Nikola Kojo szerb színész az N1 televízióban vendégszerepelve azt nyilatkozta, amennyiben az immár két hónapja tartó kormányellenes tüntetések nem járnak sikerrel, akkor elhagyja az országot.
„Ez az utolsó pillanat, hogy megmentsük magunkat. Úgy vélem, ha ne adj’ Isten valami szörnyű forgatókönyv alapján mégsem lenne foganatja a tüntetéseknek, a családommal elhagyom az országot, nem számít, hogy hová és milyen körülmények között”.
Választ adva arra a kérdésre, kinek van még hitele, hogy beszédet mondjon a tüntetéseken, Kojo azt válaszolta „bárkinek, aki nem működött együtt a megszállókkal”.
„Így nevezem ezt a hatalmat. Ez nem politikai harc, hanem önvédelem. Aki nem lépett egyességre velük, aki nem húzott hasznot se belőlük, sem az előző hatalmakból, annak joga van itt lenni és felszólalni. Természetesen némelyeknek jogában áll rehabilitálni is önmagukat, akik nem sározták be nagyon magukat” – mondja Kojo.
Arról szólva, hogy mi ösztönzi arra, hogy részt vegyen a kormányellenes tüntetéseken elmondta, az államtól nem kapott semmit, de felelősséggel tartozik önmaga és gyermekei iránt, hiszen itt élnek „szörnyűségek és nincstelenség közepette”.
„Felelősséggel tartozom azok iránt az emberek iránt is, akiket intézményesítettek és úgy élnek ebben az országban, mint a börtönben. Amikor 30 évig nyomorban, nincstelenség közepette, pokolban élsz… többé nem tudsz szabadon viselkedni” – mondja Kojo.
„Hinnünk kell abban, hogy Vučić egy nap elmegy. Nem csak a választások az egyedüli eszköz erre. A tüntetések fő célja, hogy Vučić lemondjon” – állítja Kojo.
Hangsúlyozza, ez az utolsó esély és nem szabad meghátrálni a civilizált társadalomért vívott harc elől, de a fosztogatások ellen vívott harctól sem szabad megrettenni, amely nem csak az aktuális hatalomra jellemző.
„Ebben az országban többé nincs más választásunk. Ha ne adj’ Isten valami történik és a kormányellenes tüntetések megszűnnek, alábbhagynak, eloltódnak, akkor nincs más választásunk minthogy a szírekkel, afgánokkal együtt mi is útnak induljunk. Más lehetőség nincs a megmaradásra, de a megmaradás csak a teljes rendszer leváltása mellett lehetséges”.
