Menekülés a Szigeten a palacsinták és az újrahasznosított antik csipkék világába (VIDEÓKKAL!) Bár a Sziget Fesztivál elsősorban európai buli, az idei rendezvényre mind a hat lakott kontinensről érkeztek látogatók

A Carson Coma együttes adta elő a Sziget Fesztivál úgynevezett mínusz egyedik napján, augusztus 9-én, a Bródy Dalok Napján a Miszter Alkohol című számot, amelyik egy híján hatvan, vagyis ötvenkilenc évvel ezelőtt, 1967-ben jelent meg először az Ezek a fiatalok című zenés film betétdalaként, Koncz Zsuzsa előadásában, az Illés zenekar kíséretével. S bár Fekete Giorgio hangján most egészen másként szólalt meg, mint ahogyan ebben az eltelt hat évtizedben megszokhattuk, minden fejlődésével és változásával vagy átalakulásával együtt is üdén autentikusnak mondható a megújult/megújított tolmácsolás. Hiszen egy-egy ilyen nagyszabású produkcióban, mint amilyen a Bródy Dalok Napja is volt, külön jelentősége van annak, hogy a régi-régi, közismert szerzeményeket hogyan formálják, idomítják a saját zenei és érzelmi világukhoz, egyéni gondolatiságukhoz az újabb nemzedékekhez tartozó fiatal zenészek. Művészek. Ha nem formálják a saját arculatukra, akkor a feldolgozás megmarad(hat) a szimpla másolás szintjén, a Carson Coma azonban azzal együtt tudta megújítani ezt a közismert és népszerű zeneszámot, hogy annak eredeti erényeit is megőrizte. Sőt, nemcsak megőrizte, de ízfokozókkal is bőven fűszerezte…

A Carson Coma mintha kidomborította volna a Miszter Alkohol eredeti, eredendő erényeit, mondhatni „rájátszott” az alapját adó hangütésre, és diszkréten, emelkedetten fordította le azt a saját nyelvére, a 21. század viszonyaira. „Ó, miszter Alkohol, hát itt vagy már megint, / Hisz érthetően megmondtam, / Már köztünk semmi nincs! / Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol, / Bánatomra, szép fiú, / Ismerlek már jól” – gondoljunk csak bele, hányszor és hányszor énekeltük ezeket a sorokat tábortűz mellett, egy szál gitár kíséretében, amit épp egy olyan ismerősünk ragadott a kezébe, aki a dalt talán nem is pontosan ismerte, de nagyjából el tudott pengetni valami hasonlót, ami megfelelt a hangulatnak; vagy próbáljuk meg összeszámolni, hányszor játszottuk le a szám eredeti felvételét a filmjelenettel a YouTube-on, s hány házibulinak lett aztán végül meghatározó élménye a dal refrénje. Mert, ahogy a Bródy-dalok többsége, úgy a Miszter Alkohol is itt él velünk a mindennapokban, s mégis úgy van velünk, hogy a létezését talán nem is mindig regisztráljuk… A kellő pillanatban azonban előbújik, előmerészkedik rejtekéből, vagyis a mélyen magunkban hordozott élményanyagunkból, elraktározott emlékeink kartotékjából…

És persze eredetiben is érdemes felidézni a régi szép élményeket Koncz Zsuzsával és az Illés zenekarral:

A Carson Coma immár Péterfy Borival kiegészülve vezette elő Bródy János másik, ugyancsak régi, talán kevésbé ismert dalát, a Menekülést, amelyik az Illés zenekar kislemezén jelent meg 1970-ben, de albumra később nem került fel. Nem ismerem a dalválasztás szempontjait, viszont akárhonnan közelítsünk is hozzá, nagyszerű lehetőséget adott ez a szerzemény a kiváló énekesnőnek és a remek színművésznőnek arra is, hogy megcsillogtassa a témával kapcsolatban a saját habitusát, és olyan elemeket csempésszen előadásába, amelyek gyakorlatilag a mába, a show-biznisz világába emelik át az évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott gondolatokat.

