Örömjáték a zentai színpadon
László Sándor, a Handabasa rendezője rádióinterjújában újfent megfogalmazta azt a véleményt, miszerint a társadalmi problémákkal terhelt időkben a színházak feladatai között olyan előadások színre vitele is kívánatos és helyénvaló, melyek a közönség számára egy lélegzetnyi időt biztosítanak a kikapcsolódásra, a mindennapi terhek alóli feloldódásra, ami ha úgy tetszik, erőgyűjtés is egyben annak érdekében, hogy könnyebben tudjanak megbirkózni a sokszor elviselhetetlenségig felfokozott körülményekkel. Elhangzott mondatai a vajdasági magyar színjátszás nagyasszonyának, Romhányi Ibinek emlékét idézték fel bennem, aki az idén márciusban lenne nyolcvanöt éves, és aki anno számtalanszor hasonlóképpen öntötte szavakba az úgynevezett könnyű műfaj (?!) színre vitelének szükségességét mint a jó színházvezetés egyik megkerülhetetlen feltételét. Ennek az elvárásnak tett eleget január elején a Zentai Magyar Kamaraszínház.
Olvass tovább