„Ezt én csinálom a legjobban!” A legsikeresebb kortárs magyar íróval, Lőrincz L. Lászlóval, azaz Leslie L. Lawrence-szel készült interjú befejező része (3.)

Egyszer utaltál a „kor szellemére”, hogy a Te műfajodban sem lehet azokkal az elemekkel dolgozni, mint száz évvel ezelőtt.

– Ma már sokkal dinamikusabban kell írni. Akciódúsabban. Akció, akció! Ez a varázsszó most a televízióban, a filmekben is. A régi Poirot, meg az egyéb akkori történetek jóval kevesebb embert érdekelnek, mint azok, amelyben lövöldöznek egy kicsit, verekednek egy kicsit, tehát mozgalmasabbak. Ez tulajdonképpen csak látszatkülönbség olyan értelemben, hogy a szerző tehetsége mindegyikben azért nagyon sokat számít. Akkor úgy kellett írni, ma már másként. Gyorsabb lett az élet – a regényekben is ennek kell érvényesülnie.

Nem ülhetsz a babérjaidon, hogy húsz évig jó volt, folytatom?

– Nem! Óriási változások vannak az én műfajomban és nálam is. Például a regények jelentős része egy zárt térben történik. A zárt tér annyit jelent, hogy az én esetemben, mondjuk, egy lámakolostorban. Adott szereplőkkel, adott helyen, adott térben. Ennek megvannak a szabályai, hogyan kell leírni. Ez egy elszigetelt dolog, egy kicsit olyan, mint egy Faraday-kalicka: ott bent vagy, és ott események történnek, miközben a külvilág viszonylag kevés szerepet játszik benne. Megjelent a mobiltelefon! Teljesen gajra vágta ezt az egészet! Mert ugye ma már nincs elszigetelt hely: ott a mobiltelefon a kezedben, és bármikor fölhívhatsz bárkit. Na, most itt ki kell találni, hogy mégis egy viszonylag zárt tér maradjon: hogy nincs térerő vagy ellopták a telefonodat, szóval valamilyen trükköket kell alkalmazni. Ma már nem lehet azt mondani, hogy egy kastélyban ülünk, a külvilágtól teljesen elzártan, esik az eső, beszélgetünk csupán, egy telefon volt, de elvágta valaki a zsinórját, és akkor az ott levők egymás között keresik a gyilkost, és nincs információjuk bizonyos dolgokról. Ma már az információ mindenütt ott van: a zsebedben, a kezedben stb. Ehhez kell kitalálni a történetet.

Sok ilyen változás van?

– Igen. Régen nehezebb volt új szereplőket behozni. Mondjuk, az egyik, akinek valakije valaki, szerepet játszik a könyvben, az éppen Amerikában van, vagy amerikai… Ma már nincs probléma, mert fölül egy repülőgépre, és ott van egy nap alatt. Még egy „apróság”. Annak idején a Leslie L. Lawrence-könyvek azonos nevű főhőse zsebében ott volt a 38-as Smith & Wesson revolver. Most hol van ez? Nem lehet. Egy repülőre megpróbálsz fölszállni egy Smith & Wessonnal? Tudod, hol leszel 5 perc múlva! Nem lehet egy buddhista kolostorba csak úgy bevinni egy fegyvert, és ott időként elővenni és használni. Meg kell magyarázni. Más ma már a szabály.

Melyik korosztály olvas?

– Mindegyik. Olyan 13 éves kortól a végtelen korhatárig. Több a nőolvasóm. Talán mert ők többet olvasnak, jobban szeretnek olvasni.

Milyen nyelvekre fordították le a műveidet?

– Szlovákra, németre, oroszra, bolgárra, egy tudományos könyvet franciára, s éppen most jelent meg az első litván nyelvű fordítás.

A műveiddel kapcsolatban kinek a véleményére adsz?

– Elsősorban és kizárólag az olvasók véleményére adok. Nem egyik vagy másik emberére közülük, hanem az összes olvasóéra: ha fogy a könyv, megveszi 30 000 vagy 40 000 ember, és ha még a következőt is megveszik ennyien, akkor jó a könyv. Ha rossz, akkor a fele olvasó elmenne, a harmadik rossz után biztosan. Egyéni véleményre nem adok.