A menekülés vágy vagy élmény? A menekülés szándékának kinyilvánítása is elégséges lehet a tényleges elmeneküléshez? Aki elmenekül, az egyúttal megmenekül? (Életet nyer, aki időt nyer?!…) Számíthatunk megmenekülésre az elmenekülés eredményeképp? Vagy – más megközelítésben – mennyire válhat öncélúvá a kanalizálatlan, becsatornázatlan menekülési vágy? Lehet-e úgy menekülni, ha nem tudjuk, nem ismerjük fel, hogy mi elől menekülünk; vezethet-e eredményre, ha nem tudjuk menekülésünk okát? Vagy a célját? Ugye, mint egykoron, az ötvenes-hatvanas-hetvenes években az akkor még a keleti szocialista tömbhöz tartozó kádári Magyarországról rendszerint Nyugata… Amikor egy bizonyos és meghatározott volt a menekülés, az elvágyódás iránya. „Nem tudom, mit akarok / Nem tudom, hova futok / Csak azt tudom, hogy menekülök / Hogy el ne érj, én menekülök”… És Bori rohant a színpadon, a zenészek között-előtt-mögött, és rohant a színpad előtt, lent a nézőtéren, a közönség soraiban, közben pedig százakkal és százakkal lepacsizott, akik így jelképesen is vele menekültek, vagy még inkább a menekülését segítették, közvetett vagy közvetlen módon, és rohant minden elérhető irányba, amerre a tömegben és persze a többek közt épp rá is vigyázó biztonságiak erdejében tehette…

Mivel ez egy kevésbé ismert Bródy-dal, most ennek eredetijét ajánlom meghallgatásra:

Érdekességként említhetjük itt, hogy eredetileg csak egy cetlin ajánlották fel a segítségüket, néhány hónappal később pedig immár a Sziget Fesztiválon sütötték a palacsintát azok a hatvan év feletti önkéntesek, akik még a tavasszal, vagy a nyár elején Gerendai Károlynak jelezték, hogy szívesen segítenének a rendezvényen. S akkor bizony azt is hozzátették, hogy palacsintát is tudnak sütni. A fesztivál csütörtöki napján, augusztus 13-án végül több száz darabot készítettek a Sziget munkatársainak.

Nem mindennapi önkéntesek csatlakoztak az idén a Sziget csapatához: néhány hatvan év feletti jelentkező hónapokkal ezelőtt egy kézzel írott levélben üzente meg Gerendai Károlynak, a fesztivál alapítójának, régi-új tulajdonosának, hogy szívesen vállalna önkéntes munkát a Szigeten. „Mi 60+-os nénik vagyunk és szívesen önkénteskedünk” – írták az üzenetben, amelyben azt is megemlítették, hogy korábban már többször vállaltak különböző önkéntes munkákat. A jelentkezéshez pedig egy különleges ajánlatot is tettek: palacsintát is jól sütnek.

A levelet hónapokkal ezelőtt a Gerendai érdekeltségébe tartozó Kádár étteremben hagyták, majd a Sziget Önkéntes Központja fel is vette velük a kapcsolatot. A történet így most csütörtökön a fesztiválon folytatódott, a lelkes önkéntesek – három néni és egy bácsi – munkába álltak és több száz palacsintát sütöttek a Szigeten dolgozó munkatársaknak.

