Szerző: Fehér Rózsa

Ahol még a falak is mesélnek Kétszáz éves múltról regél a törökbecsei Glavaš-ház

A kétszáz éves múltat őrző ház a biedermeier korszak klasszikus példája, az itt található eredeti, illetve ajándékba kapott korabeli bútorok, a belső díszítések, az autentikus falfestések is a régi időket tükrözik. A régi fotók a család néhány tagját, a korabeli aracsi előkelőségeket, egyházi személyeket és egyszerű földműveseket is ábrázolnak, valamint régi aracsi épületeket mutatnak be. Josif Marinković szintén aracsi származású zeneszerző emlékére is kialakítottak itt egy emlékszobát, mivel a zeneszerző Glavaš-házzal szembeni szülőházát nem őrizték meg. A házban megtekinthető még egy előszoba, egy hálószoba és egy szalon is. A vitrinekben angol és japán porcelánkészletek sorakoznak, a korabeli konyhában pedig eredeti edények, tálak, lábosok, vasalók kaptak helyet.

Olvass tovább

Délvidéki magyar exodus 88 évvel ezelőtt öt nap alatt 3000 magyart toloncoltak ki Jugoszláviából – Nagyobb részük akkor sem tért vissza, amikor nemzetközi nyomásra ezt végül lehetővé tette a jugoszláv kormány

A kiutasításokról a magyarországi napilapok naponta beszámoltak, az első napról a Délmagyarország 1934. december 6-án így írt: „1934. december 5-én, a magyar exodus első napján, a jugoszlávok 600 embert tettek vonatra és indítottak el Magyarország felé. A magyar hatóságokat nem értesítették. A kitelepítettek is csak akkor tudták meg, hogy menniük kell, mikor dörömböltek az ajtajukon. Azt sem tudta senki, mi köze a délvidéki magyaroknak Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter 1934. október 9-én Marseille-ben történt meggyilkolásához, de az teljesen világos volt: őket kell megbüntetni. Egyértelmű, ha a horvát usztasáknak a magyarországi Jankapusztán van valamiféle kiképzőtáboruk, arról kizárólag a zombori cipészek és az újvidéki szabók tehetnek. De a Szabadka környéki papok is veszélyesek… Nem beszélve a horgosi kőművesekről.

Olvass tovább