A dízeltől a hibridig Amerikai szankcióenyhítés Putyinnak, uniós importkorlátozás Pekingnek – Átlapoztuk a világsajtót

Folytatódnak a megbeszélések az USA és Oroszország közötti dízelszállításról, miközben az amerikai elemzők – és republikánus honatyák! – döbbenten figyelik, ahogy Trump elárulja (értsd: kiárusítja) Ukrajnát. A jemeni húszi milícia Szaúd-Arábia elleni támadásai és a palesztin területek igazgatása is fontos téma, miután Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke közel tíz hónappal elhalasztotta a november végére tervezett parlamenti választásokat. Gerhard Schröder volt német kancellár Putyin születésnapjára Moszkvába utazott. Bas, a német szövetségi munkaügyi miniszter és az SPD társelnöke lemondott egy gyász és a koalíciós partner személyes támadásokkal kapcsolatos vádak után. Trump az utolsó pillanatban elállt attól, hogy élőben közvetítsék egy amerikai katona kivégzését, miután az ausztrál kormány azt tervezte, hogy megpróbálja megakadályozni a közvetítést a szigetországban. De Amerikában is általános döbbenetet keltett a „háborúminiszter” Hegseth vérlázító bejelentése. Az EU és Kína megállapodott a kínai hibrid autók európai importjának korlátozásáról. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Tokióig és Tallinntól Sydneyig. 

Veszélyes dízel-import

A Trump által tervezett orosz dízelolaj-importról a tallinni Postimees című, Észtország legrégibb és legnagyobb példányszámban kiadott napilapja ezt írta:

„Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy feloldja az orosz dízelolajjal szembeni szankciókat, Oroszország pedig több százezer tonna szállítását ígérte. Ezt el kell ítélni, még akkor is, ha az Egyesült Államok nem az egyetlen ország, amely még mindig megkerüli a szankciókat és kereskedik Oroszországgal. Még ha több millió tonna dízelről is van szó, ami hatalmas mennyiségnek hangzik, az Egyesült Államoknak önmagában havi 16 millió tonnára van szüksége. A világ többi része így is lemaradna, és a szállításoknak nem lenne jelentős hatása a világpiaci árra.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap erre  mutat rá:

„Az ukrán támadások miatt az orosz finomítók alig érik el kapacitásuk felét. Ezért a Trump által kialkudott megállapodás valószínűleg papíron marad, mivel Oroszországnak egyszerűen nincs módja további üzemanyagot a világpiacra juttatni. És ez valószínűleg nem is fog megváltozni: míg Putyin bombázza Kijevet és más ukrán városokat a tél közeledtével, Zelenszkij nem fogja leállítani az Oroszország elleni támadásokat.”

Európának fokoznia kell a nyomást Moszkvára, írja a londoni Sunday Times című közép-jobboldali hetilap:

„Ez a megállapodás közvetlen támadás Kijev bátor erőfeszítései ellen, hogy Moszkvát tárgyalóasztalhoz ültesse. Megfigyelők azt is megkérdőjelezik, hogy a Trump és Putyin közötti megállapodás átmeneti intézkedés-e, vagy az orosz gazdasági ökoszisztéma helyreállítására irányuló stratégia része. Sok amerikai vállalat kiaknázatlan lehetőségnek tekinti az orosz piacot. Ez azonban nem történhet meg egy független ország szuverenitásának rovására. A brit kormány jogosan kizárta az orosz dízel vásárlását és nyilvánosan támogatásáról biztosította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. De ez nem elég. Az európai vezetőknek, akik a közelmúltban engedtek Trump nyomásának és felszabadították saját dízeltartalékaik egy részét, véget kell vetniük szégyenteljes tétlenségüknek a 2022 óta brit és más európai bankokban befagyasztott több milliárd fontnyi orosz pénzügyi eszközzel kapcsolatban. Míg Nagy-Britannia és európai szövetségesei nem tudják visszavonni Trump rövidlátó megállapodását Oroszországgal, megakadályozhatják azonban, hogy az határozza meg Ukrajna jövőjét. Ha Washington hajlandó csökkenteni a Putyinra nehezedő nyomást, Európának fokoznia kell azt. A megbékélés nem stratégia.”