A feleséged sem kivétel, amikor már szinte kész a kézirat?

– Akkor szoktam Zsuzsa segítségét kérni, amikor valamilyen indiai témáról van szó, a nevek helyesírását megkérdezem. Kéziratot ő sem véleményez. Csak akkor adom neki olvasásra, amikor már megjelent a könyv. Meg vagyok győződve – most ne vedd nagyképűségnek –, hogy ezt én csinálom a legjobban, és én értek a legjobban hozzá. Az, hogy a pályán kívül valaki bekiabál, hogy ez nem jó, mert úgy kellett volna csinálni, az nem mérvadó.

Mostanában hány példányban jelensz meg?

– Abszolút különbözőek a példányszámok. Az határozza meg, hogy a könyv

milyen érdeklődésre tarthat számot. Azt a kiadó meg én közösen nagyon jól be tudjuk lőni, hogy ez a könyv kb. hány példányban jelenjék meg. Ezt többé-kevésbé el is találjuk. A kiadó egyben a terjesztő. Pontos ismérvei vannak a piaci igényekről.

Számszerűleg?

– Ma már a legmagasabb példányszám 30 000 körül van. Most jelennek meg a Báthory Orsi-sorozat könyvei, ez kevesebb valamivel. Ez egy „női” regény, s itt egy kicsit kisebb az érdeklődés a férfiak részéről, de még mindig jó. Ma más a világ a könyv, az olvasás tekintetében. Az olvasás hanyatlik. Minden papíralapú könyv iránti érdeklődés rettentően lecsökkent az utóbbi 20 évben. Nem is az elektronikus könyv okozza, hanem elsősorban, hogy a fiatalok (régen ők alkották a legtömegesebb olvasótábort) nem érdeklődnek a papíralapú irodalom iránt. Már a tévé sem annyira vonzó, hanem a különféle elektronikus játékok, plusz az egymás közötti információcsere, tehát a beszélgetés, a chatelés – ez viszi el tulajdonképpen az időt, és inkább ez érdekli a mai fiatalokat. Ennek következtében nagyon csökkentek a példányszámok. Annak idején, a rendszerváltás után, amikor felszabadult egy csomó korlát, nagy felfutása volt a könyvkiadásnak és az olvasásnak. Óriási érdeklődés volt a könyv iránt. Ez egy olyan csodavilág volt, amely soha többé nem tér vissza. Volt olyan könyvem, amely 160 000 példányban jelent meg. De akkor egy 60-70 ezres nem is volt olyan nagyon kiugró.

Hova vezet ez az olvasáscsökkenés?

– Cinikusan azt szokták mondani, hogy amíg Gutenberg föl nem találta a nyomtatást, addig az emberiség jelentős része analfabéta volt, és mégis milyen jól megélt. Még a királyok egy része sem tudott írni-olvasni. Bizonyos értelemben visszabarbárosodunk.

Külföldön az emberekre vagy az épületekre figyelsz?

– Az emberek jobban megmaradnak bennem. Velük kapcsolatban mindig valamilyen esemény történik. Lehet, hogy az agyam másként mozog, mint az átlagturistáké, vagy nem tudom, miért. Láttam Európában már 500 templomot, de jó, ha kettőre emlékszem, hogy nézett ki. A többi teljesen egyformává folyik össze az emlékekben. Ami jellegzetes, valami az emberekkel kapcsolatos, a mozgás, az emberek viselkedése – az jobban megmarad.

Mi volt a legszebb hely, ahol jártál?

– Nehéz megmondani. A legszebb ország talán Kanada. Függetlenül, hogy nem Kelet, és nem írtam róla. Igaz, hogy egy üvegfalú vonaton jártuk végig majdnem az egészet, a medvék ott futkostak az erdő szélén, mi meg néztük az üvegen át.

Jársz a piacra bevásárolni?
– Ritkán igen. Saját magamnak szoktam többnyire bevásárolni. Az egy dolog, hogy Zsuzsától mit kérek, mit vegyen. Azt ő megveszi. Amiért én megyek: hátha valami olyasmit látok, amit nem mondtam, de mégis szívesen megvenném magamnak, mert akkor kívántam meg.

Szeretsz az emberek között lenni a piaci forgatagban?

