Látogatóba menet az ideggondozó
drótkerítésén egy nagy rést vettem észre és arra
gondoltam, nem kell majd nekem is
ilyen nyitottnak és megnyugtatónak lennem. Rajtam
keresztül senki sem fog ki-be járni, egy időben
nem forgok sem be, sem kifelé, senkire sem várok.
De mi is vagyok én egy egyszerű átjáróhoz képest,
amit a kívánságok meg nem engedetten hoztak létre,
amit a vágyak tartanak fenn,
és egy pillanatra sem hagynak el? Úgy látszik még a rigó is
arra készül, hogy a magas ágról
átrepüljön rajta.

Bartha György fordítása