Miután az saját szankciói ellenére az USA megállapodást kötött Oroszországgal 300 ezer tonna dízel üzemanyag vásárlásáról, a moszkvai Kommerszánt című liberális gazdasági napilap ezt írja:

„Az amerikai szankciós törvény paradoxona a rendkívül szigorú korlátozások és az aktuális amerikai érdekekhez való rugalmas hozzáigazításuk lehetőségének kombinációjában rejlik. Egyrészt az Oroszország elleni szankciók – beleértve az energiaszektort is – gyakorlatilag »kőbe vésettek«. Másrészt az elnöknek joga van kivételeket engedélyezni a szankciós rendszer alól. Összefoglalva: a dízelmegállapodás politikai hatását meg kell különböztetni jogi jellegétől. A szankciókat még nem oldották fel.”

A koppenhágai Berlingske című konzervatív napilap így elmélkedik erről:

„Természetesen fennáll az elméleti lehetőség, hogy Donald Trump egy zseni. És hogy az orosz dízel vásárlásáról meg az Oroszország és Ukrajna közötti tűzszünetről szóló bizarr megállapodás, amelyről nyilvánvalóan csak maga Trump tud, csak egy újabb megváltó üzlet, amely békét hoz az egész világnak. Van azonban egy másik, sokkal valószínűbb lehetőség is: a Putyinnal kötött dízelmegállapodás csupán azt mutatja, hogy Trump kész paktumot kötni az ördöggel is, ha az saját önző érdekeit szolgálja.”

A sanghaji Wenhuibao című állami napilap ezt írja Trumpról:

„Ezzel egyre távolabb kerül az EU stratégiai pozíciójától. Az Egyesült Államokban a magas dízelárak különösen a középnyugati gazdákat sújtják, ezért Trump most megpróbálja elterelni a figyelmet a valódi okról – az Irán ellen indított háborúról –, és az ukrán elnökre hárítani a felelősséget. Az amerikai elnök ezzel feláldozza országa hosszú távú politikai érdekeit saját rövid távú hasznára.”

A jemeni húszik Szaúd-Arábia ellen

A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap a jemeni húszi milícia szaúd-arábiai repülőterek elleni támadásairól számol be. A lap arra figyelmeztet, hogy ez:

„…a közel-keleti háború új szakaszát nyithatja meg – súlyos következményekkel a régió biztonságára és a globális gazdaságra nézve. A legutóbbi rijádi támadásban tizenkét ember halt meg, köztük egy amerikai. Ez növeli az Egyesült Államok megtorló csapásainak kockázatát, ami láncreakciót indíthat el. Ezért a legfontosabb most a további eszkaláció megakadályozása. Szaúd-Arábia felfüggesztette a légi forgalmat a fővárosban és hatalmas nyomás alatt áll. Az ország bővíteni akarja a turizmust, és külföldi befektetőket akar vonzani, hogy csökkentse az olajtól való függőségét. Ehhez azonban biztonságra és kiszámíthatóságra van szüksége, ami jelenleg hiányzik.”

A rijádi Arab News című szaúd-arábiai angol nyelvű napilap azt hangsúlyozza, hogy az ország számára:

„…a húszik rakéta- és drónképességei évek óta közvetlen fenyegetést jelentenek. A nemzetközi reakciók azonban gyakran elsősorban a jemeni belső konfliktus vagy a tengeri forgalom elszigetelt zavarainak lencséjén keresztül tekintettek a húszikra. Ezek a nézőpontok a probléma fontos aspektusait ragadják meg, de alábecsülhetik a mozgalom belpolitikai helyzetét, a külső támogatás és a szomszédos államok fenyegetésére való képessége közötti kapcsolatot.”

