A vasárnapi, október 25-i parlamenti választásokon a szerbiai vakok és gyengénlátók ezúttal is egy bizalmi személy, vagyis egy másik ember segítségével adhatják le szavazatukat. A Szerbiai Vakok Szövetségének adatai szerint mintegy 12 ezer vak és súlyosan gyengénlátó személyt tartanak nyilván, minden korosztályból, de a tényleges szám ennél magasabb is lehet. Melyek a legnagyobb problémák, és hogyan zajlik a szavazás azok számára, akik nem látnak?
Vojo Bogdanović, a Belgrádi Vakok Városi Szervezetének elnöke az N1-nek beszélt arról, hogyan vesz részt a választásokon.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Én általában a feleségemmel megyek. Amikor a szavazófülke mögé lépünk, a feleségem – természetesen előtte megbeszéljük, kire szavazunk – bejelöli a saját szavazólapján és az enyémen is a megfelelő jelöltet. Ezután bedobjuk a szavazólapokat az urnába, és ezzel véget is ér a szavazás. Otthonról is szavazhatunk: három nappal korábban kell jelezni az igényt, és akkor kijönnek hozzánk. De ilyenkor is egy bizalmi személynek, vagyis valamelyik családtagomnak kell helyettem bejelölnie a választott jelöltet” – magyarázta.
Mint mondta, ez nincs rendben, és bizonyos értelemben a vak és gyengénlátó emberek méltóságának semmibevételét jelenti.
„Nem kerül sokba ilyen sablonokat készíteni. Amikor megérkezünk, odaadnák a sablont és a szavazólapot, mi pedig belehelyeznénk a lapot, és bejelölnénk a kívánt sorszámot. De miért nem vezették ezt be eddig, amikor Montenegróban már régóta van ilyen megoldás, pedig gazdaságilag gyengébb ország, vagy legalábbis tudtommal az? Miért nincs ez Szerbiában? Remélem, megérjük, hogy a következő választásokon már ilyen sablonokkal szavazhassunk” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy minden vak vagy gyengénlátó embernek van-e olyan közeli hozzátartozója, aki elkísérheti a választásokra, Bogdanović azt válaszolta, feltételezése szerint rokont vagy barátot is magukkal vihetnek.
„De az lenne a legjobb, ha az ember maga vehetné kézbe a szavazólapot, és maga jelölhetné meg, akire szavazni akar. Így senki sem tudná meg, ha titokban akarja tartani a döntését, márpedig a szavazás titkos. Én ugyan nem titkolom különösebben, kire szavaztam, de természetesen jobb lenne, ha önállóan szavazhatnék, és megtarthatnám magamnak a döntésemet” – fogalmazott az N1-nek nyilatkozó szakember.
A vak és gyengénlátó embereket érintő egyéb problémákról szólva Bogdanović elmondta, hogy sok minden történt már az akadálymentesítés érdekében, de még mindig van tennivaló.
„Például problémát jelent a városi közlekedés. Egyes autóbuszokon van hangos utastájékoztató, amely bemondja a következő megállót, de sok buszból hiányzik ez a berendezés. Nem tudom, kikapcsolják-e, vagy eleve nincs beszerelve. Vannak köztünk olyanok, akik közlekednek a városban, és amikor taktilis vezetősávokkal találkoznak, az nagyszerű érzés: a botot a sávra helyezik, maguk előtt vezetik, és így könnyedén haladhatnak. Több ilyen vezetősávra lenne szükség.
Személy szerint azt szeretném, ha a buszmegállókban is javulna a helyzet. Megérkezik egy busz, de nem a miénk, aztán jön egy másik, végül a harmadik, amelyikre várunk. Mire megkérdezzük az utasokat, hogy megérkezett-e a megfelelő járat, és valaki azt mondja, hogy igen, ott van hátul, mire odajutunk, a busz már elindul és elmegy. A sofőr pedig észre sem vesz bennünket” – mesélte.
Mint mondta, más nehézségek is vannak, az egyik legfontosabb pedig az, hogy a vak és gyengénlátó embereknek gyakran mások gondozására és segítségére van szükségük.
„Ez az ellátás nagyon alacsony, talán 42 ezer dinár. Ez valóban nem elegendő egy valamennyire is normális élethez. Vak emberként ugyanis valakinek a segítségét is meg kell fizetni. Korábban már említettem, hogy egyre többen kapnak személyi asszisztenst, ami hatalmas segítség. Emellett kisbuszos szolgáltatásunk is van. Húsz évvel ezelőtt ilyen kisbuszok még nem voltak, ez pedig nagyon jó szolgáltatás” – sorolta.
Arra a kérdésre, hogy reméli-e, hogy a választások után javulni fog a helyzet, Bogdanović igennel válaszolt.
„Remélem, hogy jobb lesz. Végső soron jobbá is kell válnia. Nekünk is támogatnunk kell azokat, akik hatalomra kerülnek, ugyanakkor ellenőriznünk is kell őket, hogy minél jobban és többet dolgozzanak azért, hogy nekünk is jobb legyen. Különösen a fogyatékossággal élők szervezeteinek kellene több pénzt juttatni” – mondta.
A harminc évvel ezelőtti, igazgatói időszakában alkalmazott szervezeti finanszírozást a jelenlegivel összehasonlítva Bogdanović úgy fogalmazott, hogy korábban kedvezőbb volt a finanszírozás, ma viszont pályázatokat kell írniuk, amelyek nem mindig nyernek támogatást.
„Most projekteket kell kidolgozni, majd pályázni a kormánynál, de sok projekt nem jut tovább. Van, amelyik nyer, akár olyan szervezeteké is, amelyeknek kevés tagjuk van, miközben a miénk, amelynek 1680 tagja van, nem kap támogatást. Előfordul, hogy egy egész évben semmit sem kapunk” – zárta nyilatkozatát.
Fotó: Magnific
