Szerb-magyar határalagút: De hol van a kiásott föld?

Pénteken az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata arról tájékoztatott, hogy két, a szerb-magyar határ alatt átvezető alagutat számoltak föl a magyar rendőrök. Az egyik 34 méteres alagút Csongrád megyében, Ásotthalomnál volt, hatméteres szintkülönbséggel, a másik pedig egy 21,7 méteres alagút Bács-Kiskun megyében, Csikéria térségében. A rendőrség közleménye szerint a határszakaszon szolgálatot ellátó járőrök a járatokat nem sokkal befejezésük után felfedezték. Mindkét, kézi erővel kiásott, belső támasztószerkezet nélküli alagút életveszélyes volt.

A hír bejelentése után többen is elkezdtek kételkedni a történetben. Így tett Szabó Zoltán matematikus is, aki a DK politikusa, s aki azt írta a közösségi oldalon, hogy „sokan utálnak számolni, de néha azért nem árt…”

Az írását változtatás nélkül közöljük:

„Migránsok ástak alagutat a határkerítés alatt, itt a rendőrségi felvétel az egyik végéről. Mint a mellette elhelyezett mérőszalag mutatja, 70 centiméter az átmérője (kevesebb nem is nagyon lehet, ha felnőttek is át akartak jönni rajta). A keresztmetszete tehát 0.35×0.35×3.14=0.385 négyzetméter. A híradások szerint 37 méter hosszú volt, így 14.25 köbméter földet kellett hozzá kiásni. Hol van?!

Az alagútban egyszerre csak egy ember dolgozhatott, méghozzá csak a kinti végétől (aki átjutott a kerítésen, az nyilván nem állt neki bentről kifelé alagutat ásni, hanem menekült, ahogy csak tudott). Ráadásul az első 1-2 méter után már csak homokozólapáttal, maximum gyalogsági ásóval, hogy a nyele is elférjen odabent. Ugyan mennyi ideig tarthatott kiásni?!

És még csak nem is ez a szűk keresztmetszet. Ennyi föld 25-30 tonna súlyú, és ezt ki is kell hordani az alagútból. Egyszerre ezt is csak egy ember csinálhatja, amíg az előző be nem kúszott a fejtés frontjáig és a földadaggal együtt ki nem kúszott belőle, méghozzá hátrafelé (megfordulni nincs hely), addig a következő nem indulhatott el, hiszen hogyha találkoznak, nem tudják kikerülni egymást.

A bejárattól a fejtés frontjáig tartó út hossza az ásás előrehaladtával persze egyre nő, az átlagos hossz kb. 19 méter. Ezt kell minden alkalommal megtenni befelé kúszva, maga előtt tolva egy üres kosarat, amibe az ásó ember majd a földet teszi, és a földdel teli kosárral együtt hátrafelé kúszva vissza. Azt hiszem, nagyon méltányosan számolom, ha azt mondom, hogy egy-egy ilyen út legalább negyedóra.

Maga a kosár, amiben a földet szállítják, sem lehet túl nagy, ha odabent ki akarják cserélni az üres és a földdel teli kosarat, illetve, ha az ásó ember az ürest maga elé akarja bűvészkedni, hogy megtölthesse a kiásott földdel, a földdel megtöltöttet pedig maga mögé akarja juttatni, hogy a szállító kihúzhassa. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a szállító a szűk alagútban hátrafelé hason kúszva aligha tud túlságosan nagy terhet mozgatni. Nem hiszem, hogy sokat tévednék, ha azt mondom, hogy mindezt figyelembe véve egy-egy alkalommal mintegy 10 kilogramm földet lehet kijuttatni. Vagyis alsó hangon 2500-szor kell megtenni az alagút szájától a fejtés frontjáig és visszavezető, jóindulattal átlagosan negyedórásnak számított utat. Ez 625 óra, vagyis 26 nap, föltéve, hogy napi 24 órában percnyi megállás nélkül, éjjel-nappal dolgoztak. Kis híján egy hónapig.

És egy hónap alatt mindez nem tűnt föl az ott járőröző határőröknek.

Szóval, tisztelt kormánypárti propaganda, a hülyék ott szemben laknak…”