– Nem azért megyek bevásárolni, hogy emberek között legyek, hanem hogy élelmet vegyek.

Babonás vagy?

– Egyáltalán nem. Nem hiszem, hogy ha fekete macska szaladgál előttem, akkor az szerencsétlenséget hoz. A másik szinten meg valahogy – én protestáns vagyok – hiszek a predesztinációban, Isten akaratában, hogy az embernek bizonyos dolgok előre meg vannak írva. Azok úgyis megtörténnek, akár akarod, akkor nem.

Mi bosszant, dühít?

– Utálom, ha nem pontosak az emberek. Továbbá nem szeretem, ha az utcán szemetelnek. Ha megyek az utcán, és eldob valaki valamit, akkor legszívesebben felvetetném vele. Tulajdonképpen a rendetlenség összességében, nem csupán a szemetelés. Összességében a felelőtlenség.

Mitől vagy nagyon boldog?

– Ha rendben mennek a dolgaim, nincs zavaró körülmény. Ha az emberi hülyeség nem érint meg.

Mit nem szeretsz az emberekben?

– A hazudozást. Ezt vélhetően mások sem szeretik.

80 évesként három új könyvvel lepted meg az olvasóidat. Honnan ez a korodat meghazudtoló szellemi frissesség?

– Genetika. Jó génjeim vannak, vagy legalábbis eddig ezek voltak… Elég hosszú életkorokat megélt családból származom. Anyám, nagyanyáim, mind 80 éven túl éltek. Munkával igyekszem megtartani a szellemi frissességemet. A munka segít. Az a meggyőződésem, hogy ha nem dolgoznék, akkor már teljesen leépültem volna. Amennyiben valaki begubózik, ül otthon, nem csinál semmit, néz ki az ablakon a fejéből, akkor összeomlik előbb-utóbb.  Erre szokták mondani, hogy el kell menni horgászni meg sétálni, de hát én nem szeretek horgászni, sétálni még hagyján, de nem hiszem, hogy a séta megtartja a szellemi frissességet.

80 évesen milyen terveid vannak?

– 80 évesen a legfontosabb tervem megérni a 81-et! (Nevet). Addig írok, ameddig bírok. Ötleteim vannak, fizikai erővel és ésszel is bírom még.

Mennyi időd jut pihenésre, és mivel töltöd?

– Télen, amikor itt hideg van, akkor elmegyünk egy hónapot meleg tájra. Nyáron is egy hónapot nyaralok. Ez a két kötelező „nagyszünet”. Azon kívül kisebb, rövidebb, néhány napos kirándulásokat szoktam tenni. Ezt többnyire Európán belül. Most éppen Spanyolországban voltunk, Törökországba készülök. Olyankor semmit sem dolgozom.

Napi szabadidős hobbid?

– Tévét nézek, focit nézek, óriási mennyiségben. Azért nem vagyok egy gép, aki csak termel… Filmeket nézek, szeretek moziba járni, színházba is szeretek járni, csak az nehezebb, mert számomra ez a mai színművészet egy kicsit nehezen befogadható, de ennek biztosan én vagyok az oka.

Krimiket olvasol?

– Sokat olvasok. Krimiket is, de nem kifejezetten. Az érdekes könyveket szeretem, minden műfajban. A krimit írom, kevésbé olvasom.

Kedvenc ételeid?

– Nagyon szeretem a tésztákat. Túrós csusza, mákos tészta, káposztás cvekedli, spagetti – ezek számomra a legkedvesebbek.

Gyakran jelentkezik a műveidben a jakvaj, és az mindig avas… Ettél már?

– Azt általában és a könyveimben is a teába teszik. Jakvajas tea. Vaj, de nem eszik. Sütnek vele, meg mindennel fogyasztják, de amire én használtam, az a jakvajas tea. A jakvaj általában avas. Ez adja meg a sajátos ízét, ez a lényege, hogy egy kicsit megavasodik, és attól kellemes.

Beszéljünk a családról. Tanúsíthatom, hogy a feleséged, Zsuzsa kedves asszony. Neked is ez a véleményed róla?

