Tavaly május óta minden hónap utolsó péntekén küldte a szövegét a Családi Körnek. Most pénteken nem jött meg az írás. Amikor arról érdeklődtem, hogy szombaton elküldi-e, ennyit írt: „Sajnos nem, el voltam gübbenve a munkában (gübbenő – mélyebb, örvényes hely a patakban – a szerz. megj.), de vasárnap küldöm”.
A szöveg vasárnap 13:20-kor megérkezett, aznap este betördeltük. Senki nem gondolta volna közülünk, hogy Fiser János, a Nagybecskereki Egyházmegye általános helynöke, a padéi, a tiszaszentmiklósi és a hódegyházi plébános utolsó munkáját olvassuk, nézegetjük.
Hétfőn a Tiszaszentmiklós és Padé közötti úton történt baleset sérültjein szeretett volna segíteni Fiser atya, azonban egy autó lesodorta az útról, és életét vesztette. Másokon szeretett volna segíteni, és a saját életével fizetett – mindez nem egész egy nappal azután történt, hogy elküldte írását a lapunknak a halottak napjáról és a mindenszentekről, amelyben ezt írta:
„Bennünket, akik még itt, a földön élünk, nem a fölöttünk levő márvány fog átkísérni az örök életbe, hanem a jócselekedeteink.”
Kedves helynök úr, köszönjük a jegyzeteket, nyugodjon békében.
