Donald Trump amerikai elnök a floridai Orlandóban – a múlt csodáit idéző, de mára ütött-kopoottá vált Disney World szomszédságában – nyitotta meg 2020-as újraválasztási kampányát. Akárcsak 2017-es beiktatási beszédében – amikor pedig „elnökhöz méltó” váltást vártak tőle – most sem tudott mást hozni, mint legmélyebb önmagát: a féktelen önbálványozást, a minden másként gondolkodó ember elleni gyűlöletet, a politikai ellenfelek gátlástalan mocskolását.
Egy megfigyelő, aki 2016-ban megjósolta Trump lehetséges győzelmét, most azt mondja: Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra meg újra képes újat nyújtani. Trumpnak ez egyelőre nem sikerült. Floridában, ebben a nyugdíjasparadicsomnak elkönyvelt hintaállamban, hat demokrata elnökjelölt is vezet jelenleg az elnök előtt – mint ez a hevenyészett képernyőfotó is mutatja az egyik tekintélyes kutatóintézet adatai alapján.
A következő amerikai elnökválasztásra természetesen csak 17 hónap múlva kerül sor, és addig még millió váratlan dolog történhet. Ezért ezek a közvéleménykutatási adatok nem sokat jelentenek. Azt viszont jelzik, hogy az emberek egy része kezdi unni Trump örökös, üres mantráit.
Nyilvánvaló, hogy ez az ízig-vérig showman is tudja, hogy a közönséget egyre jobban fel kell csigázni. Ezért az elmúlt négy évből jól ismert szitkok és átkok – „csalárd Hillary”, „szélsőséges demokraták”, „népellenség sajtó”, „összeesküvő államgépezet” stb. – mellé megpróbált újabb mega-ígéreteket is felfűzni.
Azon túl, hogy az illegális bevándorlók millióit tervezi (éppen a mai nappal kezdve) deportálni (ami fizikai lehetetlenség), hiszen a sokat emlegetett „szép nagy falat” nem tudta megépíteni, és főleg nem tudta rákényszeríteni Mexikót, hogy az fizesse a falépítést, ahogy pedig első kampánya legelején megígérte, most „rengeteg betegséget meg fog gyógyítani, a rákot is beleértve”.
Egy régi nagy gondolkodó mondta – hadd ne említsük a nevét… –, hogy a történelem ugyan ismétli önmagát, de másodszor már csak szánalmas bohózatként. Ez a legjobb jellemzés Donald Trump újraválasztási kampányára is. Noha még mindig sokan vannak, akik gondolkodás nélkül hisznek abban, hogy ez a narcisztikus milliárdos a kisemberek pártján áll, nem pedig saját golfozó haverjainak az oldalán. Pedig ő maga dicsekedett vacsoratársainak azzal, hogy – az elmúlt két és fél év kormányzása során egyedülálló „sikerként” elkönyvelve az adócsökkentést – „ma sokszorosan gazdagabbá tettelek benneteket!”
Aki még hisz a hamis prófétáknak, az vessen magára – csakhogy mindenki más is megihatja a levét annak, ahogyan az Egyesült Államok ismét egy befelé forduló, önző, világgyűlölő imperialista akarnokká vál(ha)t ennek a politikai sarlatánnak a kezében.