A belgrádi Crvena zvezda Labdarúgóklub második csillaga, Dragoslav Šekularac 81 éves korában távozott az élők sorából.
A jugoszláv labdarúgó-válogatott tagjaként olimpiai és Európa-bajnoki ezüstérmes játékos a pályán szinte minden meccsén csodát művelt a labdával. Igazi varázsló volt, aki őrületbe kergette az ellenfél labdarúgóit.
Šekularac 1937. november 30-án született Štipen, s a szakértők szerint minden idők legjobban cselező jugoszláv labdarúgója volt. Rajko Mitić után ő lett a Crvena zvezda második csillaga.
Hogy játékosként nem vitte még többre, annak szerinte a magas rangú kommunista vezetők, Slobodan Penezić és Aleksandar Ranković voltak az okai. Ahogy egyik nyilatkozatában kiemelte: ma egy közepes szintű focista egy hét alatt keres anynyit, mint amennyit ő egész pályafutása során…
„Huszonegy éves voltam, amikor Gianni Agnelli el akart vinni a Juventushoz. A tulajdonost nem érdekelte az ár, mindenképpen szerződtetni akart. Sajnos azonban ekkor közbeszólt a politika. Penezić és Ranković egyes források szerint nem elégedett meg a 600 000 dollárral, hanem azt kérték, hogy Agnelli fektessen be egyes gyárakba. Az olasz három napig volt Belgrádban, utána megunta a dolgot, és hazament. Nekem pedig elment a kedvem a labdarúgástól – mondta Šekularac, aki hozzátette, utána több butaságot is csinált, s ezek közül az egyik az volt, amikor megütötte Pavle Tumbas játékvezetőt.
„A bíró provokált, de akkor sem lett volna szabad megütnöm. Az akkori államvezetésben mintha páran csak ezt várták volna, mivel labdarúgóként és emberként is meg akartak semmisíteni. Eltiltottak, és másfél évre elküldtek katonának.” – nyilatkozta pályafutásáról Šekularac, aki a közel kétéves kihagyás után már nem tündökölt régi fényében.
Šekularac ötször nyert jugoszláv bajnokságot, háromszor volt kupagyőztes, s egyszer a kolumbiai bajnokságban is aranyérmes volt. Az 1956-os olimpián tagja volt az ezüstérmes jugoszláv válogatottnak, s 1960-ban is szerepelt a nemzeti együttesben, amely az Európa-bajnokságon lett második. Az 1956-os és az 1962-es időszak között negyvenegyszer lépett pályára a jugoszláv válogatottban, s hatszor volt eredményes. Az 1989/1990-es iényben a Crvena zvezda edzője volt, s a csapat a bajnokságot és a kupát is megnyerte.
