A halál pillanata után, amikor még eleven árnyék
lassan suhant a réten, majd a kövecses mező fölött,
az árnyék ízétől még reszketve,
megállt, meglátta magát a tó tükrében
– meglehet, csak most, egyetlenegyszer
és soha meg nem ismétlődő alkalom –,
mégsem kívánt újra megszületni,
nem akart a sötét szájból kizuhanni,
mely örök idők óta mosolyog.
A tavaszi ló hullámzása Ladik Katalin verse
![<span class="entry-title-primary">A tavaszi ló hullámzása</span> <span class="entry-subtitle">Ladik Katalin verse</span>](http://cdn2.szmsz.press/wp-content/uploads/2017/05/Nevtelen-3-2-1280x640.jpg)