Már több mint három éve, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalatnak (NIS) nincsen egyetlen egy embere sem a kiskereskedelem, mivel a mintegy 500 töltőállomáson dolgozókat a NIS a lízingcégen keresztül alkalmazza. Ez az állapot a 2013-as év vége óta tart, amikor az akkori igazgató, Kiril Kravcsenko – mindennemű indoklás nélkül – ilyen határozatot hozott, s egy nap alatt 900 dolgozó vált a NIS-ben munkafelesleggé, akiknek a cég nagylelkűen felajánlotta, hogy az ügynökségen keresztül tovább foglalkoztatja őket, de nem a havi 60 000 dináros fizetésért, hanem annak egyharmadáért, 20 000-23 000 dináros bérért.
A NIS így a korábban elbocsájtott 5000 ember után még 900 személynek köszönte meg az együttműködést. A NIS a 2013-as év végén döntött így, természetesen a bevétel növelése miatt, pedig az az év 48,4 milliárd dináros profittal zárult, de ez sem volt elég az oroszoknak, akik 400 millió euróért vették meg „a szerbiai aranytojást tojó tyúkot”.
Miroslav Mladenović egyike azoknak, akik az utcára kerültek, és aki úgy döntött, jogi útra tereli az ügyet.
„Valamennyien ugyanazon a napon kaptuk meg a felmondólevelünket. A sokat hangoztatott szociálisan felelős vállalt nekünk egészségeseknek elvette a munkánkat és az életünket. A 60 000 dináros fizetés helyett nekem 20 000 dinárost ajánlottak, azt is Kravcsenko ügynökségén keresztül, valamint két euró értékű meleg étel támogatást. Ezért az összegért azt várták el, hogy naponta nyolc órát álljunk, mindenki adjon el naponta legkevesebb tíz kávét, öt öngyújtót, s ha a kasszában hiány mutatkozott a nap végén, azt a saját zsebünkből pótoljuk. Ha nem jött össze a napi tíz kávé és öt öngyújtó, akkor a különbséget is nekünk kellett kifizetni” – mondta Mladenović a Blicnek.