A klímaválság nem ismer uborkaszezont Ukrán, brazil és német választások, Facebook-függőség, Korea és Gáza a hírekben – Átlapoztuk a világsajtót

A klímaválság világszerte súlyos gazdasági károkat okoz, de nemcsak azt: Németországban több mint tizezer halálos áldozatot is követelt az idén. Brazíliában újra választási kampány zajlik, Trump Észak-Koreát részesítve előnyben lemondta a Dél-Koreával tervezett közös hadgyakorlatot. A Der Spiegel c. német hírmagazin vitatott címlapján az AfD szász-anhalti jelöltje szerepel. De nemcsak a politika lehet addiktív: több amerikai szövetségi állam pert indított a Meta ellen azzal a váddal, hogy a Facebook függőséget okoz a kiskorúak körében. Fedorov volt ukrán védelmi miniszter új választásokat sürget az országban, Ben Gvir izraeli biztonsági miniszter pedig a palesztinok elleni célzott gyilkosságokról nyilatkozott. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól São Paulóig és New Yorktól Tokióig.

Az ukrán helyzet

A londoni The Independent című liberális digitális napilap így írt erről:

„Oroszország célja, hogy végre megtörje az ukrán nép lenyűgöző ellenálló képességét és harci szellemét. A Kreml abban reménykedik, hogy ez nemcsak Oroszország imperialista terjeszkedését teszi lehetővé, hanem abban is, hogy a Nyugat elveszít egy stratégiai szövetségest, amely ma még értékesebb, mint a konfliktus kezdetén. Tekintettel az Egyesült Államok tétovázására és Kína, Irán meg Észak-Korea jelentős ipari és katonai támogatására, Európán múlik, mint mindig, hogy támogassa Ukrajnát és biztosítsa, hogy megakadályozzák e bátor szövetséges vereségét.”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán, közép-liberális, monarchista napilap ezt jegyzi meg erről:

„Míg az orosz sikerek a hagyományos hadszíntereken korlátozottak, Moszkva sokkal könnyebben tud cselekedni az Európa elleni hibrid hadviselésben. Egyre több az olyan incidens, mint a lipcsei repülőtéren végrehajtott dróntámadások, ahol a nyomok Moszkvába vezetnek, de az elkövetőt nem lehet azonosítani. Vlagyimir Putyin próbára teszi a megosztott Európa reagálóképességét. Európa pedig sebezhető, mert jelenleg nem világos, hogy Washington a történelem jó oldalán állna-e, ha nyomás nehezedne rá.”

Klímaválság világszerte

A londoni The Guardian című független napilap a globális felmelegedés következményeivel foglalkozik:

„Burnham miniszterelnök valójában azt tervezte, hogy a nyár végét a megélhetési költségek kérdésének szenteli, és csak múlt pénteken tért ki a klímaválságra – egy olyan országban, ahol sárgára perzselődött a kiszáradt föld, a házakat erdőtüzek emésztették fel, és túl sok munkavállaló számára fizikailag lehetetlenné vált a megélhetés egykor egyszerű feladata. Sürgősen cselekedni kell, mielőtt egy újabb rendkívüli hőség még pusztítóbb következményekkel járna.”

A brüsszeli Le Soir című közép-progresszív napilap ezt hangsúlyozza:

„Egy dolog tagadhatatlan: az éghajlat gyorsabban változik, mint a társadalmi rendszereink. És amikor a sürgősségi szolgálataink már annyira túlterheltek, hogy katonai és külföldi segítségre van szükség, túl késő felismerni, hogy a megfelelő kapacitásokat nem lehet egyszerűen rendelettel előírni – azokat proaktívan kell kiépíteni. A kormányzás azt jelenti, hogy jóval a szirénák megszólalása előtt előre tervezünk, és nem csak akkor reagálunk, amikor megszólalnak.”

Water-low – A vízügy helyzete a Fidesz után, írja a budapesti Élet és Irodalom című irodalmi és politikai hetilap:

„A waterlooi csatában Napóleon szokatlanul sok taktikai és stratégiai hibát követett el a történészek szerint. Bár az időjárás is ellene dolgozott, a vereség nagy részben rossz döntéseinek, illetve a tisztikar elhibázott kiválasztásának volt köszönhető. Ez pontos analógiája a Fidesz környezetvédelmi és vízügyi teljesítményének, azzal a különbséggel, hogy míg Napóleon nyerni akart Waterloonál, a Fidesz számára a víz- és környezetvédelem soha nem volt hangsúlyos, ambicionált politika. Sőt, púp volt a hátukon, az illiberális keresztény állam megvalósítását hátráltató akadály.

