A Heidenheimer Zeitung (Heidenheimi Újság) keddi (2018. 10. 23.) számában megjelent egy cikk, ami igencsak érdekes a délvidéki / vajdasági magyarok számára, Maga a cím (Heidenheim: Einwohnerzahlen steigen weiter an – Heidenheim: A lakosok száma továbbra is növekedik) már sejteti a kapcsolatot, de az ott közölt képek és adtok attól sokkal beszédesebbek.

A képen a Heidenheim Körzet önkormányzati központjait lehet látni, illetve mindegyik mellett az adott önkormányzatban az idei márciusban élők számát (Heidenheim an der Brenz – 49.512, Giengen an der Brenz – 19.591, Herbrechtingen – 13.010, Gerstetten – 11.559, Steinheim am Albuch – 8.579, Königsbronn – 7.134, Nattheim – 6.152, Sontheim an der Brenz – 5.496, Niederstotzingen – 4.639, Dischingen – 4.354, Hermaringen – 2.172). Amennyiben e számokat összeadjuk, megkapjuk a körzetben akkor élők számát, azaz a 132.198 lakost. Sajnos, az önkormányzatokban a városokhoz (nagyobb településekhez) tartozó kis falvak nincsenek külön feltüntetve, így legalább a Heidenheimhez tartozóakat felsorolom, mivel a környékünkről kivándoroltak a város mellett itt is élnek (Mergelstetten, Reutenen, Schnaitheim, Brünneleswiesen, Kleinkuchen, Grosskuchen).

A cikkben találunk egy grafikont is, ami megmutatja, hogy az egész körzetben hogyan változott a lakosok száma.

Azért fontos ezeknek az adatoknak a megismerése, mert 2015. márciusáig csökkent rohamosan a körzet lakossága, és milyen érdekes, pont 2014-2125 időszakban kezdődött a délvidéki / vajdasági magyarok kivándorlásának legnagyobb hulláma (ami még ma is tart). A vizsgát időszak első évében 2045, a másodikban 521, a harmadikban pedig 663, azaz összesen 3.329  személlyel növekedett Heidenheim körzet lakosainak száma.

Nem véletlen, hogy a cikk a körzetben élő külföldiek számáról sem feledkezett meg. A következő megállapítást tartalmazza: ”Mivel a külföldiek száma az utolsó egy év alatt 1316-tal nőtt, így ma 19 580 ember él a körzetben, akiknek nincs német útlevelük.” Százalékban is kimutatták mindezt, tavaly márciusban a körzet lakosságának 13,9%-a, míg egy évvel később 14,8%-a volt külföldi. Úgy tűnik, az eddigi becsléseinket ezek az adatok megerősítik, ugyanis Magyarkanizsa községből Heidenheim környékére kivándoroltak számát 3-4.000,00 személyre becsültük, ebből pedig az következik, hogy a magyar nemzeti közösségünk ide érkezett tagjainak a száma pedig ennek több mint a duplája. Félő, hogy amennyiben ebből általánosítunk, akkor már nem beszélhetünk pár tízezer eltávozott magyarról, kénytelenek leszünk (még az uralkodó politikai garnitúra is) beismerni, ez a szám immár a százezerhez van közelebb.

Magyarkanizsa község polgármestere a községnapi beszédében igencsak érdekes megállapítást tett, azt kénytelen vagyok szóról szóra idézni:

„A kiszámíthatóság, a biztonság és a stabilitás megteremtése a cél…”

Úgy tűnik, Magyarkanizsa községben ezt a célt már elértük:

  • Immár kiszámítható a polgárok elvándorlása, még az is megbecsülhető, ha tovább így folytatódik, tíz éven belül nemcsak Újfalu, Kishomok, Völgyes, hanem más település is elnéptelenedhet!
  • A községünkből származó elvándoroltak, azaz a lakosok több mint 20%-a nemcsak fizikai létében, hanem szociálisan is biztonságban él. De azt se felejtsük el, vannak kiválasztottak is, akiknek pedig szavatolják a biztonságát!
  • Stabilitás is van, például a beruházásokban, hiszen több millió dinárt költöttek az elkészült (de még senki által nem használt) magyarkanizsai buszállomásra, a horgosi (akár a Luca-székéről is elnevezhető) ipari parkra, a Gabrić és Orom között több mint egy évtizede épülő regionális hulladéklerakóra (amely ki tudja mikor kezd majd működni, mert senki nem tudja, hogyan lehet majd megközelíteni, mert a jelenlegi úthálózat erre nem alkalmas) stb. Egyszerűbben, stabilitás van a fejlesztési pénzek ésszerűtlen elkótyavetyélésében!