Mindannyian különbözőek vagyunk, mindenkinek más az ingerküszöbe, a tűréshatára. Emiatt aztán van akinél előbb, van akinél később lesz tele az a bizonyos pohár. Ez az élet minden területére igaz, így ez alól a véleménynyilvánítás sem kivétel.
Természetesen a véleménynyilvánításnak is vannak a társadalom számára elfogadható módjai.
Az viszont, amit a Vajdasági Magyar Szövetség legmegbízhatóbb pártkatonái álnevek mögé bújkálva művelnek a Jó Reggelt Vajdaság (már a portál neve is hibás) felületen, nagyon távol áll a jóízléstől és az újságírói szabályoktól (is). Az említett felületen korábban jelentek meg névvel is írások (Paskó Csaba, Dolinszky Gábor, Juhász Attila, Sztantity Szebasztián, Pósa Károly, Erdődi Edvina, Venczel Valentin, Szőke Anna), az utóbbi időben azonban ez szinte teljesen megszűnt, és csak zsebek, illetve kibic publikálják a sértegető, hazugságokon alapuló förmedvényeiket, Paskó atya ír néha egy-egy tudósítást, valamint az LMT álnév mögé bújó személy írja a Prosperitati Alapítvány nyerteseivel készült interjúkat, cégbemutatókat.
Nemrég Németh Ernő, a Szabadkai Rádió utolsó főszerkesztője gondolta úgy, nem tud elmenni szó nélkül az őt ért, természetesen álnév mögé bújó, alpári módon írkáló személy vádjai mellett, s a Facebookon közzé is tette a reakcióját az írásra:
REAGÁLÁS A JÓ REGGELT VAJDASÁG ÍRÁSÁRANem szoktam reagálni a Különböző Facebook-csoportok írásaira, a Jó reggelt…
Posted by Ernő Németh on Sunday, November 11, 2018
A magyarkanizsai Pósa Tamara a „Tőke János, Tomek Viktor, Kókai Péter-kampánycsendben ordibálók” című írásra küldte el a JRV-nek a reagálását, mivel az újságíró szakma szabályai azt diktálják, ahol megjelent az eredeti cikk, ott kell rá reagálni. Persze, ez csak akkor működhet, ha a honlap szerkesztői engedélyt kapnak a feletteseiktől, hogy teret adhatnak a másként gondolkodóknak. A Jó Reggelt Vajdaság esetében azonban ez nincs így, ott csak egy vélemény jelenhet meg, az pedig kizárólag olyan, ami megfelel a Vajdasági Magyar Szövetségnek.
Pósa Tamara vasárnap küldte el reagálását a magát véleményportálnak nevező honlapnak, azonban szerdáig válaszra sem méltatták, annyit sem írtak vissza neki, hogy nem közlik a szövegét. Mivel a Sajtószabadság Alapítvány továbbra is azt vallja, hallgattassék meg a másik fél is, így a honlapunkon közzétesszük a reagálást:
Reflexió a Jó Reggelt Vajdaság álneves förmedvényeire
Kedves Vajdasági Magyar Szövetség, és az őket szolgáló, Jó Reggelt Vajdaság néven futó véleményportál. Már, ha ez utóbbi egyáltalán nevezhető véleményeket közlő online felületnek ebben a térségben. Engedjék meg, hogy ezúton reflektáljak a Szabad Magyar Szót, ezen belül is elsősorban a kollégáimat és az engem ért, mérhetetlenül gyalázkodó, egyértelműen indulatokkal teli, már-már irigységben gazdag, szégyenteljes – rólunk, az „újságíróik” által alkotott véleményükre!
Azt gondolom, hogy egy újságíró akkor jó és hiteles abban, amit csinál, ha az adott térségben, ahol tevékenykedik, megmutat egyaránt jót és rosszat is. És azt is gondolom, hogy a véleményeket publikáló online felület is akkor jó és hiteles, ha többek között az alább felsoroltakkal foglalkozik, és az olvasó elé tárja a különbözőségeket, az eltérő véleményeket, és több szempontból világít rá egy-egy kérdéskörre.
Vagyis:
Ha beszél kormányt és ellenzéket egyaránt dicsérő és kritizáló témákról.
Ha beszél a tabukról.
Ha beszél és folyamatosan kutat érdekes, olvasókat megmozgató témákról.
Ha beszél – esetünkben – a vajdasági emberekről.
Ha beszél – esetünkben – a vajdasági emberek gondjairól, helyzeteiről.
Ha beszél a környék és az országhatárokon átívelő tehetségesekről.
Ha beszél jó kezdeményezésekről.
Ha beszél rossz kezdeményezésekről.
Ha beszél a politikáról.
Ha beszél az egészségügyről.
Ha beszél az oktatásról.
Ha beszél a kultúráról.
Ha beszél az ünnepekről.
Ha beszél a gyermekvédelemről.
Ha beszél különböző tematikával bíró térségi eseményekről.
Ha beszél a külföldön való létről, azok miértjeiről, és okairól és így tovább.
Azonban mindez csak egy töredéke annak, hogy mi az, amiről beszélni kell, illetve beszélni kellene.
A legfontosabb viszont nem más, mint ezt NÉVVEL, hivatkozásokkal, biztos információkkal, tisztán és érthetően tenni.
A fentebb leírtak sora természetesen hosszasan bővíthető, ugyanis a mai online világ igényei és felületei megkövetelik a naprakészséget, a pontosságot és a folyamatos hírhajszát. Ennek próbálnak hát nagy erőkkel eleget tenni a lapok vezetői és újságírói, szerte a világban. Mert egyszerűen az emberek ingerküszöbe ezt követeli meg.
Úgyhogy (nem) kedves Jó Reggelt Vajdaság, és az ezen oldalon tevékenykedő, magukat újságírónak nevező, bennünket szanaszét alázó kollégák!
A 2018. július 11-én „Reagálás: Kanizsa Feszt” címen megjelent, engem ócsároló cikket még csak-csak befogadta a gyomrom. Bár azzal a résszel vitatkoznék, ahol húszévesnek és néhány cikket publikált firkásznak neveznek.
A Pósa Tamaráról szóló cikk néhány sora
Annál is inkább, mivel már nem vagyok húszéves és több mint négy éve annak, hogy újságíróként tevékenykedem. Mindezt hivatalossá a Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Karon, média kommunikáció – moderátor szakirányon tettem, az idei évben, amikor is oklevelet szereztem a hivatásomról.
Viszont, a 2018. november 6-án „Tőke János, Tomek Viktor, Kókai Péter-kampánycsendben ordibálók” címen futó, a Szabad Magyar Szó felületét és ezzel együtt a kollégáimat gyalázó írásukat már nem fogadta be a gyomrom.
Részlet a Jó Reggelt Vajdaságon megjelent írásból
Nem fogadta be, mert uszító.
Mert egyszerűen nem méltó az újságírói hivatáshoz.
Mert köze nincs a publicisztikai műfajhoz, ahogy a reagáláshoz sem.
És úgy egyáltalán, egyetlen egy követelménynek sem megfelelő, igazságokat még nyomokban sem tartalmazó írásról van szó.
Így hát az én szememben az utóbbi időben szinte csak álnév mögé bújó, sértegető, pocskondiázó, valótlanságokat állító VMSZ-portál ismét leszerepelt.”