Már az első Fidesz vezette kormány (1998-2002) koncként adta kisgazdapárti koalíciós partnerének a Környezetvédelmi Minisztériumot (Pepó Pál), ahonnan nagy tapasztalattal rendelkező szakembereket bocsátottak el, hogy helyükre politikai alapon kinevezett vezetőket ültessenek. A vízbázisvédelemre, szennyvízkezelésre, árvízvédelemre szolgáló forrásokat egyre inkább a politikai bázisuk megerősítésére vagy egyéb, profilba nem vágó presztízs-beruházásokra fordították.” […]

Trump Észak-Koreához közeledik

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggeli 5,1 millió és esti 1,55 millió példányszámú, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja ezt írja:

„2018-ban Trump lemondta az Egyesült Államok és Dél-Korea között tervezett közös hadgyakorlatot. Ez nagy vitát váltott ki, mivel az amerikai elnök egyoldalúan jelentette be a fontos gyakorlat lemondását anélkül, hogy előzetesen konzultált volna szövetségesével, Dél-Koreával. Ez akkoriban még az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti új kapcsolat kiépítésének eszközeként is tekinthető volt. De ezúttal semmi jel nem utal Észak-Koreával folytatott tárgyalásokra. Ennek ellenére még csak konzultációra sem került sor Dél-Koreával. Ez minden, csak nem bölcs döntés az USA elnökétől.”

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap ezt írja:

„Kim mára Kelet-Ázsia hatalmi egyensúlyát befolyásoló szereplővé vált: fenyegeti Japánt, figyelmezteti Tajvant és aggódik a Fülöp-szigetek miatt. Ő tekinthető a három Kim közül a legsikeresebbnek: minden bizonnyal sikeresebb, mint apja, Kim Dzsongil, sőt még sikeresebb, mint nagyapja és a kommunista diktatúra megalapítója, Kim Ir Szen. Kim Dzsongun az, aki gyakorlatilag arra kényszerítette a világot, hogy Phenjant atomhatalomként fogadja el. Miközben Donald Trump továbbra is az atomfegyver-mentesítésre szólít fel, annak valószínűsége, hogy ez ténylegesen megtörténik, gyakorlatilag nullának tekinthető.”

A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap bírálja Trump amerikai elnököt, amiért:

„… figyelmen kívül hagy minden olyan szerződést, amely túlmutat politikai vagy történelmi ismeretein, még akkor is, ha ezzel tartósan károsítja országát. A most küldött jelzés azt jelenti, hogy Szöulnak a lehető leggyorsabban kell új szövetségeseket keresnie. Ezek lehetnek olyan közeliek, mint Japán, vagy olyan távoliak, mint Franciaország, Németország vagy Kanada. Ily módon Washington gyengíti azt az együttműködést, amelyet közel 80 éve a régiós béke és jólét zálogának tekintenek. És nemcsak az egész nyugati világban, hanem különösen az Egyesült Államokban is.”

A tamperei Aamulehti című független napilap is Trump bejelentésére reagál, miszerint:

„… csökkenti az Egyesült Államok részvételét egy közelgő, Dél-Koreával közös hadgyakorlaton, amelynek célja a szövetséges állam megvédése az atomhatalomtól, Észak-Koreától. Trump ezt azzal indokolta, hogy tiszteletben tartja Észak-Koreát, és nem akar ellenséges üzenetet küldeni oda, nehogy veszélyeztesse jó kapcsolatát Kim Dzsongunnal. Trump kijelentései abszurdak. Végül is az Egyesült Államok szövetségesével, Izraellel együtt erőszakkal próbálta felszámolni az iráni nukleáris programot. Az eredmény egy háború lett, amely felhajtotta az olaj, a gáz és a műtrágyaárakat, és számos ázsiai országot akut ellátási válságba sodort.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap ezt írja:

„Ez rossz hír számunkra is. Dél-Koreához hasonlóan agresszív szomszédunk van, amelynek elnöke egy diktátor. Oroszország hatalmas nukleáris arzenáljának nagy része tőlünk mindössze néhány kilométer távolságra van tárolva. Biztonságunk nagymértékben függ az Egyesült Államok azon hajlandóságától, hogy megvédjen minket. Trump és Putyin kapcsolata az elmúlt hónapokban ingadozott, és jelenleg meglehetősen feszült, de Trump kiszámíthatatlan. Ugyanilyen nehéz megmondani, hogy Trump fenyegetései közül melyek üresek. A Dél-Koreával kapcsolatos kijelentései arra utalnak, hogy nyomást akar gyakorolni Szöulra, hogy csatlakozzon az Irán elleni háborúhoz.”

