Kiadták az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) friss jelentését, amely szerint sokkal súlyosabb következményekkel jár a klímaváltozás, mint korábban gondolták. A riport szerint a drámai hatások csak akkor elkerülhetők, ha a világgazdaságot eddig példátlan sebességgel állítják át egy új, fenntarthatóbb modellre, írja a qubit.hu.
A hétfőn bemutatott jelentés szerzői szerint ha az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi ütemben folytatódik, 2040-ig világszerte súlyosabbá válnak a szárazságok, ezáltal nő a nyomor, a part menti területeket pedig elönti a tenger. A jelentésben leírt jövőbeli világot egyre súlyosbodó élelmezési válságok, pusztító erdőtüzek jellemzik, és már 2040-re – tehát jóval hamarabb, mint egy emberöltő – várható a korallzátonyok szinte teljes kipusztulása.
A jelentést 40 ország 91 tudósa állította össze több mint hatezer tanulmány elemzése után azzal a céllal, hogy értékeljék a párizsi klímamegállapodásban rögzített másfél Celsius-fokos globális felmelegedési cél környezeti hatásait. (A párizsi éghajlatvédelmi egyezményben valójában arról rendelkeztek, hogy a felmelegedést 2 fok alatt tartják, de törekednek arra, hogy csak 1,5 fok legyen.)
Bill Hare fizikus, több korábbi IPCC-jelentés szerzője szerint a „sokkoló” jelentés meglehetősen aggasztó képet fest fel, mint mondta, mindezzel még alig néhány éve sem voltunk tisztában. Myles Allen oxfordi klímatudós, az új jelentés egyik szerzője szerint nincs mese, vissza kell fordítani a kibocsátási trendeket, és ehhez szinte egyik pillanatról a másikra kell átállítani a gazdasági modellt.
Az új jelentés szerint amúgy már a jóval kisebb mértékű, másfél fokos felmelegedés is elegendő a drámai következményekhez, amelyek költségét a jelentés 54 billió dollárra becsli. Ha elérjük a 2 fokos melegedést, a számla 69 billió dollárra nő, bár a jelentésben nem adták meg, hogy mennyi idő alatt. Jelenleg már az 1,5 Celsius-fokos emelkedés kétharmadánál járunk, az 1850-es évek óta már 1 fokkal nőtt a hőmérséklet, és ez is elég volt az extrém időjárási jelenségek gyakoribb megjelenéséhez.
Ahhoz, hogy a hőmérséklet növekedése ne érje el a 1,5 Celsius-fokot, legkésőbb 2020-ban tetőznie kellene a szén-dioxid-kibocsátásnak (ami nemrég döntött rekordot);
- a 2030-ig hátralévő években a 2010-es szinthez képest 45 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását;
- 2050-ig pedig 100 százalékos csökkenést (tehát nettó nullához közeli értéket) kellene elérni. Jelenleg az elektromos energia 40 százalékát még mindig szénerőművek termelik, 2050-re ennek 1-7 százalékra kellene csökkennie;
A megújuló forrásból származó (pl. nap- és szél-) energia jelenleg 20 százalékos részesedésének a század közepére 67 százalékra kellene nőnie az elektromosenergia-mixben.
A gyors gazdasági paradigmaváltás a szerzők szerint elvileg lehetséges, politikailag azonban igen kicsi a valószínűsége. A szén-dioxid-kibocsátást például magas adókkal vagy árakkal kellene visszaszorítani
A jelenlegi kibocsátás mellett már 2030-ban, legkésőbb a 21. század közepére túlleszünk a lélektani határon.
Ha 2 fokkal nőne a légkör hőmérséklete, a jelentés szerint a trópusi tájakon élő emberek „aránytalanul gyors kitelepítése” válna elengedhetetlenné. Aromar Revi, a jelentés egyik szerzője, egy lakhatási kérdésekkel foglalkozó indiai intézet igazgatója szerint ezáltal „a világ néhány pontján irrelevánssá válnának a nemzeti határok. Egy fallal vissza lehet ugyan tartani 10-20 ezer embert, de tízmilliót már nem.”
Fotó: Pixabay
