Kávai Szabolcs, a magyarkanizsai önkormányzat oktatással megbízott tanácsosa, nem mellékesen történelemtanár, megosztotta gondolatait a múlt heti eseményekkel kapcsolatban, amikor pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselői megszavazták, hogy a jövőben november 25. Vajdaság jelentős napja legyen, amelyet a tartományban megünnepelnek majd.
Az írás címe Együttérzésből elégtelen, s a szöveget, amely az Új Kanizsai Újság Facebook oldalán jelent meg, változtatás nélkül közöljük.
„A történelem folyamán számtalan háború volt és a győztesek – kevés kivételtől eltekintve – területet vettek el, azaz hódítottak meg a vesztesektől. Ami a XX. századhoz köthető újdonság, hogy a hódítók már nem elégedtek meg csak az egyszerű területfoglalással, hanem igyekeztek ezt a cselekedetet a „népakarat” és a „szent igazság” beteljesüléseként értelmezni. A modern kori hódítók számtalan emlékművel, történelmi munkák ezreivel próbálták, próbálják nyögvenyelősen hódításaik jogosságát és igazságosságát alátámasztani. Pont úgy, ahogy a kutyák szokták az utcán vizeletükkel megjelölni a „felségterületüket”. Ilyenkor a legitimációs kényszer és az aktuálpolitika áldozatává szokott válni a történelemtudomány és az igazság is gyakran elferdített és egyoldalú.
Közeledik Vajdaság elcsatolásának századik évfordulója és ennek kapcsán a tartományi parlament határozatával a nemzeti kisebbségek jelentős napjai mellett, november 25-ét jelölte meg a Vajdaság jelentős napjaként. Az első világháború legvégén széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia és a szülőföldünket elfoglalta a győztes szerb hadsereg. A területi hódítást a XX. században a népfelség elve alapján valahogy legitimálni kellett. Ezért a szerb szuronyok árnyékában november 25-én a túlnyomó többségében délszláv képviselők megtartották az újvidéki Nagy Nemzetgyűlést, ahol kimondták Bácska, Baranya és Bánát csatlakozását a Szerb Királysághoz.
Ennek a „nemzetgyűlésnek” a legitimitását csak az a tény vonja kétségbe, hogy a 757 „képviselő” legfeljebb önmagát képviselte, mert senki nem választotta meg őket. Még a délszláv lakosság sem. Arról nem is beszélve, hogy a fent nevezett területen élő 28 százaléknyi magyart egy (!), a 23,5 százalékot kitevő németséget hat küldött „képviselte”.
Tehát, Bácska, Bánát és Baranya hovatartozásáról nem népszavazás, de még csak a közvetett demokrácia alapján döntöttek, hanem egyszerűen a „győztes mindent visz” ősi elve győzedelmeskedett, vagy Szulejmán szultánt idézve „Karddal meghódított terület”.
Röviden ennyi a történelmi háttere a magyar ember számára a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető „ünnepnek”. A fent említett történelmi tények nem cáfolják, valamint az itt élő magyarok sem vonják kétségbe azt a tényt, hogy Vajdaság Szerbia része. Egyszerűen csak ne tessék hamisítani a történelmet! Még ha győztesről van is szó.
A száz évvel ezelőtti nemzetgyűlés a múlt héten újabb vihart kavart, hiszen a hatalmi párt képviselői mellett a VMSZ hat képviselője is megszavazta november 25-ét, mint Vajdaság szempontjából jelentős napot.
Párttársaim kaptak hideget is meleget is minden oldalról. Ebből a kényszerhelyzetből, amelybe a koalíciós partnerek érzéketlensége és empátia hiánya sodorta a magyar képviselőket nem lehetett jól kijönni.
Vagy felrúgnak minden eddigi eredményt és a lelkiismeretük szerint szavaznak, vagy elfogadják a magyar emberek számára sértő dátumot. A pragmatizmus győzött, nem kockáztatva a történelmi magyar-szerb megbékélést.
Őszintén megmondom én képtelen lettem volna megnyomni az „igen” gombot. Ezért vagyok rossz politikus.
Egy biztos, a haladók személy szerint tőlem – mintha bármit is számítana – az együttérzés hiánya miatt kaptak egy sárga lapot. Mi magyarok pedig büszkén ünnepeljük augusztus 20-át, első királyunk ünnepét. A mi ünnepünk nem sért senkit a Kárpát-medencében. November 25-én pedig nem fogok kakaspaprikás és pezsgő mellett ünnepelni. Azon a napon böjtölni fogok.
Szép ünnepet!
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2123001944396209&id=674394922590259
Nyitóképünkön Pásztor István (Vajdasági Magyar Szövetség), tartományi házelnök, és Igor Mirović (Szerb Haladó Párt), a Tartományi Kormány elnöke
