A minap, az MNT soros ülése után a Magyar Szó megjelentetett egy írást, amelynek a címe Kutatás a magyarság emigrációs terveiről, ezt megtalálhatják a http://www.magyarszo.rs/hu/3215/kozelet/156140/Kutatás-a-magyarság-emigrációs-terveirő.htm linken. Az ülésről a Vajdaság Ma internetes portál is beszámolt, Visszafordítató-e a kivándorlási hullám? címmel (http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20833/MNT-Visszafordithato-e-a-kivandorlasi-hullam.html). Semmi kifogásom a cikk írói (P.E., illetve Basity Gréta) ellen, hiszen ők egy egyszerű (remélem, objektív) beszámolót készítettek a Magyar Nemzeti Tanács gyűléséről. Sokkal inkább kételkedem magának a Magyar Nemzeti Tanácsnak a már-már önfeladást eredményező jelenséghez való hozzáállásában. Engedjék meg, hogy néhány pontban kifejtsem a cikkekben található tényekhez való viszonyomat.

Magyar Szó: „Mgr. Hajnal Jenő (Magyar Összefogás), az MNT elnöke a vajdasági magyarok emigrációs terveiről és hazatérési hajlandóságáról szóló, folyamatban lévő kutatások részeredményeiről beszámolván megerősítette, hogy 2015-től fogva négy kutatási program van folyamatban.”

Vajdaság Ma: „Hajnal Jenő beszámolója alapján a folyamatban lévő négy kutatást Magyarország Miniszterelnöksége Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából a 2015 a külhoni magyar szakképzés éve és a 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve programok keretében a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Hétfa Kutatóintézet végzi vajdasági kutatók és a Magyar Nemzeti Tanács segítő közreműködésével, másrészt a Délvidékért Kiss Alapítványnak és a Magyar Tudományos Akadémia Domus Kuratóriumának támogatásával, valamint Papp Z. Attilának, az MTA TK Kisebbségkutató Intézete igazgatójának segítségével, Ágyas Réka szabadkai okleveles szociológus vezetésével folynak erre irányuló kutatások Vajdaságban.”

Nem szeretnék „kukacoskodni”, de mégis felteszem a kérdést: az MNT alapdokumentumai hogyan is rendelkeznek arról, hogy ki dönthet a „Magyar Nemzeti Tanács segítő közreműködéséről”? Érdemes elolvasni az MNT Alapszabálya 14. szakaszának – a Tanács jogosítványai – j), m) és p) pontjait, hiszen az idézett tevékenységhez minimum tanácsi döntés kellett volna, mert a 23. szakaszban (az Elnök jogosítványai) ilyesmit még csak meg sem említ.

De van itt egy másik tény is, amelyet az idézett szövegek így tartalmaznak: „… 2015-től fogva…” és „… a 2015 a…”. Remélem, mindenki emlékszik, hogy a Magyar Országgyűlés 2010. május 20-án fogadta el A magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, és 2011. január 1-től kezdve beindult az egyszerűsített honosítás. A törvény támogatói érzelmi okokra hivatkoztak, az ellenzői pedig annak veszélyéről beszéltek, hogy az elszakított területekről (főleg Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről) özönleni fognak az újsütetű magyar állampolgárok, hogy megjelenjenek Magyarország munkaerőpiacán. A józanabbak sokkal inkább a reális veszélyről, a Nyugat-Európában levő államokba való kivándorlásról beszéltek.

Miért is volt ez a veszély reális itt, nálunk a Délvidéken/Vajdaságban? Most is csak egy-két okot említek:

  1. Szerbiában (függetlenül a választási eredményektől) olyan hatalom volt és van, amely képtelen megbirkózni a meglevő társadalmi, gazdasági és egyéb nehézségekkel. Gondoljunk csak arra, hogy 1999-ben, az októberi „rendszerváltozáskor” azzal áltattak bennünket, 10-12 év múlva Szerbia az EU tagja lesz.

