Az amerikai kormányzat olyan lépést tett, amelyet Belgrádban már szinte stopperórával a kézben vártak. A Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatal (OFAC) augusztus 22-ig meghosszabbította az orosz Lukoil számára azt az engedélyt, amely lehetővé teszi külföldi érdekeltségeinek értékesítését.
Bár első pillantásra ez a hír a távoli pénzügyi világ eseményének tűnhet, a washingtoni döntés közvetlenül reményt ad arra, hogy a pancsovai finomító berendezései július után is működhetnek, ugyanis a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) hasonló engedély megszerzésén dolgozik, írja a Blic Biznis.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az oroszok nem engedik el az „aranytojást tojó tyúkot”
Miközben politikai körökben a magyar MOL-lal folytatott tárgyalásokat a megoldás küszöbén álló megoldásként mutatják be, a gazdasági szakértők óvatosabbak.
Milan Beslać közgazdász azt mondta, hogy az, hogy a NIS új működési engedély iránti kérelmet nyújtott be, azt jelzi: a gyors értékesítésre nincs sok esély.
Véleménye szerint az orosz Gazpromnyeft valójában egyáltalán nem akarja eladni részesedését a szerbiai olajvállalatban.
„Nem hiszem, hogy július 31-én sor kerül a Gazpromnyeft és a MOL közötti tranzakcióra” – mondta Beslać.
Hozzátette, meglepné, ha őszre rendeződne a tulajdonosi struktúra, ugyanakkor elismerte, hogy ez „óriási jó hír lenne Szerbia polgárai számára”.
A végleges megoldás helyett valószínűleg újabb időnyerési kísérlet következik az amerikai hatóságoknál, hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet: a pancsovai finomító teljes leállását.
Vučić először optimista
Aleksandar Vučić szerb elnök a Lukoil engedélyének meghosszabbítását kommentálva kijelentette, hogy először optimista az Oroszország, Magyarország és Szerbia közötti háromoldalú tárgyalások kimenetelével kapcsolatban.
„Először mondhatom azt jó hírként, hogy optimistán várom az oroszok, a magyarok és a szerbek közötti tárgyalások lezárását” – jelentette ki Vučić, arra utalva, hogy bizonyos áttörés történt, amely meggyőzheti Washingtont arról, hogy a NIS számára is „meghosszabbítsa az életet”.
Jelenleg az amerikai pénzügyminisztérium illetékes irodáiban is folyik a visszaszámlálás, ott döntenek ugyanis arról az új engedélykérelemről, amely lehetővé tenné a nyersolaj behozatalának és a pénzügyi tranzakcióknak a folytatását.
Mi történik, ha leáll Pancsova?
A helyzet nem csupán tulajdonosi kérdés, hanem az üzemanyagpiac fizikai működésének kérdése is.
Beslać arra figyelmeztetett, hogy a pancsovai finomító esetleges leállása az engedélyek lejárata és a szankciók miatt súlyos következményekkel járna az ország energiabiztonságára nézve.
Egy olyan időszakban, amikor a világ olajellátási útvonalai megszakadtak és kiszámíthatatlanná váltak, Szerbia nem engedheti meg magának azt a helyzetet, hogy egyetlen benzin- és dízelüzemanyag-gyártó létesítménye az amerikai engedély hiánya miatt ne működhessen.
Pénteken derül ki, hogy a NIS a Lukoil sorsára jut-e, vagyis újabb hosszabbítást kap.
Első pillantásra sok hasonlóság van a két vállalat helyzete között, ugyanakkor olyan különbségek is akadnak, amelyek miatt az amerikai OFAC nyilvánvalóan nem azonos mércével kezeli őket.
A közös pont, hogy mindkét vállalat ellen az orosz tulajdonosi háttér miatt vezettek be szankciókat. A geopolitikai nyomás következtében mindkét cég bizonytalansággal néz szembe az ellátás, a befagyasztott pénzügyi tranzakciók és az orosz tőke kivonásának kérdésében.
A Lukoil egyszer már megpróbált megválni külföldi érdekeltségeitől, de az OFAC leállította a tranzakciót, mert felmerült a gyanú, hogy a svájci Gunvor Group mögött orosz tőke áll. Az ügyletet 2025 végén akadályozták meg. A vállalat azóta egy amerikai befektetési alappal, a Carlyle-lal tárgyal teljes külföldi vagyonának értékesítéséről.
A NIS, illetve a Gazpromnyeft egyelőre nem tárgyal más vállalatokkal, csak a magyar MOL-lal. Ez az egyik különbség a két ügy között, ugyanakkor a legfontosabb eltérés, amely meghatározhatja a jövőt, a tulajdonosi háttér.
A NIS többségi tulajdonosa, a Gazpromnyeft ugyanis nem csupán üzleti szempontok alapján hoz döntéseket, hanem valószínűleg politikai érdekek is szerepet játszanak, hiszen állami tulajdonú vállalatról van szó.
Ezzel szemben a Lukoil a PAO LUKOIL része, amely teljes egészében magántulajdonban lévő orosz vállalat.
További különbség az a működési engedély is, amelyet az OFAC a két olajipari vállalat számára adott. A NIS esetében megújítandó engedély kizárólag a nyersolaj behozatalára vonatkozik, hogy a pancsovai finomító működhessen, illetve lehetővé teszi a pénzügyi elszámolásokat.
A Lukoil engedélye ennél szélesebb körű, mivel „bizonyos nemzetközi tevékenységeket külföldi országokban” is engedélyez.
A következő napokban ezért Pancsova sorsa inkább a diplomaták, mintsem az olajipari szereplők kezében lesz. A Lukoil példája az egyetlen bizonyíték arra, hogy az amerikaiak készek résnyire nyitva hagyni az ajtót – mindaddig, amíg úgy látják, hogy az orosz kivonulás valódi, és nem csupán látszatfolyamat.
A pancsovai kőolaj-finomító (Beta)

