A környezetvédelmi minisztérium adatai szerint Szerbia lakosságának 55 százaléka él mindössze olyan lakásokban és házakban, amelyeknek van szennyvízelvezető-csatornarendszerük, és ezeknek is mindössze 7,3 százalékát tisztítják meg biológiailag, ettől is kevesebb esik át kémiai tisztításon is.
A meglévő csatornahálózat átlagosan 35-40 éves. Ahhoz, hogy Szerbia minden lakosához eljusson ez a szolgáltatás 10.400 kilométer csatornahálózatot kell kiépíteni, továbbá 359 darab víztisztító állomást, ami a Danas cikke szerint 3,4 milliárd euróba kerülne.
A szeméttelepekkel sem állunk sokkal jobban, hiszen a legtöbb kommunális hulladékot nem telepekre helyezik el, belőlük ugyanis mindössze tíz darab van, 8 regionális és két községi, így ezekre a hulladék mindössze 30 százaléka kerül. Az összes többi szemetünk a 3.500 nem rendezett szeméttelep egyikére kerül. A hulladék mindössze három százalékát hasznosítják újra, míg az EU követelése, hogy ez 2020-ig legalább 50 százalék legyen.
Ez csupán néhány probléma azok közül, amelyeket Szerbiának meg kell oldania ahhoz, hogy eleget tegyen a 27-es tárgyalási fejezetnek. A megoldás legalább 11,5 milliárd euróba kerül.
