Nyugat-Európában a szekularizáció miatt egyre több templom zárja be végleg a kapuit, miközben Kelet-Európában, Afrikában és Ázsiában új templomok és harangtornyok épülnek. A két folyamat találkozásából különleges kereskedelmi piac alakult ki: a használt templomi harangoké. Az üzletben évente akár több millió euró is gazdát cserél, a harangok pedig jellemzően a gazdagabb nyugati országokból kerülnek olyan térségekbe, ahol van igény az új templomokra, de a költségvetés szűkösebb.
A Biznis i finansije magazin BIZNIS TOP 2025/26 című évkönyvének írása szerint a piac legnagyobb beszállítói Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország és Nagy-Britannia. Németországban az elmúlt mintegy másfél évtizedben több mint 500 templomot zártak be, és a következő tíz évben további jelentős növekedés várható. Amikor egy templom bezár, majd magánbefektető kezébe kerül, az épületet teljesen kiürítik, írja az N1.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az oltárok és ereklyék többnyire ugyanazon egyházmegye más templomaiba kerülnek, a harangok újrahasznosítása azonban bonyolultabb. Nem lehet őket egyszerűen bármelyik harangtoronyba áthelyezni, hiszen az épületek szerkezete és akusztikája eltérő. Ilyenkor lépnek színre a kegytárgyak kereskedelmére szakosodott ügynökségek: felvásárolják a harangokat az egyházmegyéktől, majd súlyuk, öntésük éve és hangzásuk alapján katalogizálják, és nemzetközi piacon értékesítik őket.
Hol folytatják pályafutásukat a „nyugdíjas” harangok?
A használt nyugat-európai harangok legfontosabb vásárlói Kelet-Európában találhatók. Az élen Románia áll, ahol az elmúlt három évtizedben Európában az egyik legtöbb új templom épült. Szerbia, Bulgária és Moldova szintén jelentős felvevőpiacnak számít. Az orosz–ukrán háború előtt Ukrajna is nagy vásárló volt, elsősorban Németországból importált használt harangokat.
A másodkézből származó harangok Ázsia egyes részein, még inkább Afrikában is keresettek. A legnagyobb afrikai piac Nigéria, ahol tehetős támogatók és helyi egyházi közösségek nagyobb mennyiségben vásárolnak használt harangokat. Uganda, Kenya és Ghána szintén jelentős vásárló. Ezekben az országokban a használt orgonák iránt is nagy a kereslet. Latin-Amerikában Brazília, Mexikó és Kolumbia számít fontos piacnak.
A használt templomi harangok akár háromszor olcsóbbak is lehetnek az öntödékben készülő új daraboknál. Egy körülbelül 600 kilogrammos főharang előállítása egy neves európai öntödében, a 78 százalék rézből és 22 százalék ónból álló alapanyaggal, a mintázással, az öntéssel, a díszítőelemek kialakításával és a hangolással együtt, 25–30 ezer euróba kerül. Egy ugyanilyen súlyú, 70 vagy akár 100 éves harang viszont közvetítőn keresztül 10–14 ezer euróért is beszerezhető.
Rejtett hibák, váratlan költségek
A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a papíron jelentkező megtakarítás könnyen pénzügyi veszteséggé válhat. Ha például a harangot korábban túl nehéz nyelv ütötte, vagy tűznek volt kitéve, apró, szabad szemmel nem látható repedések keletkezhettek benne. Ezek megváltoztatják az anyag szerkezetét, rontják a hangzást, és a harang az újabb ütések hatására akár néhány hónap alatt tönkremehet. Az ilyen hibák felderítéséhez költséges ultrahangos vizsgálat szükséges, amit a szűkös költségvetésű egyházközségek ritkán engedhetnek meg maguknak.
Másik komoly gond lehet a hangzásbeli összhang hiánya. Új harang vásárlásakor az öntöde szakemberei a meglévő harangok hangjához és a harangtorony akusztikájához igazítják az új darabot. A használt harang hangmagassága viszont már adott. Ha nem illeszkedik a többi haranghoz, kellemetlenül éles, fülsértő hangot adhat. Az utólagos javítás és hangolás pedig olyan bonyolult és költséges lehet, hogy elviszi az eredeti megtakarítást.
Harangok a feketepiacon
A használt harangok legális kereskedelme mellett a feketepiac is virágzik. A harangok különleges összetételű, nagy tisztaságú fémből készülnek, ezért a másodnyersanyagok lopására szakosodott bűnbandák célpontjai. Az elmúlt években Európa-szerte több olyan esetet is feljegyeztek, amikor akár működő templomokból is harangokat loptak el.
A tolvajok éjszaka, darus teherautókkal és hidraulikus eszközökkel emelik le a több száz kilogrammos harangokat az elhagyatott vagy gyengén őrzött vidéki harangtornyokból. Titkos raktárakba szállítják őket, ahol kisebb darabokra törik, hogy eltüntessék az eredetükre utaló nyomokat, majd illegális fémhulladék-telepeken értékesítik. Így a jelentős történelmi és kulturális értéket képviselő harangokból mindössze néhány ezer eurót érő fémhulladék lesz.
Ha azonban a tolvajok tudják, hogy egy harang a magángyűjtők számára is értékes lehet, más útvonalon próbálják értékesíteni. A feketepiacon a 19. század előtt öntött, gazdag barokk domborművekkel, vallási ábrázolásokkal és adományozói feliratokkal díszített darabok érnek a legtöbbet. Ezeket gyakran hamis dokumentumokkal, például kerti dísztárgyként vagy ócskavasként feltüntetve csempészik át a határokon. A legfontosabb célállomások Észak-Amerika és Kelet-Ázsia tehetős magángyűjtőinek kollekciói.
Az egyházmegyék és az Interpolhoz hasonló nemzetközi rendőri szervezetek ezért szigorították az ellenőrzést. Használt harangot ma már nem lehet legálisan vásárolni pontos eredetigazolás, az egyházi vagyon elidegenítéséről szóló hivatalos határozat, valamint a korábbi templom bezárását igazoló dokumentáció nélkül.
Fotó: Magnific

