A közelmúltban elhunyt Nenad Grublješićnek, a közkedvelt Tiszavirág csárda tulajdonosának a halála pont képet ad arról a rendszernek a hibáiról, amelyben élünk.
„A férjem súlyos szívbetegségben szenvedett, a harmadik szívinfarktusa február 28-án volt. Megrémülve, négyszer is megpróbáltam telefonon értesíteni a mentőket, azonban ez nem sikerült, s közben a férjem szenvedett. A Szerb Haladó Pártnak a megalapítása óta tagjai vagyunk. Értelemszerűen mindent meg akartam tenni, ami tőlem telik, miközben a férjem haldoklott. Ezért felhívtam Nebojša Rakićot, községünk polgármester helyettesét, hogy segítsen. Mindössze pár perccel a telefonhívás után, otthonunkban megjelentek a mentők, s velük együtt Nebojša Rakić, aki magával hozta Miroslav Jolić pártkollégáját. A helységben, ahol a férjem tartózkodott, nem volt világítás, ezért Rakić tartotta a reflektort, miközben a mentőszolgálat tagjai behordták a reanimációhoz szükséges felszerelést.
Mivel Jolić volt a legmagasabb, ezért ő telefonjával világított mindannyiuk háta mögül. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem csak világit, hanem videofelvételt készít”
– mondta Grozdana Vukelić, az elhunyt felesége a Slobodna Subotica (Szabad Szabadka) honlapnak.
Azt, hogy felvételt készült a férje életének utolsó pillanatairól, és hogy ezt a videót meg is osztották az interneten, Grozdana Vukelić egy idősebb magyarkanizsai ismerősétől tudta meg.
– Az ember, akivel összefutottam, elmondta, tudja, hogy Nenad meghalt, mert létezik egy videó felvétel a haláláról. Lefagytam. Ekkor feljelentést tettem a rendőrségen és a páciensek jogi érdekkepviselőjénél.
Az özvegy azt állítja, Rakić és Jolić kellemetlenül rámenősek voltak férje halála után.
– Első benyomásra baráti vagy pártkollegializmusnak tűnt, hogy Rakić nyomatékosan ragaszkodott ahhoz, hogy ő menjen el személyesen a halotti bizonyítványért. Másnap, megbízta a városháza sofőrét, hozzon-vigyen engem, ahová csak kell. Nagyon kellemetlen volt, mert észrevettem, hogy folyamatosan tájékoztatja arról, hol jártunk, és mit sikerült elintéznünk. Időközben megtudtam, hogy Jolić, aki a felvételt készítette férjem haláláról, a tudtomon kívül hívogatja az embereket a férjem temetésére. Ami még rosszabb, meghívta azokat a személyeket is, akik a férjem ellenségei voltak, vagy rossz kapcsolatban voltak. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mindent a fejükhöz vágtam! Mindezek mellett a plébános azt javasolta, hogy férjemet Martonoson temessem el, mert ott a sírhelyért nem kell fizetni. Nagyon megsértett. Férjemet Magyarkanizsán temettem el, az édesanyja mellé. Nem voltunk gazdagok, főleg az utóbbi években, de nem is vagyunk potyalesők! A temetésen Rakić vitte a keresztet, a viselkedésük pedig sértette az én, és az elhunyt férjem tiszteletét.
Nebojša Rakić a Szabad Szabadka (Slobodna Subotica) honlapnak adott interjúban elismerte azt a tényt, hogy a mentőszolgálat az özvegy telefonhívása után ment ki a helyszínre, és hogy ő csak jót akart.
Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere, és helyettese, Nebojša Rakić
– Amíg az újraélesztés folyamata tartott, addig én a reflektort tartottam, Jolić pedig fentről világított. Biztos vagyok benne, hogy véletlenül készítette a felvétel, és abban is, hogy nem osztotta meg a világhálón – mondta Rakić.
Grozdana Vukelić pedig nyomatékosan állítja, márpedig elküldte a felvételt egy szabadkai rokonának, akinek a nevét is ismeri, és még egypár ismerősének.
– Az ismerősöm honnan tudna a felvételről, ha ő azt nem osztotta meg? Az, hogy a felvételt megosztotta, méghozzá Rakić tudtával, üzenetváltásunk bizonyítja, s ezeket az üzeneteket meg is őriztem.
Mindezek után, az özvegy újságírókhoz fordult, a Blic napilap egyik tudósítójához.
– Az újságírónő nagyon korrekt volt, és azt ígérte, hogy értesít majd, mikor jelenik meg az írás az újságukban. Ekkor történt valami, ugyanis a szerkesztő nagyon érdekelt volt a cikk nyilvánosságra hozásában, de valaki felhívta, aki nagyobb befolyással bír. Elmondta, hogy a cikket nem lehet nyilvánosságra hozni, mert több helyen is említi a Szerb Haladó Pártot. Kitörölték a szövegből a párt nevét, de végül akkor sem jelenhetett meg. Sajnos így működnek a dolgok ebben az országban.
Városainkban és községeinkben mocskos egyének uralkodnak, akik nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint a szerkesztőjük. Ettől függetlenül, nem hagyom annyiban a dolgot, amíg ezt a szégyent, ami a férjem emlékét sérti, akivel 27 évig osztoztam az élet nehézségein, ki nem törlöm.
A Szabad Szabadka (Slobodna Subotica) szerkesztősége hozzájutott a felvételhez, de csak egy képet tett közzé (mi is ezt használtuk nyitóképnek – a szerk. megj.), ami nem sérti a személyiségi jogokat. Cikkükben rámutattak arra a tényre, hogy egy rendezett országban a mentőszolgálat azonnal reagál ilyen esetekben, s mindenki, aki hasonló helyzetbe kerül, a 194-et kell hívni, nem pedig a polgármester helyettesén keresztül kell intézni azokat az ügyeket, amelyek esetében élet-halál kérdésről van szó.