– 53 évvel ezelőtt házasodtunk össze Zsuzsával. Jókora véleménykialakítási időszak, ha erre gondoltál… Az alkotó embernél nagyon fontos a házasság. Jó, kellemes háttér kell az írónak ahhoz, hogy alkotni tudjon. Már attól függ, hogy mit ír, mert megeshet, hogy olyasmiket ír, amihez hajszoltnak vagy idegesnek, feszültnek kell lennie. Én mindig is nyugalomra vágytam, ezt a Zsuzsával való házasságban tökéletesen megtaláltam. Nagyon nyugodt, segítőkész, eszményi feleség.

Mit kell tennie? Csendben lenni, a telefonoktól mentesíteni, az ebédidőt rugalmasan kezelni?

– Ma már, ha valaki író, az írás mellett gazdasági kérdésekkel is kell foglalkoznia. A betéti társaságunk ügyeit Zsuzsa intézi. Megőrülnék, ha nekem kellene csinálni, s az irodalmi tevékenység mellett állandóan számlákkal kéne vacakolnom, meg adókat bejelenteni. Ez biztosan az irodalmi tevékenységem rovására menne, úgyhogy Zsuzsa ezt levette a vállamról. Ami nagyon fontos: mindemellett az egyénisége is megnyugtató. Ő nyelvtanár és hindológus. Egy évig Indiában élt. Sok minden, így a hindu nyugalom is beleidegződött – az én nagy szerencsémre. (Kacag.) Mégsem Indiában kötött ki, hanem több mint 30 évig szerkesztőként, majd vezető szerkesztőként dolgozott a Magyar Televíziónál oktatási és művelődési területen.

Alkotási idődben csendben kell lennie? Nem szabad beszólnia, hogy kihűl az ebéd, gyere már?..

– Azt is megteheti. Nem vagyok egy hisztis alkat. Amikor írok, akkor is szólhat. Van egy ilyen hallgatólagos megállapodás köztünk, hogy amikor írok, akkor nem nagyon zavar senki, de ha valami komolyabb dolog van, akkor Zsuzsa szólhat.

A gyermekeitek folytatják az irodalmi tevékenységed?

– Judit Lívia, azaz Julcsi lányunk írt vagy tíz nagyon szép gyermekkönyvet, a Luca- és a Balambér-sorozatot. Most főállású anya. Márton fiunk legfeljebb perbeszédeket ír, mert ügyvéd. Az unokákból meg, ki tudja, lesz-e író. Még fiatalok: Őszike 14, Trisztán 12, Norman 11 éves.

 Köszönöm, hogy minden kérdésemre őszinte választ adtál.

– Mert nem kérdezted azokat, amelyekre nem szoktam válaszolni!

Akkor most kérdezem: melyek azok?

– Az egyik: mennyit keresek; a másik: melyik focicsapatnak szurkolok; a harmadik: melyik politikai pártot kedvelem, s melyeket nem. Van véleményem, de ez magánügy.

Fejezzük be egy jellegzetes L. L. L.-regényi fejezetvégződéssel:

„Nincs itt semmiféle nyom, és ha van is, nincs semmi jelentősége.

Pedig dehogynem volt.”

MISKOLCZI József

Az interjú a Családi Kör hetilap szeptember 19-ei számában jelent meg.

A beszélgetés első és második része itt olvasható:

Leslie L. Lawrence: Akinek minden nyolc!

Leslie L. Lawrence igazi nevén Lőrincz L. László. Az eladott könyvei alapján jelenleg Magyarország legsikeresebb és legolvasottabb kortárs írója. A (kissé tudományos-fantasztikus alapú) kalandregények műfajában hazájában verhetetlen. Vajdaságban is sokan olvassák. Nem valamelyik nepáli láma kolostorban találom – hanem a Budapest peremén, a hegyoldal lábánál levő családi házában. Tágas, de nem hivalkodó.

Leslie L. Lawrence: Egy napot sem lehet lustálkodni!

Számomra teljesen kiütésszerű volt az egész, de nem annyira, mint gondolod! Megmondom miért. Megírtam a könyvet, elvittem a Magvető Kiadóhoz. Ott sokáig vívódtak, majd megjelent a könyv. Ezt szinte a kirakatba ki sem tették. Elfogyott néhány nap alatt. Fogalmam nem volt, s azóta sincs, hogy hány példányban adták ki.