A tajpeji Zhongguo Shibao című, eredetileg a Kuomintaghoz közel álló, ma pedig Peking közeli napilap szerint:

„Nem lenne meglepő, ha a Fehér Ház következő lépése a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok teljes kivonása lenne. Trump és dél-koreai kollégája, Lee Jae-myung régóta ellenségesek egymással. A dél-koreai elnökre azonban nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai nyomás is nehezedik, mivel a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a népszerűségi mutatói 14 hónap alatt drámaian zuhantak. Ha lemond, ugyanarra a sorsra juthat, mint elődje, és börtönbe is kerülhet.”

Választások Braziliában

Az O Estado de São Paulo című újság, Brazília harmadik legnagyobb példányszámú napilapja, az ottani választási kampány kezdetéről tudósít:

„Flávio Bolsonaro [Jair Bolsonaro volt elnök fia], a Liberális Párt elnökjelöltje bemutatta programját. Bár ez tartalmaz néhány értelmes ötletet, mint például az államadósság csökkentését, a támogatások felülvizsgálatát és az igazságszolgáltatás reformját, továbbra sem világos, hogyan szándékozik ezeket az ötleteket megvalósítani. Egy kormányzati program nem kívánságlista, és csak annyit ér, amennyit végül nyújtani tud. Ehhez azonban reformorientált elnökre van szükség, aki képes győzedelmeskedni az ellenállás és a hatalmi érdekek felett – és Flávio Bolsonaro biztosan nem ilyen jelölt.”

Az isztambuli ​Evrensel című szocialista, baloldali napilap így értékel:

„A választások előtti időszakban az amerikai kormány fokozta a nyomást Lula elnökre. És míg a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok a történelem mélypontján vannak, Argentína és Brazília kapcsolata is mélypontra jutott Javier Milei argentin elnök Lula da Silva elleni sértegetéseit követően. Milei nyílt támogatása Flavio Bolsonaro iránt oda vezetett, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai mélypontra süllyedtek. A választások kulcsfontosságúak lesznek Brazília és Argentína jövőbeli kapcsolatai szempontjából – és meg fogják határozni az Egyesült Államok stratégiáját a régióban.”

Folytataódik a közel-keleti konfliktus

A mexikóvárosi La Razón című tabloid így összegez:

„Háromszáz nap telt el a Gázai övezetben kihirdetett állítólagos tűzszünet óta, a lakosság mégis háborús körülmények között él továbbra is. Miközben a légicsapások száma csökkent, az ellátási helyzet katasztrofális, nem is beszélve az újjáépítésről. Ezt a Netanjahu-kormány ígérte, de végrehajtását folyamatosan elhalasztják, hogy nyomást gyakoroljanak a Hamászra. Miközben a Gázai övezet lakói a túlélésükért küzdenek, a szélsőjobboldali izraeli miniszter, Itamar Ben-Gvir nyilvánosan napi 30-40 ember megölésére szólított fel Gázában. Azt a véleményt is hangoztatta, hogy vannak olyan emberek, akik nem érdemlik meg az életet. Az izraeli kormány a Gáza romjai között a túlélésért küzdő palesztinokat csak érdekei érvényesítésének akadályaként tekinti.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap szerint:

„A Jeruzsálem és Washington közötti vita most nagyrészt a terv tartalmára és sorrendjére összpontosul: vajon a Hamászt valóban lefegyverzik-e, hogyan fogják ezt ellenőrizni, és mikorra várható, hogy Izrael kivonja csapatait. Kushnernek nyitva kell tartania a kommunikációs csatornákat. Ha ezek a tárgyalások segítenek eltávolítani a Hamászt Gáza katonai és politikai jövőjéből, akkor elérték a céljukat.”

