Harmincnegyedik napja tart Amerikában a részleges kormányleállás. Pénteken, az ötödik hét utolsó napján második kétheti bérét sem kapja meg 850 ezer alkalmazott, a külső beszállítókról nem is beszélve. Donald Trump elnök továbbra is kitart amellett, hogy a mexikói határfalra követel 5,7 milliárd dollárt, a képviselőházi hatalmat gyakorló demokraták pedig adnának ugyan már annyit is határbiztonságra – de falra, kerítésre nem, mert azt hatékonytalannak és erkölcstelennek tartják. A Szenátus – a republikánus többség ellenére – decemberben egyszer már megszavazta a „falatlan” változatot, de Mitch McConnell munkaelnök (akinek koreai bevándorló felesége Trump kabinetjében közlekedési miniszter) most nem hajlandó ugyanazt napirendre tűzni, hanem beállt az elnök háta mögé.
Tarthatatlan helyzet
Országszerte folynak a tiltakozások a patthelyzet ellen, már a Kongresszus épületében is hangos tüntetéseket rendez a közigazgatási dolgozók szakszervezete. Trump népszerűségi görbéje az eddigi legalacsonyabb szintre süllyedt. Ezt nyilván ő is belátta, mert a kötélhúzás másik szimbolikus „kötelét” szerda este elengedni látszott – pedig korábban éppen azon a vonalon tűnt úgy, hogy sikerül legyőznie Nancy Pelosi kaliforniai demokratát, a Képviselőház elnökét.
Az amerikai elnök csak akkor szólalhat fel a Kongresszusban, ha arra felhatalmazzák
Az esély
Trump múlt hétvégi „falbeszédének” úgyszólván semmilyen hatása nem volt, de az elnök arra számított, hogy a január 29-ére kitűzött Unió-beszéddel – és az akörüli szokásos csinnadrattával meg saját pártjának percenként felugráló tapsolóival – majd képes lesz a 30-40 milliós nézősereg körében növelni népszerűségét. (Az eddigi legnépszerűbb beszédet Bill Clinton tartotta még 1993-ban, 66,9 millió néző előtt.)
Az alkotmány kötelezi az elnököt arra, hogy minden év elején jelentést tegyen a Kongresszusnak „az Unió helyzetéről”. Az ország történetének első százhúsz évében ezt írásban tették meg az elnökök, de Woodrow Wilson (aki korábban politikatudományból doktorált, vagyis értett a „szakmához”) 1913-ban személyesen adta elő a jelentést a Kongresszus mindkét házának együttes ülésén – és ez azóta hagyománnyá vált. Jelentős szerepet játszott ebben a sajtó – és különösen a televízió – befolyásának terjedése: az amerikai elnök így tud(ott Trump előtt) legjobban saját elképzeléseihez támogatást szerezni, hiszen ahhoz nincs joga(!), hogy törvénytervezeteket, vagy akár csak költségvetés-tervezetet nyújtson be – azoknak a Kongresszusból kell eredniük.
Megtarthatatlan beszéd
Nos, az amerikai politikai rendszerben még ez sem olyan egyszerű. Az elnök ugyan bármikor ellátogathat a Kongresszusba, de csak akkor szólalhat fel, ha arra külön felhatalmazzák! Mivel a Szenátus ülésterme sokkal kisebb, ezért az Unió-beszédet a képviselőházi ülésteremben szokták tartani, ahol annak az elnöke határozza meg a napirendet.
Nancy Pelosi január 3-án el is küldte Trumpnak a hagyományos meghívót, de 16-án egy újabb levélben felkérte az elnököt, hogy – a kormányleállás miatt – közösen határozzanak meg egy későbbi dátumot, vagy esetleg Trump írásban nyújtsa be jelentését. Pelosi biztonsági okokra is hivatkozott, tekintve, hogy a titkosszolgálat emberei is ingyen dolgoznak.
Nancy Pelosi (D-Kalifornia) képviselőházi elnök, aki visszavonta Trump meghívóját az Unió-beszéd megtartására (Fotó: J. Scott Applewhite, AP)
Ez a példátlan meghívó-visszavonás nyilvánvalóan felbőszítette Trumpot, aki közismerten nem tud mit kezdeni az erős nőkkel, hiszen a „gyengébb nemet” nyilvánvalóan annak is tekinti és elsősorban hivalkodásra, utódszülésre meg szórakozásra használja annak egyes tagjait. A visszavágást tehát eleve borítékolni lehetett.
Trump először azzal a gondolattal kacérkodott, hogy valahol máshol tartja meg az „Unió-beszédet” (ami akkor már nem is lenne az), esetleg a mexikói határon, falminta-díszletek előtt, vagy a Kongresszus körcsarnokában, hogy mégiscsak legyőzhesse Pelosit.
Néhány nap gondolkodás után Trump szerdán levélben válaszolt a képviselőházi elnöknek és kijelentette, hogy „utánanézett”, nincs biztonsági veszély, mégiscsak el fog menni a Kongresszusba megtartani a beszédet: „Ezennel elfogadom az eredeti meghívást” – írta a diadalra számító elnök.
Pelosi azonban meghátrálás helyett azonnal visszavágott, és most már – alternatív javaslat helyett – kerek-perec visszavonta a meghívást és megmondta az elnöknek, hogy amíg a kormányleállás tart, addig nem lesz Unió-beszéd.
A meglepetés
Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett: Trump még aznap este meghátrált és bejelentette, hogy akkor majd egy későbbi időpontban fog beszédet tartani a Kongresszusban, mert „a képviselőházi elnök előjoga, hogy annak dátumát meghatározza”. Persze még ezt sem tudta megtenni gúnyolódás nélkül, hanem úgy magyarázta a visszakozást, hogy „Nancy Pelosi – vagy ahogy én hívom, Nancy – nem akarja hallani az igazságot.”
Egyelőre nem lesz tehát Unió-beszéd, de nemcsak az vált megtarthatatlanná, a helyzet is egyre tarthatatlanabb. Az ország történetének leghosszabb „kormányeltörését” valahogy helyre kell hozni, mert nemcsak a szemét gyülemlett fel a nemzeti parkokban, hanem a kisfizetésű kényszerszabadságoltak pénze és türelme is fogytán. Az amerikaiak 71 százaléka tartja úgy, hogy a határfal nem éri meg a kormányleállással járó következményeket.
