Szeretjük egymást és erre nincs bocsánat,
ettől epednek el bennünk a vágyak,
kuruzslók mondanak fejünkre hibát,
mégsem látok színt mást, csak lilát.
Mérges epeikkel nyavadnak sajnáljuk,
csak az otthon lehet, hol megálljunk.
Miért maszatos ablak a szemünk?
Sosem tudjuk, hová megyünk.
A csönd falja fel a csángó epét,
s e csönd nem látja még önnön végzetét.