A 25 évvel ezelőtt fogadták el Szerbiában az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét. A Szerb Tudományos Akadémia nemzeti kisebbségi és emberi jogi bizottsága, melynek elnöke Dr. Várady Tibor professor emeritus, alelnöke pedig Losonc Alpár egyetemi tanár, az Európa Tanács belgrádi irodájával közösen azért szervezett egy kerekasztalt, hogy az elmúlt huszonöt év tapasztalatait megvitassák a szakértők. Az eseményen a téma kutatói mellett részt vett Maciej Janczak, az Európa Tanács szerbiai missziójának új vezetője is.
Korhecz Tamás volt alkotmánybíró, egyetemi tanár a rendezvényen a nemzeti kisebbségek iránt vállalt állami kötelezettségek Európa Tanács által végzett felügyületéről beszélt.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
– A legtöbb nemzetközi egyezménynek van egy végrehajtási mechanizmusa, amin keresztül azt ellenőrzik, hogy az aláíró ország hogyan teljesíti a kötelezettségeit. Az én előadásom az azzal foglalkozott, hogy ennek a monitoringnak mik a tapasztalatai az elmúlt 25 évben, és a vállalások teljesítése hogyan viszonyul az Európai Uniós csatlakozási folyamathoz. Ez a monitoring nem egy egyszeri cselekedet, Szerbia már a hatodik ilyen „kört futja”, és a monitoringból az derült ki, hogy Szerbia bizonyos kérdésekben nem tud felmutatni kellő haladást – szögezte le érdeklődésünkre Korhecz.
A jogász szerint azokat a kisebbségvédelmi törvényes vállalásokat, amelyeket Szerbia aránylag magas szinten megvalósít, nem követi hatékony gyakorlati végrehajtás: az egyik ilyen terület a nemzeti kisebbségeknek a a társadalmi életben való hatékony részvétele.
– Az államnak törekednie kell arra, hogy a közéletben, a döntéshozatali folyamatokban megfelelő módon legyenek jelen a nemzeti kisebbségek tagjai, azaz megfelelő arányban szerepeljenek a közigazgatásban, a rendőrségnél, az adóhivatalokban, a bírói székekben és tisztségekben, az ügyészi hivatalokban, a parlamentben vagy az önkormányzati képviselő-testületekben. Ezen a téren folyamatos az a kritika, hogy nincs előrelépés. Ezekből a jelentésekből kiderült, hogy például az államigazgatásban, a tartományi közigazgatásban nincs megfelelő arányú képviselet. A törvények értelmében ilyenkor olyan pályázatokat kellene kiírni, amelyekben előnyben részesítik a kisebbségi jelölteket, hogy ezzel csökkenjen ez az aránytalanság, és törvényes kötelezettség lenne a közigazgatási szervek nemzeti összetételéről is nyilvántartást vezetni, se ilyen nyilvántartás nincs, se ilyen pályázatok nem voltak. Az igazságszolgáltatás területén még rosszabb a helyzet, mert ott még ilyen mechanizmusok sincsenek előírva, csak egy törvénybe foglalt deklaratív kötelezettségvállalás létezik az arányos képviselet biztosítására. Ismétlődő probléma a nyelvhasználati jogok megvalósulásának a hiánya a központi közigazgatás helyi szerveinél. Vannak tehát a keretegyezmény által biztosít sztenderdek, amelyeket törvényes szinten teljesít Szerbia, de a gyakorlatban ezek nem valósulnak meg, és nincs is haladás ezen a téren – mondja Korhecz.
Fontos kiemelni, hogy a monitoring során nem csak az állami beszámolókat veszik figyelembe, hanem az ellenőrök olvassák azokat az alternatív jelentéseket is, amelyeket érdekvédelmi szervezetek, politikai pártok, nemzeti tanácsok írnak meg, és személyesen is meggyőződnek a terepen a helyzetről, így készül el végül az EU által is figyelembe vett ajánlás.