Persze hol voltunk még mindettől, amikor augusztus 9-én, a rendezvény mínusz egyedik napján, a Bródy-dalok sorában Csemer Boglárka, vagyis a népszerű Boggie, és Müller Péter Sziámi lépett a mikrofonhoz a Sziget nagyszínpadán. Ők ketten a Ne vágj ki minden fát című számot adták elő együtt, duettként. „Szép volt, jó volt. Helyénvaló volt. Isten éltessen tiszta erejéből, jól és még sokáig, drága Tini! ” – írta másnap a saját Facebook-profilján Müller Péter Sziámi, akinek a jókívánságaihoz ezúton mi is csatlakozunk! (A Tini ebben az esetben Bródy János régi, közismert beceneve, ami a fiatalabb nemzedékek száján ma már inkább így módosult: Tinibá’…)

Viszont, tegyük hozzá sebtében azt is, hogy nemcsak Sziámi és Boggie duettje, de a Müller által szólóban előadott Láttál-e farkast már az erdőben? című produkció is remekül sikerült, még ha ezúttal is egy kevésbé ismert zeneszámról van szó. Eredetileg ez a dal is Koncz Zsuzsának íródott, akárcsak a Miszter Alkohol, Bródy János zeneszerző partnere pedig ebben az esetben Tolcsvay László volt.

Így hangzott Csemer Boglárka és Müller Péter Sziámi közös produkciója:

Csemer Boglárka pedig még egy különlegességgel járult hozzá az est sikeréhez: a Bródy Dalok Napja egy másik pontján ő énekelte a Kertész leszek című dalt, amelyik talán az egyik legnépszerűbb a Bródy-életműből. Talán felesleges is felhívnunk a figyelmet arra, hogy Bródy János ezúttal nem dalszövegíróként, hanem zeneszerzőként érdemel elismerést, hiszen ő zenésítette meg József Attila kiemelkedő jelentőségű versét. Az énekesnő előadásmódja lenyűgöző volt, nehéz is szuperlatívuszok nélkül mesélni, beszélni róla. Minden elismerést megérdemel!

Talán nem véletlenül írta másnap a saját Facebook-profilján, hogy: „Míg élek nem felejtem el… ”

Érdemes meghallgatni…

Vagyis, nem! Másképp mondom:

Ezt igazán nem érdemes kihagyni!

Csemer Boglárkának fontos volt az is, hogy a koncerten viselt ruhájára felhívja a figyelmet, ezért egy másik Facebook-bejegyzésében elmondta azt is: „Tegnapi ruhám Bródy János ünnepi koncertjén újrahasznosított antik csipkéből készült Balint Sara Bridalwear kollekciójából. Sára régi csipketerítőket, függönyöket kutat fel és menti meg őket, majd ezeket gondosan megtisztítva és átdolgozva építi be a ruhákba. Ezáltal minden egyes darab teljesen megismételhetetlen, egyedi történetet hordoz ”

Mint fentebb már kiderült, a Sziget Fesztivál zárókoncertjét – a régi hagyományokhoz híven – a idén is Müller Péter Sziámi és zenekara „celebrálja”, gyakorlatilag még ugyan a szombati programban, de már vasárnap hajnalban, éjfél után fél kettőkor. Mint ismert, a zenekarvezető az elmúlt hetekben teljesen megújította együttesét, így hát ez a fellépés most a szokásosnál is több izgalmat tartogat a rajongók számára, hiszen most először láthatjuk a zenekart ebben a megújult összetételében. Sziámi egyébként az összes nyári koncertjét lemondta korábban azért, hogy az együttes új csapatával jusson idő gyakorolni, és egy összeérlelt, kifogástalan programmal állhassanak közönség elé.

Egyebek mellett erről is mesélt a minap a Petőfi Tv vendégeként:

S így, a végéhez közeledve érdemes most már összefoglalnunk azt is, hogy Izlandtól Új-Zélandig, Kanadától Japánig szinte az egész világ készült az idei Szigetre. A nemzetközi lista egészen elképesztő képet mutat: száztizenkét ország szerepel rajta, vagyis Magyarország mellett száztizenegy másik országból vásároltak jegyet a fesztiválra. A Sziget évtizedek óta Magyarország legjelentősebb kulturális, turisztikai attrakciója, amely minden évben turisták tízezreit hozza Budapestre a világ minden tájáról. A Google adatai szerint pedig csak az elmúlt egy hónapban csaknem ötszázezren kerestek rá Magyarország határain túlról.

