Előző írásomat azzal zártam, hogy – Szerbiához viszonyítva – „Magyarország még, Horvátország pedig már más dimenzióban futballozik”. Hát most a vb-döntőt felvezető eszmefuttatásom kulcsszavai is a még és a már lesznek.
Nemzeti válogatottak esetén érdekes a generációváltásokat tanulmányozni. A horvátoknál például húsz év telt el a két beérett, korban és csoportdinamikai téren is csúcsra ért csapat megjelenése között. 1998-ban Davor Šukerék – akik valójában még a komplett délszláv futball termékei voltak – világbajnoki bronzérmesek lettek az X generáció (kb. az 1960–1979 közt születettekre érvényes a kifejezés) képviselőiként, míg a Modrić-féle brigád most minimum ezüstöt fog nyerni az Y generációhoz (1980–1995) tartozva. Tehát a folyamatmenedzsment sikeresnek mondható részükről.
Mivel a ’98-as generáció legjobbjai gyakorlatilag a mai válogatott játékosok szüleivel egykorúak, így nekem igencsak szembetűnő, hogy a horvát játékosok – legalábbis a kiválasztottak – sokkal több élsportolói alapértéket mentettek át magukba elődeiktől, mint amennyi a mi környezetünkre jelenleg jellemző. Gondolok itt Szerbiára és Magyarországra. Általánosságban és a focira vetítve is igaznak tartom, hogy az Y generáció tagjai – látván, hogy szüleik csak kemény, megfeszített és kitartó munkával tudták fenntartani családjukat – inkább egy kényelmesebb életfelfogásra váltottak, miszerint nekik alapból jár a jólét.
Később lépnek be a munkaerő-piacra, később alapítanak családot és a felelősség-vállalás elkerülése is alap. Szóval a jelenlegi horvát válogatott nem egy tipikus Y generációs csapat. Aki pedig úgy viselkedik, az még rendesen oda sem ért Oroszországba, már ment is haza (Nikola Kalinić). Az alappilléreket sikerült megtartaniuk, miszerint továbbra is hisznek a kemény munkában, vállalják a felelősséget a saját feladataik elvégzéséért, kellő nemzeti öntudattal bírnak, kollektíven önzőek, azonnal felismerik a játék összefüggéseit az átmenetekkor (labdaszerzés/labdavesztés pillanata), állandó a lélekjelenlétük…
Forrás: FIFA.tv
…és most jöhetne a célzott kiválasztás témája.
Nálam az elmúlt öt év egyének karakteres egyéniséggé fejlesztéséről is szólt. Ennek tapasztalataiból született egy könyv, mely nem véletlenül kapta Az intelligens ragadozó címet. Így hívom ugyanis a posztoktól függetlenített élsportolói karakterideált. Képzett játékos és kiváló versenyző egy személyben.
Forrás: M4Sport.hu
A két kameraállásból is kimerevített pillanat jól mutatja, hogy az angol védelem igazán intelligensen zárja a területeket, ahogy azt a legmagasabb szinteken tanítják; jók a távolságok, elvileg kiszámítható keretek között tartják a játékot, de gyakorlatilag mégsem, mert a horvát csatárból előjön a ragadozó is, amellett, hogy játékintelligenciája által felismeri a lehetőséget. A ragadozó akkor támad, ha éhes; Mandžukić pedig az elsőtől az utolsó percig éhes volt, ez tartotta éber állapotban még hullafáradtan is, a társaival együtt. Végül a különbséget is ennek tudom be.
Nagyon lebutítva a horvát képletet, azt fogalmazhatnánk meg, hogy olyan kölyköket keresnek és találnak, akikben benne lakozik a potenciális intelligens ragadozó (nem csak a magyarosan képzett játékos, nem csak a szerbesen agresszív versenyző), majd egyfajta konzervatív pedagógiai módszerrel felnevelik. Ezután szinkronba hozzák a játékukat – a felnőtt mezőnybe integrálással összekötve – a nemzetközi sztenderd elvárásokkal, így eladhatóvá válnak, a játéktudásuk és a mentalitásuk pedig szilárd alapja lehet a későbbi beválásnak valamelyik topbajnokságban. A válogatottat nyilvánvalóan a már nemzetközi szinten edződő, folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményre képes futballistáikból szervezik csapattá, de úgy, mintha ösztönösen tudnának labdaszerzésből kontrázni, bontani és folyamatos nyomást gyakorolni a betömörült ellenfélre is.
A döntőben előreláthatólag annyi lesz a probléma, hogy a franciák is tele vannak intelligens ragadozókkal, csak a liberálisabb értékrendben felnövő fajtából.
Apró Attila, a Délvidék labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya
Nyitóképünkön a horvát válogatott játékosai és a szakmai stáb, az angolok elleni 2:1-es győzelmet követően (forrás: fifa.com)
