Ha mások előtt beszélünk róluk,
reménytelenül keserves hangon csak úgy emlegetjük őket
szegény néném
De vajon ki gondolna még szívesen a szegény nénékre
a családi ünnepek idején
Amikor a gazdag nagybácsik elé a reptérre járunk ki
a legszebb autóval, mintha menyasszonyért mennék
Ugyan ki hívna meg szerencsétlen nagynéniket a menyegzőre
S ha el is jönnek, idegesen csak leültetjük őket a kijárat közelében
az ajtó mellé, ahol a legtöbbet cigiznek
s ahová az étel is csak akkor érkezik meg, mikor már kihűlt
Ők soha nem töltik meg teljesen a létszámon felülieknek betolt
pótasztalt
S általában csak fél fenékkel ülnek, készen arra, hogy bármelyik
pillanatban átadják helyüket valami nagyon fontos vendégnek
A szegény nénéket csak a temetéseken látjuk
szívesen
mert mindig teljes öltözékük van feketéből
előkészítve bármilyen eshetőségre
és valóban megrázóan siratják
részben saját magukat is.
Zágráb, 2003. X. 17.
Szabó Palócz Attila fordítása