A Sziget nemzetközisége nemcsak a közönség földrajzi sokszínűségében, hanem a külföldi látogatók magas, közel ötvenszázalékos arányában is kiemelkedő, még abban a top tízes ligában is, amelyben a Sziget a legnagyobb nemzetközi eseményekkel versenyez. Ezért kijelenthetjük, hogy Magyarország legnagyobb rendezvénye a világ egyik legismertebb fesztiválja, amely ráadásul az egyik legnemzetközibb és leglátogatottabb esemény címével is büszkélkedhet. Mindemellett a rendezvény kuriózuma, hogy az élvonalas pozícióját úgy vívta ki, hogy egy mindössze tízmilliós országban található.

Bár a Sziget elsősorban európai buli, az idei fesztiválra mind a hat lakott kontinensről érkeztek látogatók. A Sziget közönsége Európától Ázsián és Afrikán át Észak- és Dél-Amerikáig, egészen Ausztráliáig és a csendes-óceáni szigetekig ér. Persze a legtöbben Európából érkeznek, és közülük is a környező országok fesztiválozóinak száma növekszik dinamikusan. A külföldi látogatók között Hollandia a legerősebb küldőpiac, de jelentős számban érkeznek fesztiválozók az Egyesült Királyságból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából is. A legdurvább távolsági rekordot Új-Zéland tartja. Budapest és Wellington légvonalban nagyjából tizennyolcezer kilométerre van egymástól, mégis sok százan vállalkoznak ekkora utazásra, hogy ott legyenek a Szigeten. Afrikából többek között Algéria, Angola, Elefántcsontpart, Marokkó, Tunézia és Zimbabwe képviselteti magát. Dél-Amerikából Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Peru és Uruguay is szerepel a listán. Ázsiából többek között Japán, Dél-Korea, Kína, Hongkong, Tajvan, Vietnam, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Indonézia és a Fülöp-szigetek szerepel az összesítésben.

Nemcsak a fesztiválozók érkeznek a világ minden tájáról a Szigetre, a nemzetközi sajtó is Budapest felé vette az irányt. Az idei fesztiválra több mint negyven országból érkeztek újságírók, hogy a helyszínről tudósítsanak. A nemzetközi média jelenléte különösen erős Európából. Olaszországból, Franciaországból, Németországból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából és Lengyelországból is számos újságíró érkezett, de a környező országok – Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Ausztria, Szlovákia, Románia és Csehország – sajtója is képviselteti magát. A Sziget iránti érdeklődés azonban túlmutat Európán. Indiából, Kínából, Ausztráliából, Mexikóból és Brazíliából is érkeztek újságírók, de a listán olyan országok is szerepelnek, mint Izrael, Algéria, Szenegál, Kolumbia vagy Peru. A több száz akkreditált médium között a világ számos jelentős sajtóháza is megtalálható. Többek között az AFP, a Reuters, az AP, a kínai Xinhua, a brit NME, a Kerrang!, a Q Magazine, a Dazed és a The Independent, a francia ARTE, France Inter, RFI és Libération, az olasz La Stampa, valamint az osztrák ORF, a német Deutsche Welle munkatársai is tudósítanak a fesztiválról.

Az újságírók mellett az influenszerek is ellepték a Szigetet. Az idei fesztiválra ötvenhat kiemelt eléréssel bíró tartalomgyártót hívtak meg a szervezők, illetve számos további influenszert akkreditáltak különböző országokból. A fesztivál nemzetközi jelenlétét emellett százötven „Sziget-nagykövet” is erősíti, akik saját közösségeiken és felületeiken keresztül népszerűsítik a fesztivált világszerte.

Nyitóképünkön: Budapest, 2026. augusztus 14. – Utcaszínház a 32. Sziget Fesztivál negyedik napján az óbudai Hajógyári-szigeten (Balogh Zoltán felvétele / MTI)