Az ország teljes gazdaságát alárendelik a hamis mutatóknak

14 év hatalom után természetes, hogy az ember elfárad, és a szokásosnál többet hibázik, amint azt a jelenlegi elnök, Aleksandar Vučić számos kijelentése is mutatja. A legutóbbi ilyen eset az adatokkal való trükközési kísérlet, amelyeknek azt kellene megmutatniuk, hogy Szerbia egyik napról a másikra jobbá vált Dániánál és Máltánál – de csak a következő évtől – írja a Nova Ekonomija.

„Miután megkaptuk a végleges adatokat, a növekedési ütemet tekintve harmadikak vagyunk Európában, Dánia és Málta áll előttünk, jövőre pedig mindenképpen mi leszünk az elsők” – mondta a jelenlegi elnök.

Szerbia 3,8 százalékos növekedést ért el az idei év első negyedévében, a másodikban pedig 3,2 százalékos GDP-növekedést jegyzett.

Vučić elnök állításai pontatlanok, figyelembe véve a reális GDP-növekedés hivatalos statisztikáit – mondja Dragovan Milićević közgazdász doktor, a Kereskedelmi Minisztérium volt államtitkára. A polgárokat ismét megtévesztik, mert az euró piaci árfolyamán kiszámított GDP-nk – amely folyamatosan alulértékelt –, valamint az inflációval korrigált reálnövekedési ütemek két teljesen ellentétes következtetésre vezetnek.

„A magas rangú állami tisztségviselők mindennapi megszólalásaiban a bérek, a bruttó hazai termék és hasonlók nagymértékű növekedését hangsúlyozzák, amivel Szerbiát a gazdasági növekedés tekintetében az európai országok élmezőnyébe sorolják. Ám lényeges tény, hogy mindig a devizában (EUR) kifejezett hatásokról beszélnek, miközben az euró dinárban kifejezett értéke csökkent amiatt, hogy a dinár veszített belső értékéből, amíg a dinár-euró árfolyam stagnált. Az infláció és a felülértékelt dinárárfolyam hatása teljesen eldeformálta a gazdasági mutatókat. A valódi értéket akkor kapjuk meg, ha ezeket az értékeket egy bázisévre vetítjük vissza. A magas rangú tisztviselők azon versengenek, ki tud több dicséretet mondani arról, hogyan nőtt a GDP-nk 42-ről csaknem 90 milliárd euróra (bár a hivatalos statisztika hozzáteszi, hogy az éves reálnövekedés 2% körül van), de jól ismert, hogy kinek szánják ezeket az üzeneteket” – mondja Milićević.

Ráadásul az az információ is téves és hibás, hogy idén csak Málta és Dánia ér el a Szerbiáénál jobb GDP-növekedést. Szerbia ugyanis nem a harmadik a GDP-növekedést tekintve Európában, hiszen ott van még Szlovénia 4,8 százalékos növekedéssel a második negyedévben (az elsőben 3,5%), valamint Lengyelország, amely 3,8 százalékos növekedést regisztrált a második és 3,5 százalékost az első negyedévben. Tehát négy európai ország mégis gyorsabban növekszik Szerbiánál az idei év első felében.

Ami vitathatatlan, az az, hogy Szerbia GDP-je nőtt az elmúlt években, de az árfolyamot mesterségesen tartják egy bizonyos szinten. Egy ország pénzneme a gazdaság erejének igazi tükörképe, az itteni monetáris hatóságok pedig úgy döntöttek, hogy ezt az árfolyamot szigorúan egy bizonyos szinten tartják, így Szerbiának nincs is valós képe a saját gazdaságáról. Ha ez az árfolyam akár csak kismértékben is elmozdulna felfelé vagy lefelé, az egész gazdaság és minden paraméter követné ezt a változást, az államadósságtól kezdve a törlesztőrészletekig. Míg az euró ára szabadon alakul a piacon és kizárólag a teljesítménytől függ, addig Szerbia állami ellenőrzéssel próbálja rögzíteni a valuta árát, alárendelve az ország teljes gazdaságát a hamisan jó mutatóknak.

Goran Radosavljević, a FEFA professzora és a Szerbiai Népi Mozgalom illetékes bizottságának elnöke a rövid távú összehasonlítások értelmetlenségére mutat rá. Mint elmagyarázza, a GDP egy negyedév, két negyedév, fél év vagy csupán egyetlen év szintjén történő vizsgálata felületes eredményeket ad, és a makrogazdaságban szinte semmit sem mond.

Mint a professzor megjegyzi, Szerbia átlagosan 3–4 százalék körüli mértékben növekszik, miközben a növekedési arányt Közép-, Kelet- és Dél-Európa, azaz az Európai Unió átlagához viszonyítva elemzik. Azok az adatok, amikkel a politikusok dobálóznak, akkor dőlnek meg, amikor az egy főre jutó GDP-t nézzük. Ezt a mutatót arra használják, hogy relatív és összehasonlítható mércét kapjanak a különböző méretű országok között. Példaként Radosavljević Törökországot hozza fel, amelynek óriási a teljes GDP-je, mert nagy ország, de jóval kisebb az egy főre jutó GDP-je.

„A Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései szerint az egy főre jutó GDP Szerbiában idén körülbelül 17 000 euró (6,49 milliós népességbecslés mellett), Dániában 83 000 (6,04 milliós népességbecslés), Máltán pedig 53 000 euró (0,57 milliós népességbecslés). A fejlett országok egy főre jutó GDP-je több mint a duplája a szerbiainak, emiatt a velük való közvetlen, rövid távú összehasonlítás megalapozatlan. Az egy főre jutó GDP olyan mutató, amely közvetlenül függ a lakosság számától. Szerbia évente mintegy 50 000 lakost veszít (azaz 10 éves időszak alatt körülbelül félmillió embert). A népesség csökkenése miatt az egy főre jutó GDP Szerbiában úgy tűnik, mintha gyorsabban növekedne, mert a teljes GDP kevesebb emberre oszlik el” – mondja Radosavljević. Hozzáteszi, Szlovéniában a lakosság száma enyhén növekszik az egy főre jutó GDP növekedése mellett, míg Szerbiában az egy főre jutó GDP gyorsabb növekedését félmillió lakos elvesztésének tükrében kell vizsgálni.

Milićević azt is mondja, hogy a GDP nem releváns a gazdaság növekedésének és fejlődésének értékeléséhez, az csupán a tranzakciók összefoglaló áttekintése minusz a termelőfogyasztás. A másik kérdés a GDP társadalmi csoportok közötti eloszlása.

„Az újonnan megtermelt érték legnagyobb növekménye már régóta a tőke, vagyis a tulajdonosok és a menedzserek számlájára megy, és jelentősen kisebb rész jut a többi alkalmazottnak. Az ESA 2010 szabvány szerint a GDP kiszámításába beletartozik a kábítószer, a prostitúció és a szerencsejáték is, így nem hiszem, hogy ez pontosan hozzájárulna a nemzet jólétéhez és a vagyon gyarapodásához” – mondja Milićević.

A GDP határozottan a politikai narratíva része, és egyetlen komoly közgazdász sem von le következtetést pusztán ezen adatok alapján, teszi hozzá a szakember. Milićević hozzáteszi: a szerb GDP 2018 és 2024 közötti elemzéséből kitűnik, hogy a hatéves időszakra vetített nominális növekedés több mint 50 százalékos, ám az inflációval korrigált tényleges növekedés 27,35 százalék, azaz átlagosan évi 4,56 százalék, mivel figyelembe kell venni a GDP 2023-as nagyarányú felülvizsgálatát is.