Veszélyesek az AfD politikusai

A Der Spiegel hírmagazin címlapja az AfD politikusát, Siegmundot „Németország legveszélyesebb emberének” nevezte. Az isztambuli ​​Hürriyet című, közép-jobboldali, Erdogãn török elnökhöz közel álló napilap ezzel kapcsolaban felteszi a kérdést:

„Mi jut eszünkbe, ha ‘Németország legveszélyesebb emberére’ gondolunk? Egy sorozatgyilkos? Egy szélhámos, aki ezreket csalt csapdájába? Egyik sem. Ulrich Siegmundról van szó, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért párt egyik sztárjáról. Ő a vezető jelölt az őszi szász-anhalti tartományi választásokon. Az AfD messze vezet a közvélemény-kutatásokban. A szavazatok 40 százalékos arányáról beszélnek, sőt, fennáll annak a lehetősége is, hogy egyetlen kormánypárttá válhatnak. Ez lenne egy szélsőjobboldali párt első győzelme Németországban a második világháború óta, igaz, csak tartományi szinten. Az a gondolat, hogy szélsőjobboldali szélsőségesek kerülhetnek hatalomra, nagy aggodalmat kelt a liberális körökben, mivel Németország náci múltjának emlékeit idézi fel.”

„Ahogy kellett, úgy történt, de a Der Spiegel láthatóan nem látott mindent előre” – jegyzi meg a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap:

„Siegmund és az AfD most a címet becsületjelvényként használja és nyíltan örül a kampányanyagnak. Ezt a narratívát az elfogult sajtó táplálja, jelen esetben a hamburgi sajtó, amelynek fogalma sincs a kelet-németországi viszonyokról – de az elkötelezett Siegmund úrnak sincs. Egy kívülről érkező támadási kísérlet, bármilyen ügyetlen is, általában erősíti a belső kohéziót. Az, hogy az AfD-ről beszélnek, helyes és – erejét tekintve – elkerülhetetlen. De ezt másképp is lehetett volna kezelni: kevésbé szenzációhajsza módon, kevésbé izgatottan.”

Per a Meta ellen

„A per egyike azon több ezer pernek, amelyeket az USA egyes államai, iskolai körzetek és magánszemélyek indítottak a Meta, a YouTube, a TikTok és a Snapchat tulajdonosa ellen” – magyarázza a New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer-díjas liberális napilap:

„A perek azt állítják, hogy a közösségi médiaplatformok függőséget okozó termékekkel károsították a gyerekeket. A megközelítés emlékeztet az 1990-es években a nagy dohányipari cégek ellen alkalmazott jogi stratégiákra. A jelenlegi ügy jelentős jogi fenyegetést jelent a Metának. Ha az államok nyernek, közel 200 milliárd dolláros kártérítést kívánnak követelni a fogyasztóvédelmi jogsértések miatt. Ez a vállalat teljes piaci kapitalizációjának valamivel több mint 14 százalékát tenné ki, amely kedden közel 1,4 milliárd dollár volt.”

„A fiatalokra gyakorolt ​​hatást illetően a naivitás végre véget ér” – jegyzi meg a bécsi Kurier, az 1945. augusztus 27-én, az amerikai megszálló csapatok által alapított Wiener Kurier című napilap elődje:

„Ezt bizonyítja az amerikai kísérlet, de olyan intézkedések is, mint a közösségi média betiltása. Hogy ezek – nehézkes megvalósításuk miatt –a végső megoldást jelentik-e, az már egy másik kérdés. De legalább végre komolyan veszik a kérdést. Az Egyesült Államokban alkalmazott megközelítés mélyebbre megy: technikai változtatásokra akarják kényszeríteni a Metát, például az algoritmusok újraépítésére vagy a további videók automatikus lejátszásának megakadályozására. Ez a szándék a problémát a gyökerénél kezeli. És végül valószínűleg néhány idősebb embernek is segítene. Mert még a felnőttek sem immunisak Zuckerberg platformjainak negatív hatásaira.”

Fedorov új választásokat sürget

A brüsszeli De Standaard című flamand, tradicionálisan keresztény-demokrata napilap ezt írja:

„Zelenszkij ukrán elnök régóta uralja a politikai színteret, de egyre inkább meg kell küzdenie a legitimitásáért. Miután több ezer ukrán utcára vonult, hogy tiltakozzanak a kabinetátalakítás ellen, Zelenszkij kénytelenné válhat választásokat kiírni. Ezeknek már 2024-ben meg kellett volna történniük. Nyilvánvaló volt, hogy ez lehetetlen az orosz rakéták és drónok napi támadásai miatt. Ez a nyár is véres volt. A választások megszervezése hatalmas kihívás lenne. De Fedorovnak jó érvei vannak amellett, hogy ne halasszák el őket határozatlan időre. Ukrajna gyors technológiai és katonai változásokon ment keresztül az orosz invázió óta. Politikája lassabban fejlődött. De ha Ukrajna csatlakozni akar az EU-hoz, a stabil demokrácia elengedhetetlen.”

