Sinkovics: Nemcsak az a kérdés, hogy valódiak-e a kiállítás felvételei Az újságíró szerint fontos a keretezés és az is, milyen hatást vált ki a Szerb Haladó Párt kampánykiállítása

Kragujevac és Kraljevo után Szabadkára is megérkezett a Szerb Haladó Párt kampányeleme, a Fekete doboz nevet viselő konténerszerű installáció: az átalakított fekete doboz belsejében videó- és multimédiás vetítések futnak, amelyek az elmúlt időszak ellenzéki tüntetéseit mutatják be úgy, hogy igyekeznek lejáratni az Egyetemista lista – Az egyetemisták győznek választási listát, amelyet a hármas számmal hirdetett ki a Köztársasági Választási Bizottság.

A Szabad Magyar Szó egy minisorozatot indít, amelyben vajdasági magyar szervezetek és szakértők véleményére vagyunk kíváncsiak az úgynevezett Fekete doboz mobilkampány-installációval kapcsolatban.

Sinkovics Norbert szabadúszó újságíró, egyetemi tanár az installáció kapcsán elmondta, szerinte fontos különbséget tenni egy felvétel hitelessége és a kontextus hitelessége között. Egy videó lehet teljesen eredeti, miközben a bemutatás módja mégis téves következtetéshez vezetheti a közönséget.

„Ha csak azt a pillanatot mutatjuk meg, amikor a tüntetők vagy a diákok reagálnak valamire, de kihagyjuk azt, ami közvetlenül előtte történt, akkor szelektíven mutatjuk be az eseményeket. Ezt a mèdia írástudatosság tanításakor a releváns kontextus elhagyásának nevezzük. Különösen problémás, ha ezzel az ok-okozati viszony is megfordul: a reakció úgy jelenhet meg, mintha az lett volna az esemény kiváltó oka. Ezért az ilyen felvételeknél nem elég azt vizsgálni, hogy maga a videó hiteles-e. Azt is meg kell nézni, mi történt előtte és utána, honnan származik a felvétel, mikor készült, és hogy a bemutatott részlet valóban hűen tükrözi-e az esemény egészét”, magyarázza Sinkovics.

Arra a kérdésünkre, hogy miért gondolják a szervezők azt, hogy ezzel plusz pontokat kaphatnak a választásokon, azt mondja csak a szervezők tudnának biztos választ adni.

„Kommunikációs szempontból viszont érdekes, hogy ezt a kiállítást olyan városba viszik, ahol a bemutatott erőszakos jelenetek nem helyi eseményekhez kapcsolódnak. Szabadkán ezért a közönség nem feltétlenül a saját közvetlen tapasztalata alapján találkozik ezekkel az eseményekkel, hanem egy előre megszerkesztett válogatáson keresztül. Ha ebből a válogatásból főként konfliktusok, agresszív jelenetek és erőszak látható, miközben hiányzik az események előzménye és tágabb kontextusa, akkor ezekből könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy ez jellemezte az egész tiltakozási hullámot. Ezt a folyamatot keretezésnek nevezhetjük: nem feltétlenül hamis információt mutatunk, hanem kiválasztjuk, hogy a valóság mely részleteit mutatjuk meg, melyeket hagyjuk ki, és milyen értelmezési keretbe helyezzük őket. Éppen ezért egy ilyen kiállítás elemzésekor nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogy valódiak-e a felvételek, hanem azt is: miért éppen ezeket a jeleneteket választották ki, mi maradt ki, és milyen összképet kap ezek alapján a látogató”, mondja Norbert.

Mit gondolsz, ezzel a politikai ellenfeleket ellenségként, veszélyként próbálja-e beállítani a Szerb Haladó Párt?

A kiállításnak egyértelműen van ilyen hatása. Ha egy politikai csoportot következetesen az erőszak, a káosz, a fenyegetés és a veszély képeivel kapcsolunk össze, akkor már nem egyszerűen politikai ellenfélként jelenik meg, akinek más elképzelései vannak, hanem potenciális veszélyforrásként. Különösen erős ez a fajta keretezés akkor, amikor az egyes erőszakos cselekményekből egy egész, nagyon sokszínű csoport tulajdonságára következtetünk. Ilyenkor eltűnnek az egyéni különbségek, és létrejön egy egyszerű „mi” és „ők” felosztás.

Kiknek szól ez a kiállítás – a saját szavazóiknak vagy a még bizonytalanoknak?

Egy ilyen üzenet több funkciót is betölthet. A már elkötelezett támogatók számára megerősítheti a meglévő értelmezést: azt, hogy az általuk támogatott politikai oldal a rendet és stabilitást képviseli, míg a másik oldal veszélyt jelent. A bizonytalanabb közönségnél más mechanizmus működhet. Ott nem feltétlenül az a cél, hogy valaki megszeresse az üzenet küldőjét. Elég lehet az is, ha félni kezd az alternatívától. Ez egy klasszikus negatív kampánylogika: nem feltétlenül azt mondja, hogy „mi vagyunk jók”, hanem azt, hogy „nézd meg, mi történhet, ha ők kerülnek hatalomra”. És itt tovább szeretné csökkenteni a választási részvételi szándékot.

Tovább mélyíti-e ez a szakadékot a két tábor között?

Igen, ennek megvan a veszélye. Különösen, mert az ellenfél delegitimálása könnyen átterjedhet annak támogatóira is. A másik oldalon álló ember többé nem egyszerűen olyan polgár, aki mást gondol, hanem valaki, akitől tartani kell. Ezt láttuk a számos incidens során is, amikor a tüntetők közé hajtottak autóval, vagy fenyegetését kaptak. Hosszabb távon ez növelheti az érzelmi polarizációt: nemcsak politikailag nem értünk egyet egymással, hanem egyre kevésbé bízunk egymásban, és egyre nehezebben tekintünk egymásra ugyanannak a politikai közösségnek a tagjaiként.