Élünk, dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk, meghalunk – ez a címe annak a könyvnek, amely egy Szerbiából külföldre elszármazott barátom kezébe került, miközben éppen a munkáját végezte a világ egyik legnagyobb, online kereskedelemmel foglalkozó cégénél.
Ahogy nála is, és bizonyára mások esetében is, az elméjébe hasított ez a felismerés, s elkezdett azon gondolkozni, hogy tényleg, valóban ennyi, és nem több lenne az élet? Valljuk be, nagyon sok ember élete leírható ezzel az öt szóval, amelyből egy háromszor ismétlődik, elárulva ezzel a súlyát, egészen szépen szemléltetve a munka mennyiségét egy élet során.
Arról viszont, hogy ne csak a könyv címéből álljon az életünk, mi is tehetünk. Bizonyára többen is elolvasták a múlt heti számban kezdődött sorozatunk első részét, amelyben egy édesanya írja le, mi vezetett odáig, hogy daganatot diagnosztizáltak nála.
Három héttel ezelőtt a közösségi oldalon jött szembe és rázott meg a hír, hogy egyik ismerősöm elveszítette a mindössze 48 éves testvérét. A fénykép felett ezt írta:
„Az élet egy pillanatkép. Szedd össze magad, és öleld meg a testvéredet, szeresd forrón a szüleidet, és gondolj arra, hogy rövid az élet, minden perc kincs! Szeressétek egymást!”
Nincs más dolgunk, csak annyi, hogy megfogadjuk a szavait, és akkor a rólunk, a mi életünkről szóló könyv címe néhány igével biztosan bővülni fog.
Az írás a Családi Kör augusztus 22-ei számában jelent meg.