A szintén rijádi Al-Riyadh című, Szaúd-Arábia egyik legrégibb és legismertebb napilapja a húszi milícia szaúdi repülőterek elleni újabb támadásaival foglalkozik, és így elemzi a helyzetet:

„A húszi milíciák azért veszik célba Szaúd-Arábiát, mert a királyság vezeti a jemeni kormányt támogató koalíciót. A támadások másik oka Szaúd-Arábiának a Pakisztánnal és Törökországgal kötött védelmi szövetség kiépítése. A húszi vezetés retorikája kevés teret hagy a békének és a megbékélésnek. Ráadásul figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közösség felhívásait a háború befejezésére. Ezt figyelembe véve kulcsfontosságú a különböző nemzetközi katonai koalíciók között eddig elosztott erők jobb koordinációja.”

A rigai Diena című liberális napilap óvatosságra int:

„Még ha a jemeni kormánynak sikerül is megállítania a húszik előrenyomulását, ez nem jelent megoldást Szaúd-Arábia és a globális olajpiac problémáira. A húszik folytatni fogják Rijád elleni támadásaikat, amíg Szaúd-Arábia meg nem vonja a jemeni kormány támogatását. De egy ilyen lépés katasztrófát jelentene Mohamed bin Szalmán koronaherceg és az erős vezetőként betöltött szerepe számára. Így egy újabb elhúzódó front alakult ki a Közel-Keleten. És ezzel együtt egy újabb konfliktus, amelyre jelenleg nem látszik a megoldás.”

A palesztin választások elhalasztása

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és esti 1,55 millió példányszámban kiadott, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilap vendégkommentátora így magyaráz:

„A 2005 óta hivatalban lévő Abbász 90 éves és a világ egyik legidősebb politikai vezetője. A közvélemény-kutatások szerint évek óta mind Ciszjordániában, mind a Gázai övezetben a lakosság többsége a lemondását támogatta. A halasztásra ezúttal hozott okok azonban figyelemre méltóak: az izraeli telepesek által Ciszjordániában elkövetett erőszak, valamint a választások megtartásának nehézségei a Gázai övezetben és Kelet-Jeruzsálemben. Ezek krónikus problémák.”

Az izraeli Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap a választások ismételt elhalasztásáért elsősorban a palesztin vezetést teszi felelőssé:

„A palesztinok legutóbb 2005-ben választottak elnököt, 2006-ban pedig parlamentet. Abbász elnöki mandátuma 2009-ben járt le. Egy egész generáció nőtt fel anélkül, hogy képes lett volna megválasztani saját nemzeti vezetését. A régóta fennálló kudarcért jelentős részben azok a palesztin vezetők felelősek, akik ebben az időszakban hatalmon maradtak. A palesztinok megérdemlik a lehetőséget, hogy békésen leváltsák politikai vezetőiket.”

Schröder Putyinhoz sietett

Erkölcstelenség, kommentálja a Reutlinger General-Anzeiger című polgári-liberális napilap Gerhard Schröder Putyinnál tett látogatását:

„A Kreml hatékonyan terjesztette a volt német kancellár látogatásának képeit az orosz elnök születésnapjáról. A színpadra állításból hiányzik az erkölcsi tisztesség és a politikai éleslátás. Schröder nemcsak saját hírnevét rontja, hanem Putyin Németország elleni hibrid háborúját is segíti. A látogatás azt mutatja az orosz népnek, hogy Oroszország nincs teljesen elszigetelve a Nyugaton. A német népnek meg azt, hogy fontos német politikusok támogatják Oroszországot. És azt is mutatja a nemzetközi közösségnek, hogy Németország megosztott.”

