Öt éve, 2012. február 3-án szállt utoljára Malév gép a rendelkezésünkre. Szárnyakat adott a magyar vágyaknak 23 ezer járaton, a világ 45 városába. A magyar légitársaság halála körül máig nagyon sok a vita, keserűség, gazdasági és politikai csatározás. A Malév felszámolási eljárása tavaly fejeződőtt be, de a név még szerepel a cégjegyzékben.

„Szétlopták”, „kormányzati kifizetőhely volt”, „a Wizz-et akarták helyzetbe hozni”, „csakazértis”, ezek a leggyakrabban hallott vélemények arról, mi vezetett a patinás, kiváló szakembereket foglalkoztató cég megszüntetéséhez. Ám a kormány volt az, „aki” nem tartotta elég értékesnek a nemzeti légitársaság fogalmát ahhoz, hogy ne hagyja veszni.

Nyilvánvalóan voltak problémák a cég működésével, súlyos pénzügyi gondokkal küzdött, senki sem vitatta, hogy nagy baj van. Sok vád érte utolsó éveiben a céget, hogy nem képesek lépést tartani a korral, nem igazodnak a piac követelményeihez, képtelenek befektetőt találni. De hát más országok légitársaságai is hasonló problémákkal küszködtek, mégis sokuknak sikerült túlélniük.

Mint például a húsz évvel nagyobb hagyománnyal rendelkező, volt-jugoszláv JAT-nak, amely ráadásul a magyarnál sokkal mostohább állapotokat is átvészelt: egy egész ország „hullott ki alóla”, háborúk, majd gazdasági meg politikai válságok viharfelhőiben repült. Évekig úgy tűnt, végleg landol a JAT is, de a szerb kormány mindenáron utódot akart neki biztosítani. Öt évig tartó sikertelen privatizációs huzavona után, 2013-ban 49 százalékos arab segítséggel (Etihad Airways, Egyesült Arab Emirátusok) átszervezték, és ma már Air Serbia néven szárnyal. De lehet, hogy egy élő legenda is hozzájárult ehhez…

„A Malév volt az ajtó vagy ablak a világra a magyar embereknek” – így emlékezett Hajdu Gergely pilóta, a Légiközlekedési Kulturális Központnak az ötéves évfordulóra készült kisfilmjében. „Minden városban nagyon szerették a Malévet, kimondottan kedvelt légitársaság volt, mind a légiirányítás, mind a földi személyzet tekintetében”.

Szombati Zsuzsanna egykori utaskísérő így emlékszik a kollégákra: „Csak olyan kollégákkal találkoztam, akik szerelemből dolgoztak itt, nem munkának, nem szakmának tekintettük, hanem hivatásnak”. A Malév pilótái nemzetközileg elismerten a legjobban képzett pilóták között voltak. Ma már mind külföldön dolgoznak.

A statisztikák szerint a Malév a harmadik legpontosabb légitársaság volt Európában. 2010-ben a legjobb kelet-európai légitársaságként World Airline Awards díjat is kapott. Ugyanakkor a legtöbb balesetet szenvedő légirársaságok közé tartozott. A második világháborútól a Malév megszűnéséig tíz járata végződött, összesen 237 halálos áldozatot követelő katasztrófával. A JAT gépein ugyanennyi idő alatt csak két ilyen szerencsétlenség történt (68 áldozattal), talán azért, mert míg a Malév 1988-ig szovjet gépeket használt, addig a volt-jugoszláv cég elsősorban amerikai gépekkel repült, és pilótái is Nyugaton tanultak.

Az utolsó Malév gép 2012-ben, február végén hagyta el Ferihegyet, a parancsnok és az első tiszt apa és lánya voltak. A bérbeadónak vitték vissza az utolsó Bombardiert.

Lesz-e, kell-e új nemzeti légitársaság – nehéz megmondani. A Malév brand állami vagyonkezelésben van, a IATA kód, a hívójel még visszaszerezhető lenne. Elvileg tehát meglenne a lehetőség, hogy a semmivel össze nem téveszthető Malév logo újból felvillanjon a világ reptereinek infótábláin.

Egy biztos, a legtöbb magyarnak máig könnyek szöknek a szemébe, ha meghallja a szignált:

És hogy mi köze a volt-jugoszláv JAT légitársaságnak egy élő legendához? Vesna Vulović, akkor 22 éves utaskísérő dolgozott azon a járaton, amely 1972 januárjában Csehszlovákia felett felrobbant és lezuhant. Egyetlen túlélőként, súlyos sérülésekkel, de megúszta a katasztrófát, és folytatta a munkát a JAT-nál. Bekerült a Guinness világcsúcsainak a könyvébe is: tízezer méteren feletti magasságból (10 160) való szabadesést rajta kívül máig sem élt túl senki.

Vesna Vulović néhány héttel ezelőtt, 2016. december végén halt meg. Ugyanúgy 66 évet élt, mint a Malév.