Tizenhárom óra leforgása alatt 29 életet oltott ki – és több tucatnyit sebesített meg – a gyűlölet az Egyesült Államokban. Két és félezer kilométerre egymástól ugyanaz a legveszedelmesebb érzelem lövetett bele a tömegbe. Pontosan az a negatív szenvedély, amelyet Donald Trump négy éve kezdett szinte démoni erővel felkorbácsolni a fehér amerikaiak egy részében.

Nemcsak a 2015–16-os kampánybeszédei során, hanem azóta is, sőt az elmúlt hetekben fokozott erővel szónokol – már-már eszelősen, de legalábbis teátrálisan prédikál – az „idegenek” ellen uszítva. És az ő „idegenjei” már nem az iszlamista terroristák, hanem legújabban az amerikai Kongresszus azon tagjai, akik rá mernek mutatni az elnök bűneire és az országot marcangoló bajok forrásaira.

Trump úgy került hatalomra, hogy a munkahelyét és évtizedekig privilegizált globális helyzetét egyre inkább veszítő fehér munkásosztály arra hajlamos tagjaival elhitette: Amerika hanyatlását a „másféle emberek” okozták, a fekete elnökelőd a hibás mindenért. Beiktatási beszédében „amerikai vérengzésről” beszélt – de azzal nem az iraki háborúra vagy Vietnamra emlékeztetett, hanem arra, hogy az USA-ban „belső önpusztítás” folyik, méghozzá a színesbőrűek javára pusztítják „valakik” (Obama, a demokraták, az államgépezet, a liberálisok stb.) a fehér lakosságot.

Amikor tavalyelőtt nyáron Charlottesville-ben a neonácik meg a Ku Klux Klán kései utódai tüntettek, verekedtek, sőt egyikük autóval belehajtott a békés ellentüntetők tömegébe, akkor Trump annyit tudott kinyögni, hogy „Mindkét oldalon vannak jó emberek”.

Az elmúlt két hét folyamán a Kongresszus színesbőrű tagjait gyalázta a Twitteren és két kampánynagygyűlésen. Az elmúlt 24 óra két tömeggyilkossága után viszont „Isten áldását” küldte az El Pasó-i latinoknak meg a daytoni feketéknek. Miközben legalábbis az egyik elkövető – a huszonéves texasi Patrick Crusius – egyértelműen gyűlöletgyilkosságot hajtott végre, amit a gonosztett előtt alig egy órával a szélsőséges fehér szuprematista jobboldal közösségi hálóján egy 2300 szóból álló „kiáltvánnyal” meg is indokolt.

A kapcsolati háló „8chan” néven ismert, és köze volt a Hillary Clinton ellenes ordas hazugságokhoz, gyermekpornográfiához, a trumpista „Qanon” mozgalomhoz (Q betűs feliratú pólókat viselnek sokan az elnök népgyűlésein, ami arra utal, amit Trump ismételget, hogy ti. a „mélyállami” szervek mind őt üldözik, amikor jogellenes cselekedeteket vizsgálnak).

Reese Waters humorista „magyarázata" az amerikai magatartáshoz tömeggyilkosságok után (Twitter)

Reese Waters humorista „magyarázata” az amerikai magatartáshoz tömeggyilkosságok után (Twitter)

A belföldi terrorizmus kétségtelenül erősödik Amerikában, amióta Trump a politikai színtérre lépett, ugyanakkor nincs ellene olyan konkrét törvény, mint a „nemzetközi terrorizmus” ellen. Holott az előbbi a szeptember 11-ei repülős támadások óta háromszor annyi áldozatot követelt (8700-at a 2001-es háromezerhez képest), mint a külföldről sugallt terrorista cselekedetek.

Jogilag nehéz összekötni az elnök uszító, gyűlöletkeltő, félelem- és szenvedélyszító tüzes beszédeit. Ám a fehér szuprematista gyilkosok közösségi vallomásaiból egyértelmű, hogy Trump-követő fanatikusokról van szó, akik „áldozatként” tüntetik fel magukat a „fehér faj” védelmében.

A fehér szuprematisták – és Trump maga is – látszólag azt az Amerikát „védelmezik”, amelyet a fehér ember épített fel. Csak éppen elfelejtik hozzátenni, hogy a „dicső” társadalom a bennszülött indián lakosság kiirtására és földterületeinek elrablására alapozódott, valamint több milliós ingyen munkaerőre, amit a behurcolt rabszolgák jelentettek. A 19. században az olcsó – és akkor szintén gyűlölt – kínai munkaerő építette a kontinenst átszelő és gazdaságilag behálózó vasutakat. Száz éven keresztül az ír és olasz katolikus munkásosztály volt a gyűlölt és kizsákmányolt munkaerő. A 20. században többek között az európai zsidó (őket is etnikai gyűlölet övezte akkor, sőt még most is – ld. a zsnagóga elleni támadást) mérnökök és tudósok ezrei lendítették előre az amerikai technológiát. A hatvanas évektől kezdve pedig a latin-amerikai olcsó mezőgazdasági munkaerő tette lehetővé az európainál sokkalta olcsóbb élelmiszert.

Mindettől eltekinteni lehetetlen: a változás, a mássággal való keveredés genetikai törvényszerűség, úgyszólván az élet kulcsa. Aki ezt nem tudja, netán elhallgatja, maga is destruktív munkát végez.

Aki uszít, az pusztít. Nemcsak Amerikában. És nemcsak tűzfegyverrel.

Már annak a legzsigeribb érzésnek a felcsigázása is rombol – nemcsak egyéneket, hanem egész társadalmakat –, amire Trump politikai „ikertestvére” (Orbán Viktorról mondta ezt a tavasszal) tizenéve rájátszik (csak „elegánsabban”): mindennek a totális elutasítása, gyűlölete, eltiprása, ami „más, mint én vagyok”.

Gyászoló daytoniak a tömeggyilkosság másnapján. 2019. augusztus 4. (Fotó: Maddie McGarvey, New York Times)

Gyászoló daytoniak a tömeggyilkosság másnapján. 2019. augusztus 4. (Fotó: Maddie McGarvey, New York Times)

Amerikában persze összehasonlíthatatlanul több fegyver van a lakosság birtokában, mint Magyarországon. Míg az előbbi a tűzfegyver általi halálesetek számában világelső, addig az utóbbi az idegenek elutasításának európai uniós „bajnoka”: a 28 tagállam közül Magyarországon mondják legtöbben azt, hogy nem szívesen barátkoznának bevándorlóval (55%), sőt semmilyen társadalmi kapcsolatba nem szívesen kerülnének idegennel (73%) – ld. Eurobarometer 469, 38-39. oldal. A vezérpropagandának mindenütt megvan a hatása. Láthatta ezt az emberiség a fasizmus, a nácizmus, a bolsevizmus alatt – és manapság is.

Az álltólag kereszténységet védelmező politikusok Jézusra esküdöznek – holott a Názáreti Ember mindennek homlokegyenest az ellenkezőjét tette, vallotta, cselekedte, sőt meghalt érte.

FRISSÍTÉS:

A daytoni rendőrség azonosította a tettest Connor Betts 24 éves fehérbőrű fiatalember személyében, aki Dayton elővárosában élt. Az áldozatok között 6 fekete és 3 fehér ember van. A merénylő nagy hatékonyságú katonai támadófegyvert használt.


Sokkolt túlélők az El Paso-i tömeggyilkosság után. 2019. augusztus 3. (Fotó: Ivan Aguirre)