Az SPD Schröderről tárgyal, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Miután Gerhard Schröder (SPD) volt kancellár ellátogatott Vlagyimir Putyin orosz elnök születésnapi partijára, ismét felmerült a pártból való kizárásának lehetősége. A szociáldemokraták, valamint a CDU és a Zöldek politikusai Schröder kizárását követelték. Más SPD-politikusok is szkepticizmusukat fejezték ki. Az SPD bajorországi Felső-Pfalz kerülete szombaton egyhangúlag elfogadta a megfelelő indítványt a kerületi pártkonferencián, ahogy Carolin Wagner kerületi elnök is kijelentette. Az indoklást Schrödernek a »háborús uszító Putyinhoz« címzett legutóbbi kijelentései adták. Az indítvány szerint az SPD végrehajtó bizottsága fegyelmi eljárást indít Schröder kizárásara.

Az SPD baden-württembergi és bajorországi elnökei is a kizárás mellett foglaltak állást, tekintettel a siker kilátásaira. »Egy volt kancellár, aki háborús bűnösök születésnapi partiján vesz részt, elfogadhatatlanná teszi magát, nemcsak az SPD számára« – mondta Robin Mesarosch, az SPD baden-württembergi társelnöke a Tagesspiegel című újságnak. Az SPD-nek el kellene indítania a kizárási eljárást, ha ezúttal sikerre van kilátás. A bajor társelnök, Sebastian Roloff hasonló nézetet fogalmazott meg az újságban. Az SPD-re kívülről is nyomás nehezedik Schröder kizárása érdekében. A Tagesspiegelben Franziska Brantner, a Zöld Párt vezetője és Dennis Radtke, a CDU társadalmi szárnyának vezetője hasonló követeléseket fogalmazott meg. Az SPD-n belül azonban szkepticizmus is tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy egy új kizárási eljárás sikeres lenne-e. Egy kísérlet már 2023-ban kudarcot vallott. A Szövetségi Döntőbizottság döntését követően Schröder párttag maradhatott.”

Lemondott a német munkaügyi és szociális miniszter

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így látja a helyzetet:

„Az, hogy Bärbel Bas családi helyzete miatt lemond tisztségéről, nem róható fel neki. Bas azonban nem tudott bizonyítékot szolgáltatni az ellene irányuló indokolatlan támadásokra. Voltak kritikák a kérdésekkel kapcsolatban, ez igaz; de a CDU vagy a CSU egyetlen politikusa sem kérdőjelezte meg a kabinetből való távolmaradása miatt az elmúlt hetekben. Bas lemondása tehát több mint rossz modor. Ez egy rúgás a koalíciós partnerre, akivel igazán soha nem illett össze. Mert Bas az SPD balszárnyának a nehéz helyzetét testesíti meg, olyan mértékben mint egyetlen más politikus sem.”

Az amszterdami De Telegraaf című konzervatív-populista napilap így érvel:

„A duisburgi származású Bärbel Bas munkaügyi és szociális miniszter többször is ellenezte a szövetségi kormányon belül a német munkaerőpiac és a társadalombiztosítási rendszer kívánatos reformjait. Ezért sok CDU-tag őt tartotta elsősorban felelősnek a koalíciós megállapodásban elfogadott szociális reformok terén elért haladás hiányáért. A CDU-t jelenleg pánik gyötri több katasztrofális választási eredmény után. Sok CDU-tag úgy véli, hogy a pártjuk által támogatott program az SPD-n belüli ellenállás miatt nem valósul meg kellőképpen.”

Élő közvetítés egy kivégzésről?

A sydney-i Australian című, országos terjesztésű, hétfőtől szombatig megjelenő közép-jobboldali lapban megjelent kommentár keményen bírálja az Egyesült Államokat és Hegseth védelmi minisztert:

„Ez egy tesztoszteronkomplexusos férfiról szól, aki a fantáziáit éli ki, nemcsak az amerikai önkép, hanem az általa irányított civilizáció rovására is. Politikai szempontból ez nemcsak erkölcsileg elítélendő, de idióta is. A dzsihadisták nyilvánosan akarnak meghalni. A mártíromság mindig arról is szól, hogy még több embert inspiráljon a dzsihádra. Ez számukra nyilvános állásfoglalás, ha úgy tetszik, reklám. És ha Hegseth nem lenne egy izomlázas intellektuális vákuum, akkor ezt ő is tudná.”