A nemzeti tanácsokban nagyon erős a pártbefolyás
A tanácskozáson a nemzeti tanácsokról is szó esett, és elhangzott: a tanácsok egy részének nincs megfelelő kapacitása és tudása a jogérvényesítéshez, a közösség fejlődésének az elősegítéséhez, de az is kérdéses bizonyos esetekben, hogy mennyire reprezentatívak a nemzeti tanácsok, mennyire pártatlanok a saját kisebbségük vonatkozásában.
– Itt is sajnos komoly hiányosságokra mutattak rá: nagyon erős ezen a téren a pártbefolyás, azaz a nemzeti tanácsok a kormányzó párt és bizonyos kormányzó kisebbségi pártok teljes befolyása alá kerültek. Ez van a Magyar Nemzeti Tanács esetében is, legalábbis az utolsó három ciklusban, és ezzel kiszolgálójává válhatott szűk pártérdekeknek. Ilyen helyzetben nem láthatnak el hatékony jogérvényesítést, bizonyos szempontból akár asszisztálnak is ahhoz, hogy a problémák ne oldódjanak meg, mert azokat felülírták bizonyos pártérdekek. A monitoring testületek ezért arra jutottak, hogy ezen a téren érdemes lenne tiszta vizet önteni a pohárba, mert ezek a tanácsok fontos partnerei lehetnek a kisebbségi jogérvényesítésnek – közölte Korhecz.
Mi a dolga a kisebbségi parlamenti képviselőnek?
Beretka Katinka rendkívüli egyetemi tanár a nemzeti kisebbségek részvételi jogairól tartott előadást, ezen belül is a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét vizsgálta behatóbban.
A kisebbségi parlamenti képviselők 2020-tól tartott beszédeit elemezve az a kép bontakozik ki első körben, hogy nagyon kevés kisebbségnek van valós parlamenti jelenléte. Mindössze az albán, a bosnyák és a magyar közösségnek van folyamatosan saját képviselője a parlamentben, a többi kisebbségi nemzet érdekeit nincs, aki felvállalja, ez alól talán csak a romák kivételek. Másrészt még azok is, akik bekerülnek a parlamentbe, a tapasztalatok szerint nem mindig a kisebbségi problémákkal foglalkoznak. Az utóbbi években nagyon kevés szó esett például a kisebbségi nyelvű oktatásról, médiáról, hivatalos nyelvhasználatról, mert még a kisebbségi parlamenti képviselők is inkább a gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkoztak.”
Beretka Katinka rámutatott arra, hogy emiatt felvetődik a kérdés, mi is a dolga a kisebbségi képviselőnek és hogy egyáltalán szükség van-e rájuk, ha nem a kisebbségi jogokkal és érdekekkel foglalkoznak. Kiemelte, az alkotmány és a szerbiai törvények garantálják a kisebbségi jogokat, azonban a gyakorlatban a valós szándék a törvények végrehajtására nem mindig volt jelen: elfogadták ugyan a jogszabályt, de nem teremtették meg hozzá azt a technikai, emberi, szervezési, adminisztrációs vagy pénzügyi hátteret, amivel a jog ténylegesen érvényesülni tudna.
„A szerbiai nemzetiségi jogoknak sajnos legtöbbje ilyen. Van egy erős törvényi alap, de nincs meg a végrehajtási lehetőség, amivel többet lehetne tenni. Ez különösen a hivatalos nyelvhasználatban vagy a részarányos foglalkoztatásban mutatkozik meg. Ezen a kisebbségi képviselőknek kell változtatniuk a nemzeti tanácsokkal együttműködve, akiknek elsősorban véleményező vagy javaslattevő szerepük van. Tehát a jogsértéseket, a problémákat, a javaslatokat a kisebbségi képviselőknek kell a minisztériumok, államtitkárok, politikai döntéshozók felé közvetíteniük, és nem csak rámutatniuk kell ezekre, hanem az is feladatuk, hogy a megfelelő csatornákon keresztül megpróbáljanak megoldást is kieszközölni” – mondta Beretka Katinka.