  2. Ismét Szerbiában (szintén függetlenül a választási eredményektől) a korrupció minden faja szinte intézményesített. A legmagasabbtól a legalacsonyabb hatalmi szinteken a kinevezett tisztségviselők nem a képességeik, a végzettségük alapján, hanem a „sógor, koma, jó barát” elv alapján jutnak a „zsíros falatokhoz”. Mindez nem kerülte el a magyar nemzeti közösséget sem, de amíg 2012 előtt csak apró jeleket észleltünk, a 2012-es választások után egyre több ilyen és ehhez hasonló eset történt, a 2016-os választásokat követően már-már nyilvánosan és a közélet minden szintjén (önkormányzatok, tartomány, köztársaság) ezzel szembesülünk, a lakosok többsége mindezt már normálisnak tartja, hiszen „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Nem elhanyagolható az sem, hogy a magyar politikum szintjén nap mint nap botrányok látnak napvilágot, amelyeket nemcsak elhallgatnak, hanem „az erősebb kutya b…ik” hozzáállással magyarázzák őket.

  3. Mit „köszönhetünk” annak, hogy a figyelmeztető jelek ellenére 2010 és 2015 között senkinek sem jutott eszébe, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elvégezzék a felmérést, majd annak alapján kidolgozzák a lehetséges megoldást. Mi is lett ennek a „Pató Pál uras” hozzáállásnak az eredménye? Én most csak Magyarkanizsa önkormányzatának településeiről beszélek, mert azok esetében rendelkezek a megközelítő adatokkal. Kezdjük Oromhegyes településsel (ha már itt élek). Oromegyesen a 2011-es népszámlálási adatok szerint 1724 lakos élt. Az elmúlt 5 évben kb. 250-300 fiatal és középkorú (a lakosok több mint 15%-a) Németországba, Nagy-Britanniába, Kanadába stb. költözött. Magyarkanizsa kisvárosban a 2011-es népszámlálási adatok szerint 9871 lakos élt. Az elmúlt öt évben több mint 2000 fiatal és középkorú (a lakosok több mint 20%-a) távozott a fent említett célországokba. Martonoson a 2011-es népszámlálási adatok szerint 1988 lakos élt. Az elmúlt 5 évben több mint 500 fiatal és középkorú (a lakosok majd 30%-a) szintén a már említett országokba vándorolt. Érdekes, hogy Magyarország nem célállomás. Azok közül, akik odaköltöztek, legtöbben a kecskeméti Mercedes autógyárban helyezkedtek el, mégis ez az egyik legnagyobb érvágás, mivel ott csak magasan szakképzett (legtöbbjük egyetemi végzettségű) egyének találtak munkát.*

Tudom, sok okot nem is említettem. Mondjuk, itt van még a natalitás csökkenése és a mortalitás növekedése, azaz negatív a természetes népszaporulat (már). De mit is várhatunk egy-két év múlva? Az előző tényekből következik, hogy azok, akik már gyermeket vállaltak, családostól távoztak, azok pedig, akik szeretnének gyermeket vállalni, nem itthon, hanem külföldön fogják ezt megtenni, azaz a településeinken robbanásszerűen fog elöregedni a lakosság, ami miatt félő, hogy nagyon sok kis falu a kihalás szélére fog kerülni.

Legyen igaza az optimistáknak, a fiataloknak nyújtott támogatás meg fogja állítani a negatív folyamatokat! Még akkor is, ha én azt mondom: Késő bánat… A felelősökről nem kívánok most írni, csak azt ajánlom, akinek nem inge (a lejegyezett gondolatsor), ne vegye magára!

* A 2011-es adatok a Köztársasági Statisztikai Intézet népszámlálási jelentéséből származnak. A Magyarkanizsáról, Martonosról és Oromhegyesről eltávozottak száma a szerző becslésén alapul. (a szerk. megj.)

(Fotó: képernyőfotó az mnt.org.rs honlapról)

Címkék: Oromhegyes Vajdaság Magyar Szó MNT Magyarkanizsa