A szingapúri Straits Times című, a kormányhoz közel álló napilap azt feltételezi, hogy a kormány helyett inkább a nagy amerikai technológiai vállalatok fogják blokkolni a közvetítést:

„Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a nagy amerikai technológiai vállalatokról, az egy konszenzus, hogy okos emberek vezetik őket – akiket, ami még fontosabb, erős önfenntartási ösztön jellemez. Legyen szó a Metáról, a Google-ról vagy az X-ről, ezeknek a cégeknek az élén álló főgonoszok nem lövik magukat ok nélkül lábon. Ezért logikus feltételezni, hogy mindannyian ugyanarra a következtetésre jutnak: platformjaik nem közvetíthetik Nidal Hasan kivégzését. Csak el kell képzelni a nyilvános kritikát, a külföldi kormányok tiltakozását és az Egyesült Államokban esetlegesen felmerülő pereket. Tehát, ha a közvetítésre sor kerül, a Pentagonnak lehet, hogy a saját kezébe kell vennie az ügyet.”

Nincs elrettentő hatás, írja a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban gazdasági és üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap ezt írja tervezett kivégzés közvetítéséről:

„Egy nyilvános kivégzés Hasan számára tartós figyelmet biztosítana. Táplálná az iszlám perverz értelmezése által terjesztett halálkultuszt, hogy több öngyilkos merénylőt toborozzon. A dzsihadisták elrettentése helyett toborzó videóként szolgálna a YouTube-on. Az Egyesült Államoknak nem kell élőben kivégeznie Hasant ahhoz, hogy elrettentő üzenetet küldjön. Meg kell nyerniük a dzsihadisták elleni háborút világszerte, ami jelenleg az Iszlám Forradalmi Gárda és húszi szövetségesei elleni harcot jelenti. Ha a hétvégi rijádi támadás bármit is mutat, az amerikai védelmi miniszternek sürgetőbb dolgai vannak ezen a fronton.”

A kínai hibrid autók európai importja

A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap ezt írja erről:

„Kína elfogadta az Európai Unió hibrid járművek importjának évi 350 000 járműre való korlátozását. Ez több, mint a 2025-ös cél volt, de lényegesen kevesebb, mint az idei évre várt. Mit jelent ez az engedmény? Két lehetséges értelmezés létezik. Az első az, hogy az Európa által Kínára gyakorolt ​​nyomásnak volt hatása. A második értelmezés: valami nincs rendben. Ezzel az engedménnyel Peking enyhíti a feszültséget az EU vezetőinek a hétvégi találkozója előtt. Kína azonban nem tett érdemi engedményeket. Továbbra sem hajlandó felelősnek minősíteni magát a tisztességtelen versenyben és a túltermelés miatti globális makrogazdasági egyensúly hiányáért. Az EU-nak ezért állást kell foglalnia. Egy leszámolás azonban csak akkor lesz hiteles, ha a 27 tagállam végre megállapodik egy közös stratégiában.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja is úgy véli, hogy indokolt a szkepticizmus az uniós intézkedések hatékonyságával kapcsolatban:

„A kínai autógyártók egyre inkább az európai exportra összpontosítanak, különösen mert a belföldi eladások az ottani ingatlanválság miatt zuhantak. Ráadásul már régóta elkezdték gyártóüzemek létesítését Európában. Másrészt a Kínából az EU-ba irányuló importkorlátozások lehetőséget jelentenek a japán gyártók számára. A japán hibrid járművek iránt továbbra is nagy a kereslet Európában a magas üzemanyag-hatékonyságuknak köszönhetően.”

[iconn name=”camera”] Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)