Nem először hallottunk a vajdasági magyar vezér szájából nyakatekert, dagályos mondatokat. Pásztor István retorikájában mindig valamiről „szól a történet” – de a legutóbbi, nyilván tudat alatt, pontosan a politikai pökhendiségről. A téma természetesen a szabadka–palicsi helységnévtáblák magyartalanítása, amiről a Szabad Magyar Szó is beszámolt (ellentétben azzal, ahogyan a pártnapilap meghamisította a főnök szavait, a magas kormány által támogatott hír- és trollportálok pedig gondosan elhallgatták):
„Ezelőtt egy-két nappal elindult a vajdasági magyar közéletben – elsősorban itt, az internetes felületeken – a ketrecrázás a helységnévtáblákkal kapcsolatban.” (Pásztor István, Szabadka, aug. 27.)
Érdekes, színes kifejezés a ketrecrázás, de nem emlékszem, hogy komoly diskurzusban valaha is találkoztam volna vele. Utánanéztem hát a Google keresőjében, és lám, Pásztor István aranyköpése az ötödik meg a hatodik helyen jött ki a mindössze 5140 találatból, közvetlenül a „Mit tegyek, hogy a törpenyúl ne rázza a ketrecet?” kérdésre adott válasz („a ketrecrázás azt jelenti, hogy veled szeretne lenni, futkosni, játszani akar”), valamint a Magyar Vadászgörény Klub bejegyzése között. Állatkertben viszont majmokat szoktunk látni így dühöngeni, amikor elegük van a bámész látogatókból. Alaposabban szemügyre véve a találatokat, többnyire ennek a három állatfajnak – no meg a hörcsögöknek – az izgatott viselkedésére mondják, hogy ketrecrázás.
Vagyis még véletlenül sem emberekre, főleg nem mondhatja ezt egy tapasztalt, vezető politikus, magas rangú állami tisztségviselő a saját választóira.
Mint emlékezetes, Hillary Clinton 2016-ban vereséget szenvedett, miután olyan jelzőket talált használni egy zártkörű vacsorán a szavazótábor egy részére, hogy „siralmas, nyomorúságos, menthetetlen”. Feltételezzük, hogy a vajdasági vezetőnek nem ez a szándéka.
De szerencsére Pásztor igyekezett…
„ezúton is megnyugtatni minden aggódónak a lelkiismeretét, hogy a táblák vissza fognak kerülni a helyükre, és nem kell a közvéleményt rombolni, nem kell az embereknek az életkedvét elvenni abban a reményben, hogy ebből esetleg valamiféle politikai előnyöket és rating-beli előnyöket lehet kovácsolni”.
Valahogy így nézhet ki, amikor a tükör lekever egy pofont: A lelkiismerete ugyanis nem annak nyugtalan, aki a problémát nyilvánosságra hozza, hanem esetleg éppen annak, aki azt két hónapig elhallgatta. Így viszont az idézet egy tökéletes pásztori parapraxis, azaz freudi elszólás. A pszichoanalízis megalapozója szerint ugyanis:
„… nyelvbotláskor mélyre temetett vágyaink, gondolataink törnek felszínre, így ezek az elszólások a tudattalan létezésének meggyőző bizonyítékai.” (Hegedüs Barbara magyarázata)
Ezek szerint talán annak is, hogy vezető politikusunknak mégiscsak van – ha mélyen rejtőzködik is – lelkiismerete. Talán a ketrecet is rázhatná az a lelkiismeret – hátha kiszabadul.
