Az újvidéki Magyar Tanszék jutalomkirándulással díjazta azokat a hallgatókat, akik a tavalyi év folyamán nemcsak tanulmányi eredményükkel, de az amelletti aktivitásokban való részvételükkel is kitűntek. Tizenhat tanuló vett részt a budapesti tanulmányi túrán november 5-e és 7-e között. Az első napon a kirándulók a magyar-szerb kapcsolati viszonyt kutatták föl a fővárosban. Megnézték a Szerb utcát és a szerb templomot, fölkeresték a szerb kollégiumot, mely korábban a Szerb Maticának adott otthont, valamint Jovan Jovanović Zmaj neves költő töltött be ott igazgatói szerepet.
A hallgatók az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára is ellátogattak, ahol a Szerb Nyelv és Irodalom Tanszék diákjai fogadták őket. A vendéglátók kiselőadással készültek, melyben érdekességeket mondtak el a Tabánról, az ott található Szarvas-házról, valamint kiemeltek néhány fontos értelmiségi személyt, mint amilyen Eötvös Lóránd és Vuk Stefanović Karadžić is volt. Az ismertető előadások után, a két tanszék közös bulin vett részt, ahol oldottabb hangulatban folytathatta az ismerkedést.
A második napon a kirándulók az Országos Széchenyi Könyvtárba látogattak, ahol betekinthettek a kézirat-, színháztörténeti-, és fotótárba. Egészen különleges élmény volt számukra közvetlenül is megtekinteni Petőfi Sándor rajzait, Ady Endre jogászati leckekönyvét, Arany János Toldiját, a Peer-kódexet. Eléjük tárultak a színházi adatgyűjtés módszerei, valamint a fényképészet korai fázisából fennmaradt minták, amilyen az üvegnegatív és üveg pozitív. A szemlélődést a Magyar Nemzeti Galériában folytatták, ahol a magyar festészet legnagyobb alkotásaiban gyönyörködtek. Végre élőben is szemügyre vehették azokat a festményeket, amelyekkel még az általános iskolai olvasókönyvekben találkoztak. A tartalmas nap a Vígszínházban végződött, ahol A nagy Gatsbyt játszották, ifjabbik Vidnyánszky Attila rendezésében.
A harmadik nap első megállója a Petőfi Irodalmi Múzeum volt, ahol A varázsló halála címen a Csáth Géza emlékkiállítás tekinthető meg az író halálának századik évfordulója alkalmából. A hallgatókat a múzeum kurátorai vezették körbe, új és egészen érdekes adatokkal látva el a látogatókat. A kiállítás különböző szobáin áthaladva érzékelhetőek a fázisok, amelyeken Csáth élete során áthaladt, hiszen készült zeneszerzőnek, festőművésznek, természettudósnak és orvosnak is, az utókor mégis elsősorban íróként tartja számon. A kirándulók beállíthatták a saját „lelki tükörrendszerüket”, amely alatt Csáth a befogadás különféle útjait értette. Szerinte egy alkotást három szinten fogad be a szemlélő. Először csak a benyomásokat figyeli, amelyeket a műalkotás kelt benne, másodszor saját magát a művészi élmény pillanatában, harmadszor a maga vizsgálódó énjét figyeli meg. A hallgatók tehát azt kutatták, kicsoda Csáth Géza, és kik ők maguk, a gazdag és addig soha nem látott Csáth-gyűjtemény alapján, mely tartalmazza az író naplóit, zeneműveit, novelláit, egyetlen fennmaradt festményét, számtalan rajzát és fotóját. A nap egy újabb színházi előadást tartogatott a kirándulók számára. A Madách Színház bemutatta Boublil-Schönberg Les Misérables (A nyomorultak) darabját. A hallgatók csodás élményekkel gazdagodva búcsúztak a fővárostól.
Király Tímea