A dublini The Irish Times című, előbb protestáns nacionalista, most liberális-progresszív napilap ezt jegyzi meg:

„Fedorov kijelentette, hogy az ukránoknak nem szabad hagyniuk, hogy Moszkva diktálja, mikor válasszák meg a következő kormányukat. Ez egy erőteljes érv, és veszélyes az elnök számára. Mandátuma 2024-ben járt volna le, de az ukrán alkotmány szerint a mandátuma addig tart, amíg a hadiállapot érvényben van. A konfliktus mögöttes története egy olyan vezetőé, aki folyamatosan erodálja saját támogatottságát. Köztudott, hogy Zelenszkij elnök félreállítja azokat, akik túl népszerűvé válnak, Zalusnij hadseregparancsnoktól Fedorovig. Ukrajna bátran és egyre nagyobb sikerrel harcol a csatatéren. De a demokrácia nevében vívott háború nem halaszthatja el a végtelenségig magát a demokráciát.”

Itamar Ben-Gvir nyilatkozata

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap Itamar Ben-Gvir izraeli biztonsági miniszter megjegyzéseit vizsgálja a célzott gázai gyilkosságokkal kapcsolatban:

„Ben-Gvir megjegyzései felháborodást keltettek Izraelen kívül. Még az Izrael-párti amerikai politikusok is visszataszítónak minősítették a megjegyzéseit és lemondását követelték. Még Németország, Izrael egyik leghűségesebb szövetségese is készen áll arra, hogy beleegyezzen az európai szankciókba a szélsőséges miniszter ellen. A jelenlegi Netanjahu-kormány kezdettől fogva a legjobboldalibb volt, amivel Izrael valaha is rendelkezett. De 2023. október 7-e után az állam annyira radikalizálódott és elvakult a gyűlölettől és a félelemtől, hogy most már önmagára is veszélyt jelent. A Gázai övezet és Dél-Libanon folyamatos bombázásával és megszállásával, valamint a héten Szíria elleni újabb megmagyarázhatatlan támadással Izrael napról napra egyre több jóindulatot veszít.”

A stockholmi Dagens Nyheter című lap jelentése szerint:

„Trump amerikai elnök béketerve romokban hever. Az izraeli kormány elutasította. Az ok nem is a Hamászba vetett bizalom hiánya, hanem inkább az, hogy a miniszterek többsége nem akar palesztin kormányzatot Gázában. Ben-Gvir biztonsági miniszter pedig kijelentette, hogy naponta 30-40 palesztint kellene szándékosan megölni, mert vannak olyan emberek, akik nem érdemlik meg az életet. Ez a kijelentés megdöbbentő. A nyár folyamán a telepesek erőszakoskodása tovább fokozódott Ciszjordániában. Az izraeli hadsereg feladata lenne ennek a megállítása. Katz védelmi miniszter azonban a felelősséget a rendőrségre akarja átruházni, amely Ben-Gvirnek van alárendelve. Októberben Izrael új parlamentet választ. Ritkán volt találóbb egy »döntő fontosságú választás« kifejezés. Az izraeliek és a palesztinok közötti béke lehetetlen lesz, ha a Ben-Gvirhez hasonló szélsőségesek ezután is döntő befolyást gyakorolnak. Világos, hogy mit akarnak elérni, de ez összeegyeztethetetlen Izraellel mint demokratikus állammal.”

A londoni székhelyű palesztin Rai Al-Youm című független, digitális hír- és véleményportál szerint:

„Ben-Gvir megjegyzései felvetik a kérdést, hogy vajon Trump amerikai elnök valóban komolyan gondolja-e a Gázai övezetre vonatkozó béketervét, és hogy kitart-e kijelentései mellett. Vagy egyszerűen képtelen nyomást gyakorolni Izraelre, és különösen Netanjahu miniszterelnökre? Az egész ügy kezd színjátékká válni.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)