Steve Jobs felesége jóban volt egy Microsoftnál dolgozó mérnökkel. Az illető meghívta magukhoz a Jobs házaspárt születésnapi partira. Ott pedig egész végig arról locsogott, hogy milyen szuper a Microsoft fejlesztés alatt álló tabletje. Steve Jobs erről így nyilatkozott Walter Isaacsonnak, az életrajzírójának:

„Ez a fickó folyamatosan azzal traktált, hogy majd a Microsoft hogyan változtatja meg alapjaiban a világot a tablet PC szoftverükkel és lehetetlenít el minden más notebookot, és hogy majd az Apple is kénytelen lesz licenszelni a Microsoft szoftverét. De a készülék tervei teljesen rosszak voltak. Stylus-szal lehetett csak kezelni. Ha ma valamit stylus-szal adsz ki, halott vagy. A vacsoránál, amikor körülbelül tizedszer kezdett bele, hogy beszéljen a témáról, annyira elegem lett, hogy hazajöttem és azt mondtam: a fenébe is, majd én megmutatom neki, milyen lehetne egy igazán jó tablet.”

Másnap Jobs bement az irodába, összehívta a kollégákat és kiadta a parancsot: ki kell találni egy tabletet, amihez nem kell sem billentyűzet, sem stylus. Fél év múlva elkészült az első iPad.

Mikor hét évvel ezelőtt, reggel kilenckor megkezdődött az árusítás, csak egyetlen helyen, a New York-i Apple Store-ban lehetett az iPadet megvenni. Ez az üvegkocka-üzlet volt az Apple New York-i központja, ahol óriási sorban állás és „sorban alvás” után először csak azok kaptak iPadet, akik már korábban megrendelték. Csak délutántól lehetett „rendesen” megvenni. A legolcsóbb változat 499 dollár volt, a legdrágább 829.

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a tabletre, mint amit az Apple talált fel, de ez nem így van. Az Apple csak azt találta el remekül, hogyan kell kirobbanó sikert elérni valamivel, és ez az Apple marketingeseit dicséri – dehát ebben mindig is jók voltak. Az első kereskedelmi forgalomba is kerülő táblagép 1989-ben a GRiDPad volt. De már jóval korábban, az 1950-es évektől voltak olyan eszközök – vagy legalábbis ötletek – amelyek a táblagép alapjellemzőit fel tudták mutatni: például a RAND Tablet vagy a Dynabook. Stanislaw Lem is leírja az eszközt egy 1961-es regényében, de különösen sokat agyaltak rajta a filmesek is. A Star Trek sorozatban 1966-ban feltűnt a tablet, majd két évvel később, a 2001: Űrodüsszeia című filmben rácsodálkozhatunk egy különösen modern példányra, de a Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozat is gazdagította a sort. A Microsoft 2001-ben rukkolt ki saját táblagépével, majd a Samsung, a Lenovo és a HP is beszállt a versenybe – de egyikük sem tarolt igazán. És aztán 2010-ben az Apple iPadje berobbant és felforgatta a világot. Ha még egyáltalán lehetett az iPhone után.

Az iPadet aztán már könnyű volt követni. Százával jelennek meg azóta is a különböző gyártók hasonló példányai és az Android operációs rendszert használva sokkal olcsóbb tabletekkel próbálnak teret nyerni. Nem is eredménytelenül, az Apple már 20 százalékot sem ér el az eladásokkal, a legutóbbi adatok alapján 19,9 százalékát birtokolja a piacnak. A Samsung 14,1 százalékon áll, a Lenovo 5,8, a Huawei 5,4, az Amazon 4,3 százalékkal büszkélkedhet. A fennmaradó, több, mint 30 százalékos szeleten osztoznak a kisebb, kevéssé ismert márkák.

Az iPadtől sokan azt várták, hogy népszerűbb lesz, mint az iPhone, de az Apple telefonjából eddig több, mint egymilliárd példány kelt el, az iPad pedig 338 millió eladott darabnál tart. Az iPhone ugyan kicsit idősebb, úgyhogy elvileg van még ideje az iPadnek, hogy tabletként legyőzze az almás telefont.