdíjakra és konkrét programot kell bemutatniuk, ahelyett, hogy kizárólag a jelenlegi hatalommal való szembenállásban egyesülnének.
„Aki nem kap jelentős vagy többségi támogatást ettől a csoporttól, az nem fogja megnyerni a választásokat. Ez a csoport – néhány más csoport mellett – főként költségvetési kifizetésekből él. Az efféle választási tervezés, a pénzügyi juttatások vagy szolgáltatások adományozása jellemző az ilyen rendszerekre, de ez nemcsak Szerbiában gyakorlat. Egyszerűen meg kell nézni, mire van szüksége ennek a csoportnak, hogyan kell megközelíteni őket, mik a problémáik, és el kell kerülni azt a kissé lenéző vagy kvázi-elitista hozzáállást, amellyel a nyugdíjasok felé fordulnak” – értékelte Stojiljković.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A Sprint Insight kutatási eredményeit kommentálva – amelyek azt mutatják, hogy a nyugdíjasok az átlag felett hiszik azt, hogy a szerb gazdaság jobbra fordul, és hogy még a legnehezebb egyéni gazdasági helyzetük sem változtat ezen az álláspontjukon – Stojiljković elmondta, hogy ez a népességcsoport tagjainak korlátozott észleléséből és lehetőségeiből fakad. Emlékeztetett a Köztársasági Statisztikai Hivatal adataira, amelyek szerint Szerbiában a polgárok csaknem negyede csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezik, informatikai ismeretek nélkül, és őket leginkább idősebb, szegényebb polgárok alkotják.
„Most képzeljék el ezt az életperspektívát, és kérdezzék meg maguktól, hol tájékozódnak ők, ha nem gugliznak, ha nincsenek jelen a közösségi oldalakon, ha nincs kapcsolatuk a gyermekeikkel és unokáiknak. Milyen szórakozás az, amikor mondjuk egymillió nyugdíjas az átlagnyugdíjig, azaz körülbelül ötvenezer dinárig kap juttatást? Milyen luxuséletet lehet élni ebből a pénzből, ha az egyszemélyes háztartások szegénységi küszöbe 46-47 ezer dinár? Mi a távlata ezeknek az embereknek, milyen a világlátásuk?” – teszi fel a kérdést az N1 beszélgetőpartnere.
Kifejti, hogy az ebbe a korcsoportba tartozók leginkább a bizonytalanságtól félnek, és a nemzeti frekvenciájú médiumok által terjesztett azon történetek, miszerint „nem lesznek nyugdíjak”, ha nem a jelenlegi hatalom lesz pozícióban, pont ezeket a félelmeket táplálják.
Azt mondja, hogy a nyugdíjasok bizalmának elnyeréséhez világos és közvetlen kommunikációra van szükség velük, valamint egy olyan platform kiépítésére, amely a politikai ismeretekkel nem rendelkező emberek oktatását szolgálná, mindezt a „generációs szakadék” csökkentése és a méltó életszínvonal biztosítása érdekében.
„Az átlagnyugdíjak az átlagbérekhez viszonyítva nem eshetnek 50 százalék alá, ez egyfajta garancia. Csökkenteni kell a nyugdíjszintek közötti különbségeket, méltányossá kell tenni az egész rendszert” – magyarázza Stojiljković.
