1923. április 15-én vált nyilvánosan elérhetővé az inzulin. Felfedezéséhez több irányból vezetett az út, Paul Langerhans volt a legelső, aki a hasnyálmirigyet 1869-ben leírta, Josef von Mering és Oskar Minkowski kutyákkal bizonyította, hogy a hasnyálmirigy eltávolítása után cukorbetegség alakul ki, Nicolae Paulescu Bukarestben pedig sikeresen izolálta az inzulint.

A kanadai Frederick Banting az első világháború után Torontóban akart sebészként munkát találni, de nem kapott állást. Végül az egyetemen helyezkedett el, ahol előadásokat is kellett tartania és az azokra való felkészülése során kezdett foglalkozni a korábbi eredményekkel az inzulint illetően. Állítólag egy barátja is az addig gyógyíthatatlan cukorbetegségben halt meg, ez is a téma felé terelte. Egy cukorbetegségre specializálódott orvostól, John Macleodtól kapott segítséget, aki egy szegényes labort tudott neki adni, 10 kutyával, illetve asszisztense is került a diákok köréből. Két diák vetélkedett a segítői állásért és pénzfeldobással döntöttek, melyikőjük szegődjön el Banting mellé. Charles Best kiváló partnernek bizonyult és hamarosan szép eredményeket értek el. Macleod bevonta a kutatásba James Collipot, aki az inzulint letisztította, majd az így embereken is tesztelhetővé váló anyag használatán nem is gondolkodtak sokáig. Egy 14 éves, halálán lévő súlyos cukorbeteg fiúnak adták be először a szert és az csodálatos módon felépült.

A nagy mennyiségben történő inzulin előállítás nehézkes volt, még az Eli Lilly and Company gyógyszergyárral kötött együttműködés után is, mert csak nagyon kis mennyiséget tudtak kivonni nagyon sok hasnyálmirigyből. A gyógyszergyár úgy oldotta meg a problémát, hogy szerződést kötött Amerika szinte minden vágóhídjával, hogy neki adják el a szarvasmarhák hasnyálmirigyét, így 1923-ra már kereskedelmi mennyiséget is elő tudtak állítani.

Még abban az évben megkapta a Nobel-díjat Frederick Banting és John Macleod kettőse. Macleod volt, aki hivatalosan bejelentette a felfedezést, de érdemeit azóta is sokan vitatják. Mindketten megosztották a díjjal járó összeget kutatótársaikkal, Charles Besttel és James Collippal. Közösen eldöntötték azt is, hogy nem jegyeztetnek be szabadalmat az inzulinra, így az mindenki számára elérhetővé vált, viszonylag olcsón.

Frederick Banting 1941-ben önkéntesként vett részt a háborúban, összekötő tiszt volt és egyik útja során repülőgép balesetben halt meg. November 14-i születésnapja lett a diabétesz világnapja.

Az állati eredetű inzulin használata sokaknál allergiás reakciót váltott ki, az igazi áttörés 1978-ban jött el, amikor a Genentech biotechnológiai cég szintetikus módon is előállította az inzulint. Az 1980-as évek elejétől így örökre megváltozott a cukorbetegség kezelése.